Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az emberek sokszor nem ismernek egy fontos részletet a Szabadság-szoborral kapcsolatban, ami összefügg a rabszolgasággal. Nézzünk csak a lábai elé!
Franciaország 1884-ben ajándékozta az Egyesült Államoknak a Szabadság-szobrot, amely hamar a világ egyik legismertebb jelképe lett.
Ez a Szabadság-szobor nagy titka
A legtöbben a zöld színt, a fáklyát és a diadémot idézik fel vele kapcsolatban, illetve sokan ismerik Emma Lazarus Az Új Kolosszus című versét, amely 1903 óta kapcsolja össze a szobrot a bevándorlással.
Ám van egy részlet, amely gyakran rejtve marad a látogatók előtt: a szobor lábánál heverő törött láncok, amelyek jobban kifejezik a mű eredeti szándékát.
Ez a motívum ugyanis eredetileg sokkal hangsúlyosabb lett volna. Az ötletgazda, Édouard de Laboulaye nemcsak az amerikai függetlenség századik évfordulóját akarta megünnepelni, hanem a rabszolgaság eltörlését is.
A szabadság üzenetét azonban már a szobor felavatásakor ellentmondások kísérték. Bár a rabszolgaság hivatalosan megszűnt, a déli államokban tovább éltek az elnyomó Jim Crow-törvények, és szegregáltan működtek az északi államok is. Emiatt sok fekete amerikai elég képmutatónak tartotta a szobor üzenetét.
Eredetileg másképp tervezte
Frédéric-Auguste Bartholdi eredetileg úgy tervezte, hogy a szobor a kezében tartja a széttört láncokat, ám ezt túl provokatívnak ítélték, így végül a lábakhoz kerültek.
Még a szobor ikonográfiája is megváltozott: míg a római szabadságistennő, Libertas hagyományosan a felszabadított rabszolgák kalapját, a pileust viseli, Bartholdi inkább a diadém mellett döntött. Ezek a háttértörténetek mára jórészt feledésbe merültek, akárcsak a szobor eredeti rézszíne a ma is látható zöld patina alatt.
Azt tudtad, hogy a pápai trón nem is a Vatikánban található?
