„Aranka! A maga fia meg az én fiam veri a mi fiunkat!” Karinthy Frigyes mondatát a család mindennapjairól sokszor idézték már. De ki volt a „maga fia”, ki az „én fiam”, ki a „mi fiunk”, és ki volt a később elismert költővé lett szomszéd fiú?
Karinthy Frigyes 1920-ban nősült meg másodszor. A gyönyörű, karizmatikus, ám gonoszkodásra és önzésre hajlamos Böhm Arankát vette feleségül – házasságuk viharos mindennapjait már sokan megírták, sőt, film is született róla. Mindketten egy-egy fiút vittek a házasságba: az író Karinthy Gábort, aki gyakorlatilag anya nélkül nőtt fel, hiszen édesanyja, Judik Etel 1918-ban áldozatul esett a spanyolnátha-járványnak. Böhm Aranka fia, Kertész Tamás hatéves volt, amikor édesanyja házasságot kötött Karinthy Frigyessel; s 1921-ben érkezett a családba a legifjabb Karinthy, aki a keresztségben a Ferenc Kristóf Gedeon neveket kapta, de mindenki Cininek szólította, még akkor is, amikor már Kossuth-díjas író volt.
Frici és Aranka, meg a szomszédok
Karinthyék a Lágymányoson, a Verpeléti út 2. szám alatt laktak, egy háromszobás lakásban, majd később a Verpeléti út 22. szám alá költöztek. Frici és Aranka gyakran megfordult a Hadik kávéházban, s asztaltársaságukhoz számos izgalmas és érdekes figura csatlakozott. Többek között Aranka kebelbarátnője, az operaénekesnőnek indult, ám lámpaláza miatt félbetört karriert befutó Guthi Erzsébet, aki a Karinthy-gyerekekkel egyidős későbbi költő Devecseri Gábor édesanyja volt.
Kertész Tamás, a „kis ördög”
Kertész Tamás („Tomi”) és Karinthy Gábor („Gabi”) eleinte csak Devecseri Gábor társaságában, később Karinthy Cinivel és a fiatalabb Devecseri-fiúval, Péterrel együtt követték el csínytevéseiket. Kertész Tamást így jellemezte Guthi Erzsébet: „fekete fürtös, pirospozsgás, csillogó szemű, vad kis fickó, eleven, akár a higany, bajkeverő, verekedő”. Harmos Ilona, Kosztolányi Dezső felesége is hasonlóan festi le:
„A villogó szemű, sötétbőrű Tomi valóban szép, erős gyermek volt. Mit mondok? Gyermek? Kis ördög.”
Csínytevéseiről legendák születtek; a leghíresebb talán az a történet, amikor Tomi, miután figyelmeztették, hogy vigyázzon egy kutyával, mert az harap, beleharapott a kutya farkába – mire az vonyítva menekült előle.
Tomiról azt is feljegyezték, hogy akárhányszor verekedésbe keveredett (ami nem ritkán előfordult), így kezdte a magyarázkodást:
„A dolog úgy kezdődött, hogy ő engem visszarúgott.”
Ha megkérdezték, tőle, hogy hogy van, a válasz rendszerint egy rúgás vagy köpködés volt. Egyszer a kor bonvivánja, Törzs Jenő megelégelte a dolgot, és - mivel akkoriban a testi fenyítés még elfogadott módja volt a gyereknevelésnek - alaposan elnáspángolta Kertész Tamást. Mindenki meglepetésére a „kis ördög” ekkor kezet nyújtott a színésznek, és azt mondta: „Bátor ember vagy, szeretlek.”
Karinthy Gábor, a „fájdalomherceg”
Karinthy Gábor ezzel szemben komolyabb, befelé forduló fiatalember volt. Mostohaanyjától, Böhm Arankától nem sok együttérzésre számíthatott: Aranka (Kosztolányi Dezsőné írása szerint) minduntalan a saját fia mellé állította, majd fennhangon összehasonlította vele: „Állj csak a Gabi mellé, Tomi, nézzétek, mennyivel szebb, mint a Gabi, mennyivel erősebb, mennyivel nagyobb”. (Ezt még a legjobb barátnői is zokon vették Arankától)
Devecseri Gábor, a „sátánfajzat”
Karinthyék szomszédjában lakott a szüleivel Devecseri Gábor. Őt sem kellett félteni: „Mit szépítsem a dolgot, valóságos sátánfajzat volt” – írta róla édesanyja.
„Ha hívták, kiment, ha küldték, bejött, vitatkozott, feleselt, szakadatlanul ugrándozott, mindent kidobott az ablakon”.
Ha sétálni mentek, „egyik kezében labdaütő gyanánt óriási tésztaszedő fakanalat, a másikban két krumplit szorongatott (…), csak úgy röpködtek felé a lapockán talált járókelők elismerő megjegyzései”.
