A XVIII. század egyik legnagyobb hatású gondolkodója, Benjamin Franklin nemcsak politikusként és diplomataként, hanem természettudósként is jelentős eredményeket ért el. Legismertebb kísérlete a villám és az elektromosság kapcsolatát vizsgálta, és döntő szerepet játszott abban, hogy az elektromos jelenségek fizikai magyarázata megalapozott legyen.
A történet szerint annak a bizonyos nyári viharnak a során Franklin nem menedéket keresett, hanem a természet egyik leglátványosabb jelenségét használta fel kísérleteihez – írja a The Franklin Institute.
Benjamin Franklin villámkísérlete megváltoztatta a fizikát
1752 júniusában Benjamin Franklin terepi kísérletet végzett Philadelphia közelében annak igazolására, hogy a villám és a mesterségesen előállított elektromosság azonos fizikai eredetű jelenség-e. A kísérlethez egy selyemkendőből és kenderzsinórból készült sárkányt használt, amelynek végére fémkulcsot erősített. Segítője a fia, William volt, aki a megfigyelések során mellette tartózkodott.
A közismert legenda szerint a sárkányt közvetlenül villámcsapás érte, valójában azonban a szerkezet a légkör elektromos töltéseit gyűjtötte össze. A nedves kenderzsinór jó vezetőként, a száraz selyem pedig szigetelőként működött, így a vizsgálat biztonságosan zajlott.
Franklin a kulcs felületén apró szikrákat figyelt meg, majd a kisülés hatására megállapította, hogy a villám elektromos természetű. Eredményei egyértelműen alátámasztották azt a hipotézist, miszerint a légköri elektromos kisülések és a laboratóriumi elektromosság ugyanazon természeti erő különböző formái.
A kísérlet alapvető jelentőségű volt a villamosságtan fejlődésében, és hozzájárult az elektromos jelenségek egységes elméleti értelmezéséhez.
Benjamin Franklin ezt követően dolgozta ki a villámhárító elvét, amely az elektromos töltések biztonságos levezetésével védi az épületeket a villámcsapástól. Munkáját 1753-ban a Royal Society a rangos Copley-éremmel ismerte el.
Franklin nem volt egyedüli úttörő ezen a területen
Thomas-François Dalibard francia tudós már korábban végzett hasonló megfigyeléseket, amelyek szintén igazolták a villám elektromos természetét. Franklin azonban függetlenül jutott ugyanarra a következtetésre, és a kísérlet nemzetközi ismertsége révén az ő neve vált a felfedezés szimbólumává. Egy évvel később a balti fizikus, Georg Wilhelm Richmann tragikus módon életét vesztette, amikor saját kísérlete során valóban villámcsapás érte.
Olvasd el a következő cikkünket is, amiben eláruljuk, melyik az az épület, amelyet évente átlagosan 25 alkalommal ér villámcsapás.
