Földes Jolán leghíresebb regényéből, a díjnyertes A halászó macska utcájából egymillió példányt adtak el világszerte, itthon azonban bezúzták az írónő könyveit.
1935. május 2-án a neves brit irodalmi ügynökség, a Pinker nemzetközi pályázatot hirdetett: 13 ország könyvkiadóit kérte fel arra, hogy írjanak ki pályázatot regényírók számára. Magyarországon az Athenaeum hirdette meg a versenyt, s a zsűrit a magyar irodalom krémje alkotta, amelynek tagja volt Herczeg Ferenc, Babits Mihály és Csathó Kálmán is.
Magyar győztes
A beérkező pályaművek közül a zsűri egyhangúlag a „Nansen-passzus” jeligéjű szerző regényét találta a legjobbnak. Mint kiderült, A halászó macska utcája az irodalmi körökben nem ismeretlen Földes Jolán munkája: a 35 éves írónő első regénye, a Mária jól érett 1932-ben jelent meg, s ezt még két másik könyv követte. Az Athenaeum azonnal kiadta A halászó macska utcáját, majd lefordíttatta angolra, s beküldte a nemzetközi pályázat döntősei közé.
Nobel-díjnak megfelelő pénzösszeg
Az angol bírálók ugyancsak elégedettek voltak Földes Jolán regényével: az írónő megnyerte a 4000 fontos pályadíjat. Ezen kívül az amerikai Warner Brothers filmvállalat 3000 fontot fizetett a kéziratért – mindez az angol (és egyéb nyelvű) kiadások árából befolyó jogdíjjal együtt már tetemesebb összeg volt, mintha Földes Jolán a Nobel-díjat nyerte volna meg. Sikere nem volt példa nélküli a magyar irodalomban: egy évvel korábban Körmendi Ferenc A budapesti kaland című regénye nyerte meg a pályázatot.
„Kis vézna, fekete hajú nő”
Földes Jolán díjnyertes regénye az 1920-as években játszódik, Párizsban, s a párizsi emigránsok nehéz sorsát mutatja be: a hontalan orosz bankár, a spanyol anarchista, a litván tanár és a görög kereskedő mellett Barabásék, egy magyar munkáscsalád élete elevenedik meg előttünk. A Kenderesen született írónő maga is huzamosabb időt töltött a francia fővárosban: érettségi után az 1920-ban bevezetett numerus clausus miatt kénytelen volt külföldi egyetemet választani. A „kis vézna, fekete hajú nő” (ahogy önmagát jellemezte) a Sorbonne-on tanult nyelvészetet, de a társadalomtudomány és a lélektan is érdekelte. Hogy el tudja tartani magát, a tanulás mellett gyári munkát is vállalt, és magyar munkásoknak adott franciaórákat.
A halászó macska utcája
A halászó macska utcája (Rue du Chat-qui-Peche) a valóságban is létezik: Párizs legkeskenyebb utcáját nevezik így a mai napig, ahol Földes Jolán, saját bevallása szerint, egy nyomorúságos szobában lakott évekig. Anyagi körülményei akkor rendeződtek valamelyest, amikor egy filmvállalatnál titkárnői állást kapott. Innen a kairói magyar nagykövetségre vezetett az útja, 1932-ben pedig visszaköltözött Budapestre: könyveket fordított, majd megírta első regényét.
Eleanor Roosevelt is dicsérte a magyar írónőt
Az írónő a díj elnyerése után így nyilatkozott:
„Föld körüli utat akarok tenni, és azután igyekszem vagyonomat úgy beosztani, hogy az emberi kor legvégső határáig nyugodtan és gondtalanul élhessek.
(…) A legfőbb vágyam, hogy most már végre saját ízlésem szerint írhassak meg mindent.” Földes regénye óriási népszerűséget hozott számára világszerte: európai felolvasókörútra hívták, s miután Eleanor Roosevelt méltatása 420 amerikai lapban megjelent, mindenki A halászó macska utcáját kereste.
„Mindnyájan úgy járhatunk, mint Barabások: én ma elnökné vagyok, de holnap bármely olvasóm sorsa, szakadhat reám”
– írta az amerikai elnök felesége.
Egymilliós példányszám: "kétes világhír"?
A regényt 14 nyelvre fordították le, a példányszámok az egekbe szöktek (világszerte egymillió példány kelt el), ennek ellenére – vagy éppen ezért – a magyar irodalmi berkekben leginkább fanyalogtak Földes Jolán sikerén. Irodalmi értékei helyett inkább az „ügyes üzleti fogások”-ról tettek említést; volt, aki egyenesen megmondta, hogy „efféle pályázatokon neves író nem vesz részt”, s a téma sem mindenkinek tetszett:
„rögeszméje az emigráció, ebben a könyvben minden az emigrációt suttogja, gügyögi és harsogja”.
Földes Jolán az irodalomtörténeti munkákban később is sokszor úgy szerepelt, mint akit „egy nemzetközi pályázat első díja juttatott kétes világhírhez”.
Angolul írta regényeit
Földes Jolánt tehát nem kényeztette el a kritika, de végül nem emiatt, hanem a fokozódó antiszemitizmus miatt emigrált ismét. 1941-ben férjével együtt érkezett Londonba, majd nem sokkal később Indiába utazott; innen a Züricher Zeitung számára küldte úti leveleit. Többé nem írt magyarul: Golden Earrings (Az arany fülbevaló) című regénye már fordításban jelent meg a háború után; addig azonban itthon regényeit – más zsidó származású szerzők munkáival együtt – indexre tették.
Mindent megírt, amit szeretett volna
Angol nyelven írt regényeit és cikkeit Yolanda Clarent vagy Yolanda Földes néven jegyezte. Az arany fülbevalóból 1946-ban Marlene Dietrich főszereplésével film készült, ami óriási sikert aratott a közönség körében, de az írónő nem volt elégedett a végeredménnyel: „határozottan rossz", „nem tett jót a filmre való átírás” – vélekedett. Földes Jolán még nem volt ötvenéves, amikor leszámolt az irodalommal. Élete utolsó tizenhárom évében nem írt: úgy érezte, már minden elmondott, amit közölni szeretett volna. Hosszú betegség után, Londonban hunyt el, 1963-ban. Halálhíréről nem tettek említést a magyar lapok.
Kapcsolódó: Földes Jolán mellett egy másik magyar írónő is a sikerszerzők közé tartozott
