Az egyik legférfiasabbnak tartott író, Ernest Hemingway négyszer nősült. Szoknyabolond volt? Ihletet keresett? Kihasználta a nőket? Ki tudja. Egyik barátja szerint mindenesetre Hemingwaynek minden nagy regénye megírásához szüksége volt egy újabb szerelemre.
„Nem bánom, ha Ernest beleszeret valakibe, de miért kell mindig feleségül vennie?” – tette fel a kérdést Hemingway második felesége, Pauline Pfeiffer. Az írónak meglehetősen sajátos kapcsolata volt a női nemmel, így a négy Mrs. Hemingwayjel is: bár nagyon hamar és nagyon intenzíven szerelmes lett, lelkesedése addig tartott, amíg meg nem írt egy-egy regényt. A független, eszes, szellemes nők inspirálták, amikor azonban az aktuális feleség saját ambícióit is szerette volna kiteljesíteni, Hemingway inkább gyorsan beleszeretett valaki másba. Hemingway elvárta, hogy a megunt feleség kedvesen fogadja az új szerelmet, exei jóban legyenek egymással, neki pedig szükség esetén lelki támogatást nyújtsanak.
Igazi macsó - lányruhában
Akár az író és édesanyja kapcsolatában is kereshetjük e különös felállás okait. Édesapja gyenge, erélytelen férfi volt, anyja ezzel szemben kifejezetten uralkodó típus, aki Ernestet kisgyermekként szívesen öltöztette lánynak, még a haját is hosszúra hagyta. Az apa sokszor menekült a természetbe vadászni, horgászni, táborozni, s Ernest is szívesen vele tartott. Talán azért, mert papucsnak látta édesapját, talán, hogy megerősítse maszkulin identitását,
Hemingway egész életében lelkesen hódolt a macsó szórakozási formáknak.
Imádta a bokszot, a focit, a bikaviadalokat, a szivarokat, az erős italokat, a vadászatot – és a nőket. Szerelmeiben azonban élete végéig érződött az édesanya hatása: valószínűleg félt attól, hogy egy nő „leigázza”, uralkodni akar rajta, éppen ezért sűrűn cserélgette a feleségeit.
Hadley, Hemingway első felesége
Az első feleség, Hadley Richardson tehetséges zenész volt (akárcsak Hemingway anyja), és nyolc évvel idősebb a szárnyait bontogató, 21 éves Ernest Hemingwaynél. 1920-ban, egy chicagói partin ismerkedtek meg, és ahogy mondani szokás, azonnal megvolt köztük a kémia – talán azért is, mert Hemingwayt a nő arra az ápolónőre emlékeztette, akibe az első világháború idején szeretett bele, amikor sebesülten lábadozott a kórházban.

Egy éven belül összeházasodtak, és Párizsba költöztek. (A húszas évek Párizsának összehasonlíthatatlan és varázslatos világa jelenik meg később az író Vándorünnep című regényében, valamint az Éjfélkor Párizsban című Woody Allen-filmben amelyben – természetesen – Hemingway alakja is feltűnik.) Rövid ideig Kanadában, Torontóban éltek, itt született meg fiuk, a Bumby-nak becézett Jack is. Második párizsi tartózkodásuk idején azonban Hemingway megismerkedett Pauline „Fife” Pfeifferrel, akibe beleszeretett.
Fife, a csábító
1926-ban viszony szövődött közöttük, ami Hadley tudomására jutott. A feleség azonban olyannyira megkedvelte a fiatalabb nőt, hogy még a közös nyaralás ötlete is felmerült benne:
![]()
„Milyen klassz lenne, ha te, Fife és én együtt töltenénk a nyarat Juan-les-Pins-ben”
– írta. A hármas valóban ellátogatott 1926-ban a francia Riviérára: Cap d’Antibes-on látogatták meg barátaikat, Zelda és Scott Fitzgeraldot. Napoztak, úsztak és kerékpároztak (éppen úgy, ahogy az író befejezetlen, Édenkert című regényében a főszereplők). Az idilli élet hármasban azonban nem tartott sokáig. A házaspár tagjai közt egyre gyakoribbá váltak a veszekedések, 1927 januárjában elváltak, majd tavasszal Hemingway összeházasodott „Fife” -fal.