A Lágymányos és Siófok rémei
Mialatt Böhm Aranka és Guthi Erzsébet másodszülött fiaikat tologatták a babakocsiban a Ménesi út környékén; Kertész Tamás és Devecseri Gábor „verekedtek, elcsatangoltak, üvöltöztek, becsöngettek idegen házak kapuin, a szomszédságban mint a Lágymányos rémeit emlegették őket” – festi meg az idilli hétköznapokat Guthi Erzsébet. Egészen addig, amíg Siófokra nem utaztak nyaralni: ott a fiúk egyszeriben „Siófok rémeivé” váltak.
A nyaralókat a kerítésen keresztül
„megdobálták kaviccsal, homokkal, csúfneveket kiáltoztak, kukorékoltak, mindenkit felvertek álmából,
majd tetőtől talpig, fejük búbját és szandáljukat is beleértve, vastagon bekenték magukat iszappal, csak a szemük, orruk, szájuk környékét hagyták iszaptalanul”, majd hazaérve kiborították a babakocsiból a mindaddig békésen szundikáló öcsikéket. De az is megesett, hogy Kertész Tamás ollóval lenyírta Devecseri Gábor fél szemöldökét, valamint egyik szeméről az összes szempillát.
Aknák a Verpeléti úton
Karinthy Ferenc, azaz Cini, a későbbi válogatott vízilabdás állítólag onnan kapta a becenevét, hogy nagyon cingár volt gyerekként. Ahogy nagyobbacska lett, csatlakozott a kompániához: „Azt csináltuk, hogy újságpapírt – ajánlom mai fiatalok figyelmébe! – apró, féltenyérnyi darabokra téptünk, vízben jól megáztattuk és gombócot gyúrtunk belőle. Nyáron a napon, télen a fűtőtesten kőkeményre lehetett szárítani. De még jobb félpancsosan hagyni. Ezt ledobáltuk a hatodik emeletről.
Ha jött egy néni, és eléje dobtuk, mintha akna robbant volna.”
„Petivel, Tomival erre jártunk”
A lágymányosi „paradicsomi évek” 1934-ig tartottak. Karinthyék ekkor elköltöztek – talán a lakbérrel maradtak el, és kilakoltatták őket, talán ők elégelték meg a Verpeléti utat, maga Karinthy Ferenc sem emlékezett már rá. A boldog időknek vége szakadt, s a második világháború után már sem Karinthy Ferenc, sem Böhm Aranka, sem a fiatalabb Devecseri-fiú nem volt az élők sorában.
Devecseri Gábor A Bicskey-utca és a Lágymányosi-utca sarkán című versében így idézte fel gyermekkorát:
Mikor még itt laktunk mindahányan,
a világ világ volt, nemcsak álom,
ebben az udvarban rózsák voltak,
ezen a falon át kihajoltak.
Petivel, Tomival erre jártunk,
a keskeny utcában kiabáltunk;
ahol e ház áll most, ott szánkóztunk,
a havas gazokon átgázoltunk.
Később a garázsban megkötözött
bagoly ült ama fa lombja között.
Megvan még a bagoly, vagy elszállt már?
A sötét utcában árnya kószál.
Elröppent a bagoly; szörny-alakja
szárnyával az eget beborítja,
sárga nagy szemének fénye lüktet;
magával vitte az életünket.
Devecseri Gábor és Karinthy Ferenc az 1945 utáni világban is megtalálták helyüket az irodalomban: előbbi fordításában olvashatjuk ma is az Íliászt és az Odüsszeiát, utóbbi pedig, bár nagyon nem akart apja nyomdokaiba lépni, sikeres író lett.
Mi történt Kertész Tamással?
Böhm Aranka fia később kétes ügyekbe bonyolódott: leánykereskedelemmel, embercsempészettel foglalkozott, 1956-ban pedig zegzugos utakon szállította a disszidálni vágyókat: amikor kitette őket, azt állította, hogy már Ausztriában vannak, holott még Pest megyét sem hagyták el. Kertész 1959-ben beperelte a két Karinthy-fiút, azt állítva, hogy valójában ő jogosult a Karinthy Frigyes művei után járó jogdíjra, de a pert elveszítette. Ezután rendszerellenesnek bélyegezte és feljelentette féltestvérét, Karinthy Ferencet. Kertész Tamás végül az 1970-es években Németországba disszidált, 1989-ben hunyt el. (Borítókép: Fortepan / Hunyady József. A cikk forrásai az alábbi könyvek: Devecseriné Guthi Erzsébet: Búvópatak; Karinthy Márton: Ördöggörcs.)
Kapcsolódó: Karinthy Gáboron a világháborút követően egyre inkább elhatalmasodott mentális betegsége
