Az Éjjeli őrjárat és a Dr. Tulp anatómiája festője felesége halála után szolgálólányai karjaiban vigasztalódott.
Rembrandtot korán utolérte a hírnév. Alig töltötte be a huszonötöt, Amszterdam elitje sorban állt az ajtaja előtt, hogy elkészíttesse vele a portréját. Ekkoriban egy híres műkereskedő, Hendrick van Uylenburgh házában élt, itt akadt meg a szeme szállásadója árva rokonán, a húszas évei elején járó Saskián. Rembrandt felségül vette a fiatal lányt, iránta érzett szerelme pedig egyre-másra szülte a róla készült festményeket. Felesége nemcsak önmagaként, istennőként is prostituáltként is megjelent festővásznain. Saskiát tíz évvel később tuberkulózis vitte el. Rembrandt hiába fogadta meg, hogy hű marad az emlékéhez és hátralevő életét magányosan éli le, nem tudott eleget tenni az ígéretének.
A szolgálólányok meséje
Saskia halála után Rembrandt magára maradt a gyásszal és alig egyéves kisfiával, Titusszal. A szívében tátongó űrt lassan gyermeke dajkája, Geertje Dircx töltött be. Mire azonban szerelmi viszonyuk élettársi kapcsolattá fejlődött, mindkettejük számára egyértelművé vált, hogy a festőnek nem a hűség a legerősebb oldala. Rembrandt szolgálólányát, a fiatal Hendrickje Stoffelst is elcsábította, és nem sokkal később teherbe ejtette. Két szeretőnek nem volt helye a házban – Geertjének mennie kellett.
A kipenderített asszony nem hagyta annyiban a dolgot: beperelte egykori szeretőjét, mivel az nem váltotta be házassági ígéretét. A már amúgy is adósságokban úszó Rembrandtot kártérítésre ítélte a bíróság, de neki semmi kedve nem volt kifizetni a büntetést, ezért összeszövetkezett a nő Pieter nevű fivérével, és mondvacsinált ürüggyel a dologházba juttatták Geertjét.
Az eladósodott szerető
Geertjének öt évvel később sikerült kilábalnia nyomorult helyzetéből és elhagynia a dologházat. Első útja Rembrandthoz vezetett, hogy behajtsa rajta a tartozását. Az eladósodott festő nem tudott fizetni neki, de mielőtt az egykori dajka újabb lépéseket tehetett volna, hogy a megszégyenüléséért járó összeghez jusson, meghalt.
Rembrandtnak így is elég adóssága marad ahhoz, hogy elárverezzék a feje fölül otthonát, és a tizentöt éves Titusszal, Hendrickjével és az újszülött Corneliával egy kevésbé előkelő környéken bérelt házba kényszerüljenek. Négy évvel később Hendrickje az 1660-as években pusztító pestisjárvány áldozatává vált, hat évre rá pedig Titus hagyta el az árnyékvilágot. Rembrandt egy év múlva követte fiát. Halálos ágya mellett csak Cornelia virrasztott.
