Harriet Tubman neve a rabszolgák szabadulását segítő földalatti mozgalomhoz kötődik, ráadásul ő volt az első nő az Egyesült Államokban, aki katonai támadást vezetett a polgárháború idején.
Tubman 1820 körül született rabszolgaként, de elszántságának köszönhetően megszökött, majd éveken át segített másokat is a szabadulásban. A polgárháború éveiben pedig új szerepben mutatta meg bátorságát: 1863-ban a Combahee folyónál egy katonai rajtaütés élére állt, amelynek során több száz ember nyerte vissza szabadságát.
Harriet Tubman szökése
Fiatal nőként Tubman Maryland államban, rabszolgaságban élt, ahol kegyetlen körülmények között kellett dolgoznia. Amikor rájött, hogy el akarják adni, és végleg elszakíthatják a családjától, elhatározta, hogy megszökik. Az éjszaka leple alatt egy titkos útvonalon indult útnak, és észak felé tartott, míg végül szabad területre nem ért. A hosszú és veszélyes út során kizárólag a bátorságára, a természetre és az út közben megismert segítőkész emberekre támaszkodhatott.
Új szerep a polgárháborúban
A polgárháború kitörése után Tubman csatlakozott az Unióhoz. Először főzött és a sebesülteket ápolta, majd később felderítőként és kémként segítette a katonákat. Ismerte a vidék folyóit, útvonalait, ráadásul azok is megbíztak benne, akik a felszabadulásukért küzdöttek.
A Combahee River akció
1863 júniusában Tubman kulcsszerepet játszott a Combahee folyó mentén végrehajtott hadműveletben. A rajtaütés során ültetvényeken vágtak át, megsemmisítették az ellenség készleteit, és több mint 700 rabszolgát szabadítottak ki a fogságból. Ez volt az első alkalom, hogy egy nő vezetett katonai akciót az Egyesült Államokban – és a maga nemében az egyik legsikeresebb is.
Ha érdekel, hogyan tanultak vezetni az 50-es évek Amerikájában, olvasd el ezt a cikkünket is.
