Herman Ottó nevét ma számos intézmény viseli, melyek alapján a legtöbben kikövetkeztethetik, hogy vélhetően az állatok és növények tudományának szentelte életét. Munkássága azonban jóval több volt annál, mint képzelnénk.
Bár hivatalos tanulmányokat nem végzett sehol, valóságos polihisztor volt Herman Ottó, aki autodidakta módon képezte magát, és olyan kutatási területeket nyitott meg, melyekből a mai napig profitálunk.
A Felvidéken, Breznóbányán német családba született Herman Ottó már gyermekkorától magyarnak vallotta magát, és életét a magyarság történelmének, kultúrájának, környezetének vizsgálatának szentelte. Bár apja orvos volt, Ottó géplakatosként kezdte meg felnőtt életét, tanulmányait a miskolci gimnáziumi éveket követően nem folytatta.
Ajtót nyitott a velünk élő múlt felé
Tudományos érdeklődése fiatal korára nyúlik vissza, már bécsi gépészeti munkái mellett rendszeres látogatója volt a Természettudományi Múzeumnak, ahol minden tudást igyekezett magába szívni. 30-as éveire munkahelyet és várost is váltott, fényképészként kezdett dolgozni Kőszegen. Itt ismerkedett meg Chernel Kálmánnal, aki történész és jogász munkája mellett kifejezetten érdeklődött a madarak iránt, és az ornitológiával nemcsak István fiát, a későbbi világhírű szakembert, de Herman Ottót is megismertette.
![]()
Baráti ajánlására Herman a kolozsvári Erdélyi Múzeum Egylet preparátora lett, és elkezdte megjelentetni írásait is, főként a madarak és a pókok témájában.
1874-ben került Budapestre, ahol szintén múzeumi állást kapott, a Magyar Nemzeti Múzeum természettudományi tárának őrsegédje lett. Néhány évvel később elindította a múzeum természettudományi tematikájú folyóiratát, a Természetrajzi Füzeteket.

Kezdetben pókokkal foglalkozott Herman Ottó
A Természettudományi Társulat megbízására három kötetben összegezte Magyarország pókfaunáját, 36 fajt ő maga írt le a 314-ből. Ő volt az, aki az elsők között ráirányította a figyelmet a filoxéra veszélyére, ami miatt javaslatot tett az addig szinte ismeretlen
![]()
homoki szőlőtermesztésre.
Tisza Kálmán a már eddigre népszerű szakember ösztönzésére alapította meg az Országos Filoxéra Kísérleti Állomást, mely néhány évvel később már a Magyar Királyi Központi Szőlészeti Kísérleti Állomást és Ampelológiai Intézet néven működött, és vált az ország első mezőgazdasági kutatóintézetévé és bővült többek között egy gyapjúkísérleti, egy szennyvízvizsgálati és egy gyógynövénytani állomással is.
Politikai síkon is mozgott a kutató, eleinte a párizsi kommünt támogatva, majd a Kossuth-féle Függetlenségi és 48-as Párt tagja lett, és magát Kossuthot is meglátogatta Torinóban. Szeged, majd Miskolc képviselőjeként
![]()
a magyar parlament tagja is volt két cikluson keresztül.
Ekkoriban ismerkedett meg Jászai Marival, akinek egy ideig udvarolt is, végül mégsem a primadonna férje lett, mást választott. A nála húsz évvel fiatalabb Borosnyay Kamillát vette feleségül 1885-ben, miután egy a korabeli sajtó hasábjain zajló vita során kiderült, hogy a neki válaszokat címző, álnevet használó írónő, ráadásul kedves barátja, Borosnyay Oszkár testvére. Az asszony később többek között állatokról szóló gyermekregényeivel vált ismertté, míg férje
állatok iránti szeretete bővült más témákkal is.
A Néprajzi Múzeum megalapozója
Az amatőr régész, zoológus, néprajzos gyűjtőszenvedélyének középpontjában a paraszti kultúra állt, a mai napig a Néprajzi Múzeumban őrzött gyűjteménye mintegy 3500 tárgyat számlált. Herman Ottó a pókok és a madarak után a halak felé fordult, és belemerült a pákászok világába. Négy évig kutatott a témában
![]()
a Kárpát-medence összes folyóját végigkutatva.
Ennek nyomán jelent meg 1887-ben A magyar halászat könyve című többkötetes munkája a magyar halászmesterség ősi eszközeiről a különféle halászati módokról, a pákászathoz kapcsolódó néprajzi hagyományokról, illetve az őshonos halak leírásáról, élőhelyéről és életmódjáról. Minden kötetet saját maga illusztrált, hiszen nemcsak a kutatásban, de az ábrázolásban is jeleskedett.
Bibliográfiája több mint 1100 kötetet, tanulmányt és cikket számlál, gyűjtései a magyar népi élet kincseit bemutató múzeum máig meghatározó részét képezik. 1914-ben hunyt el.
Ha érdekel egy másik polihisztorunk élete is, ezt a cikkünket is olvasd el!
























