repülés története

Amikor a légi közlekedés hőskoráról beszélünk, sokaknak a jet-setter éra jut eszébe, a hatvanas évek, amelyben az igazán nagy és igazán gazdag sztárok divatos ruhákban pattantak repülőre, hogy egyik pillanatban a bolygó ezen a felén élhessék fényűző mindennapjaikat, a következőben viszont már a túlsó végén rejtőzhessenek el. Amikor Frank Sinatra elénekelte 1958-ban a Come Fly with Me-t, egy korszakot nyitott meg – de ennek is volt előzménye.

Repülés a hőskorban

A repülés több mint száz éves történelemre tekinthet vissza, az első világháború idejére datálható kezdetek azonban nem voltak különösebben glamúrosak vagy akár kényelmesek. Az utasok, illetve sokkal inkább az utas esetenként a pilótafülkébe szállhatott be, itt aztán zajoknak és szélnek kitéve kellett végigszenvednie az utat. Voltak persze olyan járatok is, amelyek a maroknyi utast már a gép testében ültették le – az kisebb szépséghiba, hogy adott esetben fonott karosszékekbe. Képzelheted, mi történt turbulencia esetén...

Ekkoriban leginkább a pilóták kiváltsága volt még a repülés, legfeljebb beugorhatott melléjük egyvalaki. Az alig néhány utas szállítását vállaló társaságok hamar csődöt mondtak, a repülés legnagyobb bevételét a légiposta szállítása adta. 

A légi közlekedés története rögösen indult

A helyzet a húszas évek végén is ez volt még, ráadásul repülni nemcsak nehezen megszervezhető és nem túl biztonságos volt, hanem még a kellemes jelzőt sem vívhatta ki magának.

Az, hogy valakinek a gyomra nem bírta mindezt a megpróbáltatást, mindennapos volt, s bár a légitársaságok igyekeztek enyhíteni a kellemetlenségeket, a repülés tortúra maradt még a harmincas években is. A gépeknek ráadásul gyakran le kellett szállniuk, hogy feltöltsék üzemanyagtartályukat.

Ha mindez nem tartott volna vissza valakit, a repjegyek ára megtette a hatást: egy fél autó áráért az üzletemberek vagy a nagyon gazdagok engedhették csak meg maguknak ezt a luxust. A harmincas években jelentek meg a stewardessek is: az ötlet Ellen Churchtől származik, aki pilóta akart lenni eredetileg, ám nőként nem valósíthatta meg ezt az álmot. Kitalálta helyette, hogy ha nővéreket alkalmaznának a gépeken, ők segíthetnének enyhíteni az utasok repüléstől való félelmét (és a repüléssel járó tüneteket is). Innen nőtte ki magát a légiutas-kísérők intézménye.

Így kényeztették az utasokat

Ami a kellemetlenségek enyhítését illeti, a következő ötletekkel igyekeztek valamivel kellemesebbé tenni a repülést:

• az utasok csomagjait a gépre a stewardessek cipelték fel;
• gyümölcskompótot, könnyű szendvicseket és hideg csirkeételeket szolgáltak fel út közben az éhség enyhítésére;
• és megjelentek a luxusszolgáltatások is.

A Pan American Airways volt az utóbbi téren az iránymutató: gépeiken volt külön férfi- és női öltöző, természetesen mosdók, de egy nagy étteremnek is találtak helyet, ahol pincérnek öltözött légiutas-kísérők szolgálták fel porcelánban az ínyenc fogásokat, amelyek természetesen a gépen készültek. Alvófülkék is kerültek ezekre a repülőkre – mai szemmel nézve sem utolsó szolgáltatáscsomagot kínáltak tehát. 

Volt, akiket kizárt magából ez a világ

A negyvenes-hatvanas években aztán Amerikában már többen repültek, mint ahányan a vasutat választották közlekedési módként – a hatalmas országban ennek volt egy nagyon gyakorlati oka is, rengeteget lehetett faragni így a menetidőből. A színesbőrű emberek ugyanakkor időnként még akkor sem élhettek a lehetőséggel, ha anyagi keretük egyébként meglett volna rá, mivel egész egyszerűen be sem engedték őket a szegregáltan működő repterekre. Így bár a légitársaságoknak csak egy része alkalmazott faji alapú megkülönböztetést, a légi közlekedés kapuit jelentő légikikötők ömagukban akadályozták meg őket abban, hogy fedélzetre léphessenek.

A hatvanas években megjelenő sugárhajtású repülőgépek szintlépést jelentettek: ekkor rövid ideig az elit stílusos utazási eszközévé vált a repülés, de miután a hetvenes években drasztikusan esni kezdtek a repjegyárak, egyre demokratikusabb közlekedési forma lett a repülés. 

Az igazán gazdagok ma már magángépeiken repülnek – és közben szennyezik a levegőt. 

Bár a pandémia időszaka megtépázta ezt a területet is, valamint jócskán növelte a repjegyek árát, sokak számára megnehezítve, hogy a közlekedés ezen módját válasszák, még mindig sokkal elérhetőbb, mint a hőskorban volt. Igaz, hogy azóta rengeteg körülmény és feltétel változott – annak idején lehetett dohányozni is a gépeken, és az ollókat sem olyan régen veszik el mindenkitől felszállásnál –, de összességében a szolgáltatás folyamatosan javul és fejlődik. 

Ha tetszett ez a cikk, érdekelhet az is, hogyan repültek a magyarok a múlt században!