Egy új kutatás megoldással szolgálhat a történelem egyik legnagyobb talányára. A világ legrejtélyesebb könyvének tartott Voynich-kézirat titkát már sokan próbálták megfejteni – eddig sikertelenül.
Az áttörés Michael Greshko tudományos újságíró nevéhez fűződik, aki a Cryptologia című folyóiratban megjelent tanulmányában írt arról, hogy a kézirat megfejtéséhez az úgynevezett Naibbe-kód jelentheti a kulcsot, amely egy középkori itáliai kártyajátékból ered. A hipotézis szerint a 15. században a latin vagy az olasz nyelvet alapul véve, kártyák és kockák segítségével hozhattak létre olyan karaktersorozatokat, amelyek a Voynich-kéziratban található jelekhez hasonlítanak.
A Voynich-kézirat rejtélye
A 15. századi elejéről származó Voynich-kézirat ismeretlen írásjelekkel, különös növényi illusztrációkkal, asztrológiai diagramokkal, várakkal és emberi alakokkal van tele. A Yale Egyetem könyvtárában őrzött írást egy lengyel régiségkereskedőről, Wilfrid Voynich-ról nevezték el, aki 1912-ben vásárolta meg azt egy Róma közelében lévő jezsuita kollégium gyűjteményéből.
A kézirat titkát az elmúlt évszázadban sokan próbálták megfejteni, köztük az FBI és Alan Turing is, és bár több esetben úgy tűnt, hogy végre megvan a megoldás, a siker végül elmaradt. Az egyik ismert hipotézissel 2019-ben Gerald Cheshire, a Bristoli Egyetem kutatója állt elő. Ő úgy gondolta, hogy a Voynich-kézirat valójában nem egy kódolt írás, pusztán egy elfeledett újlatin nyelven született. Álláspontja szerint
egyfajta átmenet lehetett az ókorban használt középkori latin és a modern újlatin nyelvek között, amit apácák használhattak, hogy Kasztíliai Mária aragóniai királyné számára orvosi tanácsokkal szolgáljanak.
Cheshire szerint a könyvben meztelenül ábrázolt női alakok egyike maga a királyné lehetett, a kötet pedig gyógynövényes főzetek receptjeit, gyógyvizek összetételét, valamint asztrológiai adatokat tartalmazott a nők egészségére és a gyermekvállalásra vonatkozóan. Elméletét azonban a tudományos világ kétkedéssel fogadta, mivel állításait nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani.
A kézirat azóta is megosztja a kutatókat. Vannak, akik Cheshire-hez hasonlóan úgy vélik, hogy a szöveg a komplex minták alapján egy elfedett nyelven íródott, míg mások szerint nincs is értelme, és csupán átverés lehet.
Különleges titkosítással készülhetett a könyv
Az új tanulmány szerzője, Michael Greshko nem állítja, hogy sikerült megfejtenie a kéziratot. Célja az volt, hogy letesztelje, egy történelmileg megalapozott titkosítási rendszer képes-e olyan szöveget létrehozni, mint a Voynich-kézirat. Így jutott el a Naibbe-rejtjelig.
A rejtjel egy közönséges latin vagy olasz szöveget vesz alapul, és azt karakterjelek sorozatává alakítja.
Ezt úgy éri el, hogy a szöveget rövid betűcsoportokra bontja, majd strukturált táblázatokkal helyettesíti azokat, olyan véletlenszerű eszközökön keresztül, mint a kockák és a kártyák. Az elmélet utóbbi része abból a szempontból megalapozottnak tűnik, hogy ezek a tárgyak a 15. századi Európában széles körben elérhetőek voltak.
Különféle mintaszövegekre alkalmazva a Naibbe-rejtjel olyan eredményeket hoz, amelyek a Voynich-kézirat számos kulcsfontosságú tulajdonságával megegyeznek.
Ide tartozik például az egyes szimbólumok gyakorisága, a szavak tipikus hossza és bizonyos pozíciós mintázatok. A módszer ráadásul az eredeti nyelvi struktúra töredékeit rövid betűsorozatok formájában őrzi, de egyik karakterjel sem felel meg következetesen egyetlen sima szöveg betűjének sem.
A Voynich-kézirat pontos értelmezésére tehát egyelőre még várnunk kell, a tanulmány eredménye azonban egy lépéssel további viheti a kutatókat, és segíthet megérteni, hogyan is született a rejtélyes karakterrendszer.
Ha kíváncsi vagy a történelem 10 legnagyobb rejtélyére, olvasd el ezt a cikkünket is!