Ki volt Pauline Pfeiffer, akit oly sokan nem kedveltek, és „Dior-ördögnek”, „elszánt terriernek” nevezték, aki galád módon elcsábította jószívű feleségétől az írót? Elismert és tehetséges amerikai újságírónő, aki a Vogue-nak írta cikkeit.
Pfeiffer nagyon gazdag családból származott, fontos volt számára a külső megjelenés és a karrier egyaránt.
Jó anyagi körülményeinek köszönhetően saját otthont vásárolt a floridai Key Westen, majd két fiút szült az írónak, Patrickot és Gregoryt. Tizenhárom évig volt Ernest Hemingway felesége – és ugyanúgy igyekezett utódja, Martha Gellhorn kedvében járni, mint ahogy vele tette az első feleség: meghívta például, hogy töltsön két hetet a család otthonában.
Martha Gellhorn, a haditudósító
Az író és az újságíró-háborús tudósító Martha 1936-ban ismerkedtek meg Key Westen, egy étteremben. Gellhorn szőke volt, szellemes, okos és arisztokratikus; politikáról, haditudósítói élményeiről és a külföldi utazásokról beszélgettek, amivel elbűvölte Hemingwayt. Az író előbb a nő után utazott New Yorkba, majd együtt hajóztak a polgárháború sújtotta Spanyolországba, ahol mindketten haditudósítóként dolgoztak. (Hasonló felállásra a magyar irodalomban is akad példa: Molnár Ferenc és első felesége, Vészi Margit mindketten haditudósítók voltak az első világháború alatt.) Munka közben egymásba szerettek, Hemingway pedig első feleségéhez fordult vigaszért és útmutatásért.

Hemingway végül 1940-ben elvált Pfeiffertől, és mindössze tizenhat nap múlva feleségül vette Marthát. Gellhornnak azonban még fontosabb volt az önmegvalósítás és a szakmai előrejutás, mint a második feleségnek: nem adta fel haditudósítói munkáját, és hosszú időkre eltűnt, amit Hemingway erősen nehezményezett.
![]()
„Haditudósító vagy, vagy a feleségem az ágyban?”
– kérdezte, de Gellhorn nem akart „csak” feleség lenni. Szeretett volna például tudósítani a normandiai partraszállásról, de a brit kormány elutasította a kérést, arra hivatkozva, hogy Gellhorn nő. Hemingway azonban odautazhatott: felesége szervezte meg, hogy a brit légierő egyik gépén eljuthasson a helyszínre, ő maga pedig egy kórházhajó mellékhelyiségében elbújva, potyautasként jutott át a La Manche csatornán.
A kikötőben ápolónőnek adta ki magát, hogy a hadszíntér közelében maradhasson.
A házaspár ekkor már rengeteget vitatkozott, és amikor véget ért a háború, az ő útjaik is szétváltak.

Hemingway utolsó szerelme
Hemingway utolsó felesége – kitalálhatjuk – szintén újságíró, és szintén haditudósító volt. A kétszeresen elvált Mary Welsh-sel 1944-ben ismerkedett meg, és 1946-ban házasodott össze Kubában.
Tizenöt évig éltek együtt, és bár az írónak akadtak kalandjai negyedik házassága alatt is, nem váltak el.
Mary az exfeleségek közül Pauline Pfeifferrel ápolt jó viszonyt: amikor Hemingway fia, Patrick a házaspár kubai villájában lábadozott egy betegségből, Pauline is meglátogatta, és a két nő között barátság szövődött. Mary és Hemingway több mint tíz évig éltek Kubában, de a forradalom után vissza kellett térniük az Egyesült Államokba. Az Idaho államban található Ketchumben telepedtek le, ahol Hemingway 1960-ban bekövetkezett haláláig éltek együtt.
Ha egy másik Nobel-díjas író szerelmeiről is szívesen olvasnál, ezt a cikket ajánljuk.
























