Gyerekkorunk meghatározó verseinek írója, Weöres Sándor állítólag nem szerette a gyerekeket, és tény, hogy sajátja nem is született soha. Az őt körülvevő, mindennapjait beragyogó lényekhez mégis a végletekig kötődött. Ilyen lény volt a macskája is.
Az őszi tájban izzó galagonya képét Weöres Sándor egy életre a gyerekek emlékezetébe véste, pedig a verset nem óvodai memoriternek, hanem szerelmi vallomásnak szánta.
Vámos Miklós legújabb regénye olyan korba kalauzol minket, amit nehéz elfelejteni vagy feldolgozni. Az íróval a Dunapestről beszélgettük.
Budajenő sárguló fákkal szegett utcáira álmos köd telepedett. Szerda reggel van. A helyi általános iskola tornatermének falain gyerekzsivaj szűrődik át, egy cirmos macska iszkol át az úttesten, a takaros parasztházak éberen várják haza lakóikat. Egyetlen kapu előtt parkol autó, ebből sejtem, hogy megérkeztünk Ormós Gabriellához a Jenői Pékségbe.
„Akarsz-e élni, élni mindörökkön, / játékban élni, mely valóra vált? / Virágok közt feküdni lenn a földön, / s akarsz, akarsz-e játszani halált?” – írta versében Kosztolányi Dezső mindössze huszonhét évesen. Ekkor már több mint két évtizede a halál gondolatával kelt és feküdt.
Churchill és Graham Greene örök barátja, a brit filmipar megteremtője, amerikai filmmogul, sztárok rettegett ura, milliárdos műgyűjtő. Alexander Kordának – és testvéreinek – élettörténete izgalmas fordulatokban bővelkedő regény, amely megfilmesítés után kiált.
És vajon Kölcsey kezébe vehette-e a Büszkeség és balítéletet? Vagy izgulhatott-e Karinthy Agatha Christie krimijein?
Babits Mihály és Tanner Ilona házassága távolról sem mondható szokványosnak. Közös életüket egy szokatlan lánykéréssel kezdték meg, házaséveiket elkerülte a szerelem, gyermekvállalásukat pedig titok övezte.
A spanyol festő, Francisco Goya sikerét megkérdőjelezhetetlen tehetségén túl sógora segítségének is köszönhette.
A Díványon vadásztunk már városra, filmre, idézetekre – itt az idő, hogy megnézzük, mennyire emlékszünk még a földrajzórákra!
Az uborkasaláta természetesen úgy a legfinomabb, ahogy anyukánk, nagymamánk, vagy éppen mi készítjük, de vannak olyanok, akik igyekeznek kevésbé elfogultan vizsgálni a témát és eldönteni, hogy melyik recepttel lesz a legízletesebb nyári kedvencünk.
Egy aktuálissá vált hangjáték. Egy orosz filmklasszikus. És egy Kosztolányi-regény. Sorozatunkban arról mesélünk, hogy milyen hétköznapi apróságok tettek minket boldoggá ezen a héten.
A vegetáriánus fogások jó hatással vannak az emésztésünkre, általában rengeteg zöldség és gyümölcs kerül a segítségükkel a szervezetünkbe, így ezen a héten arra gondoltunk, ezekkel a kímélő ételekkel örvendeztetjük meg receptekre kíváncsi olvasóinkat. Ha érdekel, mik az idei nyertesek, fusd át recept-összeállításunkat, mert egy csomó isteni fogás van a heti kedvenceink között.
Vannak olyan napok, amikor épp csak magának készít valamit az ember. Ilyenkor a legkézenfekvőbb választás a melegszendvics, egy gyors saláta és nagyjából bármi, ami a fagyasztóban várakozik épp ilyen esetekre. De mit esznek a legmenőbbek, a legnagyobbak, a profik, a szakácsok, a séfek ebben a helyzetben? Most kiderül.
Valljuk be: az élelmiszerboltban könnyű túlköltekezni. Elég egy-két izgalmas alapanyag, amikkel kapcsolatban még nem tiszta, hogy mire lesznek jók, és néhány új termék, amiket csak úgy kipróbálunk, és máris kétszer annyi lesz a fizetendő összeg, mint amire számítottunk. Ezért jó, ha akad néhány szakértő, akik felsorolják a legfontosabb buktatókat és mellettük a legjobb bevásárlási tippeket, amik segítenek egy kicsit kevesebbet költeni.
Ez itt az egyperces kvíz. Agytorna, amihez még a karosszékből sem kell felállni.
Egy klasszikus regény modern adaptációja.
Az őszi avar illata. A napfényes vízpart kicsit halas-iszapos aromája. Az anyukánk kedvenc parfümje, a nagyi almás pitéje. A szerelmesünk testéről felszippantott molekulák. Mind-mind információt közvetítenek az agyunkba, olyan összetett módon, ahogyan csak a szaglás képes.
Hófehérke története gyereknek-felnőttnek bevésődött a memóriájába: a gyönyörű, hollófekete hajú lány, aki gonosz mostohája elől menekülve a hét törpe házában köt ki, majd a herceg szerelmes csókjára tér vissza az életbe. Na de mi van, ha valóban élt is?
A kétezres éveket nyugodtan nevezhetjük az egészségfanatizmus időszakának: egyik diéta, étrend, sport éri a másikat, mindenki karcsú és egészséges akar maradni, ameddig csak lehet. Nincs is ezzel semmi baj, amíg nem esünk totális túlzásokba, ahogy dr. Kellogg tette.
Az oly sokra becsült kék királyi vagy nemesi vér, amit senki idegen génállománya nem mocskolhatott be, genetikai rémálomhoz vezetett az udvarokban. Őrült, de minimum labilis, beszédképtelen, vérzékeny, vagy más deformitásokkal élő uralkodók kerültek a trónra, csak mert szüleik és nagyszüleik szó szerint vették, hogy minden maradjon a családon belül.
Az átlagon felüli intelligencia nagyon jól hangzik: okosnak lenni egyet jelent a kitűnő bizonyítvánnyal, a könnyű tanulással, az elismeréssel, az izgalmasabb karrierrel, a nagyobb önbizalommal – legalábbis elméletben. A gyakorlat azonban kicsit mást mutat...
Az még hagyján, hogy ő maga – bár milliárdokat keresett a tőzsdén – nem használt meleg vizet, szappant, és nem vett magának új ruhát, csak ha a régi már lefoszlott róla, de gyermekeinek sem kegyelmezett.
Az élet vagy vakmerő kaland, vagy semmi – mondta Helen Keller, és ő aztán pontosan tudta, miről beszél. Ahelyett hogy siketen és vakon elmerült volna az önsajnálatban, nemhogy visszavonult, de egyre nagyobb kihívásokat keresett. Fantasztikus karriert futott be, életét pedig a lehető legsikeresebbé alakította. Hogy csinálta? Egy hasonlóan kitartó segítővel.
Madách Imrét nem kell bemutatni senkinek. Ha mégis megtennénk, akkor kiemelnénk, milyen nagyszerű költő, író, ügyvéd és politikus volt. Aki megírta Az ember tragédiáját. Aki egy évet börtönben töltött az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban történő részvételéért. Aki annyira szerette az anyját, hogy elvesztette miatta a feleségét.
