Filmvadász: Találd ki, melyik westernből van a kép!

El tudsz képzelni egy olyan Bud Spencer–Terence Hill-filmet, amiben több puska ropog, mint pofon csattan? Amelyikben vér folyik, emberek borzalmas halált halnak? Amelyikben egyetlen hatalmas beszólás, poén sem hangzik el? Nos, bármennyire is hihetetlen, a páros legelső filmje még egy véresen komoly westernfilm volt. Az Isten megbocsát, én nem! 1967-es, azaz majd’ 20 évvel öregebb film, mint például a Nincs kettő négy nélkül, de még a Bűnvadászokat is lekörözi egy tízessel. A film egyáltalán nem pofozkodós filmnek készült: Bud Spencer csakis behemót alkata miatt kapta meg a szerepet, előtte lovagolni, lőni sem tudott, de még szakálla sem volt. Terence Hillre pedig csupán véletlenül talált rá a szerep: az eredeti főszereplő ugyanis egy rosszul sikerült családi perpatvar során eltörte a lábát, így aztán egy héttel a forgatás előtt le kellett mondania a szerepről. A páros a forgatáson találkozott először: itt vették fel művészneveiket is, s minden bizonnyal meg sem fordult a fejükben, hogy ez egy életre szóló találkozás lesz. Mindenesetre ennek fényében különösen szórakoztató az Isten megbocsát, én nem! Ízig-vérig feszült kalandfilm, amely a későbbi filmekhez mérten lassú, komor, a spagettiwesterneket idéző hangulata, zenéje pedig egészen más célcsoportot szólít meg, mint a páros későbbi filmjei: ebben inkább pisztolypárbajokhoz szokik hozzá a szem, mint a majdnem annyira halálos óriási pofonokhoz.