Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Balatonudvariban található, évszázados műemléktemető mellett elhaladva sokak hátán futkos a hideg: a dús fűből több tucat, embermagasságú kőszív mered a Balaton felé. Magyarország egyik legkülönlegesebb sírkertje nem mindennapi titkot őriz. A helyi legenda szerint az egész egy balatoni viharban elhunyt, gyönyörű halászlány tragédiájával és az utána maradt kőfaragó legény megszakadt szívével kezdődött.
A Balaton északi partján, a 71-es főút mellett elterülő Balatonudvari nemcsak a strandolóknak és a golf szerelmeseinek nyújt felejthetetlen élményeket. Van itt egy hely, amely előtt elhaladva szinte mindenki megborzong: a helyi, 1770-es években megnyitott műemléktemető. Magyarország négy védett sírkertjének egyike egészen egyedülálló, sőt, első látásra kifejezetten kísérteties látványt nyújt.
A fűből több tucat, durva fehéres-szürke mészkőből faragott, embermagasságú kőszív mered az ég felé. Vajon miért temetkezett egy egész falu évtizedeken át szív alakú sírjelek alá, és milyen titkot őriznek ezek a különös, kétszáz éves emlékek?
Ahol a katolikus és a református hívek együtt nyugszanak
Bár a szív alakú sírkövek láttán a legtöbb látogatónak azonnal romantikus vagy éppen hátborzongató történetek jutnak az eszébe, a temető létrejöttének prózaibb okai is voltak. A község lakói korábban a középkori templom körül elterülő kertbe temetkeztek, ám a 18. század végére a hely szűkössé vált. Ráadásul egy 1775-ös helytartótanácsi rendelet egészségügyi okokból szigorúan előírta a temetők falun kívülre helyezését.
Így nyílt meg az új sírkert a falu keleti részén, az ősi hadiút felett. A közös temetőt a katolikus és református hívek felekezeti elválasztás nélkül, békében használták. Az 1800-as évektől kezdve azonban valami egészen furcsa dolog történt: a sírokon megjelentek a jellegzetes kőszívek. Ma a Veszprém Vármegyei Értéktár részét képező területen több mint 60 ilyen épségben maradt, porózus mészkőből faragott sírkő dacol az idővel. De ki készítette őket?
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Három monda, egy tragédia: a balatoni sellő legendája
Arra a kérdésre, hogy ki és miért kezdte el ezt a különös formát faragni, a mai napig nincs hivatalos tudományos válasz. A helybeliek és a magyar irodalom nagyjai azonban három különböző, generációról generációra szálló mondával felelnek a rejtélyre.
Eötvös Károly, a Balaton nagy krónikása A balatoni út vége című művében egy zseniális, találékony falusi ezermesterről ír. Ez a különc figura találta ki, hogy a sírköveknek legyen a földbe süllyeszthető lába, de a felszínen úgy feszüljenek, mint az emberi szív, mert
ez illik a holtakhoz is, az élőkhöz is.
A legnépszerűbb és legmeghatóbb történetet azonban Lipták Gábor vetette papírra, és a mai napig ezt a tragikus mesét tartják számon a helyiek is. A monda szerint élt a faluban egy gyönyörű, bátor leány, Halász Veronika, a helyi halászok vezetőjének gyermeke. Veronika imádta a vizet, és gyakran kísérte el édesapját a tóra. Egy napon azonban elkövette azt a végzetes hibát, hogy egyedül evezett be a nyílt vízre.
A Bakony felől váratlanul és könyörtelenül lecsapó, hírhedt balatoni vihar felborította a csónakját, és a gyönyörű lány a hullámsírban lelte halálát.
Veronika tragédiája az egész falut megrázta, de a leginkább szerelmét, egy helyi kőműves- és kőfaragó legényt sújtotta le. A fiú bánatában és örök szerelme jeléül egy hatalmas, szív alakú sírkövet faragott a lány sírjára. A falubelieknek annyira megtetszett a mély gyászból született, szimbolikus kő, hogy onnantól kezdve mindenki a szerelmes legénnyel faragtatta ki saját halottjának sírjelét. A fiú egészen haláláig készítette a kőszíveket, teljesen benépesítve ezzel a balatonudvari domboldalt.
Elmosódó nevek a múlt ködében
Ha ma ellátogatsz a temetőbe, a fűből kibukkanó kőszívek között sétálva igazi időutazásban lehet részed. Bár a puha mészkő rosszul viseli a fagyot, az esőt és az elmúlt évszázadok viharait, a gondos helyi restaurálási munkáknak köszönhetően néhány síron még ma is kibetűzhető az egykori lakók neve.
A legrégebbi olvasható feliratok között találjuk Szilvási Istvánnét 1800-ból, Kapolts Zsuzsannát 1822-ből, vagy éppen Csöngei Kis Dávidot, akit 1904-ben helyeztek itt örök nyugalomra. A temető különleges, csendes atmoszférája, a háttérben megcsillanó Balaton és a földből kinövő kőszívek látványa egyszerre nyújt hátborzongató és megnyugtató élményt. Ha a Magyar Tenger körül jársz, érdemes tenned itt egy sétát, hogy saját szemeddel lásd, hogyan vált egy fiatal lány tragikus halála egy egész falu örök védjegyévé.
Rejtélyes sírköveket nem csupán a Balaton környékén találunk, hanem a főváros legismertebb közparkjában is.
