Nagy Konstantin császár édesanyja, a később szentté avatott Heléna talált rá Jézus és a két lator keresztjére. De vajon hogy sikerült eldöntenie, hogy melyik kereszten halt meg Krisztus?
Noha Szent Ilonát a katolikusokon kívül az anglikán és ortodox közösségekben, sőt, az etióp és a kopt egyházban is tisztelik, Nagy Konstantin császár édesanyja nem élt mindig szenthez méltó életet. Flavia Iulia Heléna ugyanis egészen fiatalon Constantius Chlorus szeretője lett.
Chlorus, Nagy Konstantin apja ekkoriban még nem volt császár, csak magas rangú katonatiszt. 293-ban nevezték ki a Római Birodalom nyugati részének caesarjává. Hogy ez mit jelentett, ahhoz egy picit vissza kell mennünk az időben.
A négy császár rendszere
284. november 20-tól Diocletianus volt a római császár, akinek birodalma hatalmas területet foglalt el. Része volt Itálián kívül a többi között a mai Spanyolország, Franciaország területe és Nagy-Britannia jelentős része, az egész Balkán-félsziget, valamint Kis-Ázsia, illetve a Mediterráneum keleti és déli partvidéke. Diocletianusnak uralkodása szűk első évtizedében szinte folyamatosan birodalma különböző részeire kellett utaznia, hogy megoldja a felmerülő problémákat.
Pár évnyi uralkodás után arra jutott, hogy a Római Birodalom ebben a formában kormányozhatatlan.
Kettéosztotta a birodalmat Rómától keletre és a Rómától nyugatra eső területekre, és mindkét részt egy-egy idősebb császár, augustus irányítására bízott. Ám hogy az örökléssel se legyen gond, egy-egy fiatalabb vezetőt is kinevezett. Amikor egy augustus lemondott vagy meghalt, a caesar lépett a helyébe, aki immár augustusként maga mellé vett egy fiatalabb caesart.
Ez volt a tetrarchia, a négyes uralom rendszere.
Magához ragadta Konstantin a hatalmat
Heléna nem maradhatott sokáig Chlorus mellett: amikor az 289-ben caesar lett, Diocletianus akaratának megfelelően az idősebb császár, Maximianus mostohalányát vette feleségül, Helénát pedig elbocsátotta maga mellől. A 280-ban Helénától született fiát, Caius Flavius Valerius Aurelius Constantinust, a későbbi Nagy Konstantin császárt azonban rövidesen maga mellé rendelte Britanniába, hogy segítségére legyen a skót törzsek elleni harcokban.
Noha Diocletianus pont azért hozta létre a tetrarchiát, hogy elkerülje a birodalomrészek hadseregeinek állandóan ismétlődő önálló császárválasztását, és az azokat követő hatalmi harcokat, Chlorus 306-os halála után a britanniai légiók nemhogy caesarrá, de rögtön augustusszá kiáltották ki Konstantint.
Hosszú és véres polgárháború vette kezdetét, amelynek végére, 324-re Konstantin lett a Római Birodalom egyetlen császára.
Udvari intrikák a császár körül
Ekkoriban vette maga mellé anyját, akit a rangos Augusta imperatrix, felséges császárnő címmel tüntetett ki. Heléna kiemelt pozícióját mutatja az is, hogy az ebből az időből talált pénzérméken az ő arcképe is felbukkan. Hogy Heléna mikor térhetett át a keresztény hitre azt nem lehet pontosan tudni. Annyi azonban bizonyos, hogy az udvari intrikákból nem tudta, esetleg nem is akarta kivonni magát.
Konstantin első feleségének, Minervinának a fiát, akivel Heléna jó viszonyban volt, a második feleség, Fausta bevádolta a császárnál azzal, hogy Crispus megpróbálta őt elcsábítani. Konstantin különösebb vizsgálat nélkül halálra ítélte és kivégeztette saját fiát, majd amikor néhány hónappal később arra jutott – ebben Heléna keze is benne lehetett –, hogy a vád hamis volt, Faustát is megölette.
Heléna ezután – már hívőként – a Szentföldre zarándokolt részben azért, hogy felkeresse a kereszténység szent helyeit, részben pedig azzal a nem titkolt céllal, hogy megkeresse az Igaz Keresztet.
Három kereszt, egy szent ereklye
Ebben az időben azonban Jeruzsálem egészen máshogy nézett ki, mint Krisztus idejében. „A hitetlenek a Koponyahelyet vastag törmelékréteg alá temették, és feltöltött, sima területet alakítottak ki, bár előzőleg az egész környék, éppen úgy, mint most, alacsonyabb szinten feküdt. Ezután fallal vették körül az egész Koponyahelyet, kőlapokkal lefedték a feltámadás helyszínét, és ráépítették Aphrodité templomát” – írta Szózomenosz az 5. században.
Nagy Konstantin megtérése
A hagyomány szerint 312-ben, a Milvius-hídi csata előtt egy kereszt jelent meg a Napban, e szavakkal: „E jelben győzni fogsz!” (In hoc signo vinces). Konstantin álmában pedig arra kapott utasítást, hogy tegyen zászlójára új jelet: keresztet, és fölé Krisztus-monogramot. Később a milánói ediktum és az első nikaiai zsinat révén óriási szerepe volt a kereszténység elterjedésében – ő volt az első császár, aki engedélyezte a keresztény vallást, halálos ágyán maga is felvette a kereszténységet.
Az időközben ugyancsak megtért Konstantin azonban Euszebiosz keresztény történetíró és püspök beszámolója szerint parancsot adott, hogy „királyi pompával építsenek templomot az Úr halála és feltámadása helyén, hogy mindenki láthassa ezt a szent helyet”. Az építkezés közben került elő egy ciszternából három kereszt, bár
más források szerint egy zsidó férfi mutatta meg a keresztek helyét, miután Heléna megkínoztatta.
Abban azonban nincs vita az egyes legendaváltozatok között, hogy hogyan sikerült Helénának eldöntenie, hogy a három elé vitt kereszt közül melyik volt Jézusé. A „felséges császárnő” a jeruzsálemi püspök segítségével egy haldokló öregasszony hozatott oda.
Mindhárom keresztet megérintette vele – az első kettőnél nem történt semmi, ám a harmadik érintésétől a nő meggyógyult.
Nem csak Jézus keresztjét találta meg
Szózomenosz és Theodorétosz egyháztörténészek feljegyzései szerint Heléna a szögeket is megtalálta, amelyekkel Jézust megfeszítették. A kereszt egy nagy darabját Rómába vitette, és palotájában helyezte el: ebből lett a Szent Kereszt bazilika (Sante Croce in Gerusalemme), ahol egy kápolnában ma is őrzik az ereklyét. Másik részét ezüst tokba foglaltatta és Jeruzsálemben hagyta. A szögekkel azonban más tervei voltak: egyet fia sisakjába, egyet pedig lova zablájába tetetett, hogy a szent ereklyék megvédjék Konstantint a csatában.
Helénát a régészek és a bányászok védőszentjeként tisztelik, a Római Birodalom keleti részén már egy évszázaddal a halála után, a birodalom nyugati felében pedig a 9. században avatták szentté. Ünnepe a katolikus egyházban augusztus 18-án, az anglikán és ortodox közösségekben Konstantinnal együtt május 21-én van. Az etióp és a kopt egyházban is megemlékeznek róla: szeptember 15-én.
Bódi Mária Magdolnát szeptember 6-án avatták boldoggá , ám sokak szerint akár szentté is válhat.
