Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Költő feleségének lenni soha nem könnyű feladat, de annak talán még nehezebb, aki maga is költő. Károlyi Amy 42 éven át gondoskodott Weöres Sándorról, átvállalva tőle a mindennapi élet ügyes-bajos dolgait, miközben maga is verseket írt.
Ezt a libegést, karcsuságot,
könnyüséget és bánatot!
Ha kezedbe veszed, vigyázva fogd.
Két ujjal téptem, lepke alól.
Ha ereszteném, ő is szállna.
Halványkék, szárnyas libegéssel,
ő is a lepkék után járna.
De más a sorsa.
Nem hal meg szépen. –
Eltikkad gyűrűs ujjaim,
s tenyerem forró börtönében.
1940-ben Károlyi Amália Mária 31 éves tanárnő küldte be a fenti, Kék virág című verset a Babits Mihály szerkesztette Nyugat szerkesztőségébe. Nem ez volt az egyetlen költeménye, amely elnyerte Babits tetszését: Éjjel című verse szintén megjelent a magyar irodalom legrangosabb folyóiratában.
A mosolyához ragaszkodott
A krisztinavárosi, polgári értelmiségi családban született Amy hatéves kora óta verselt, szívesen zongorázott és rajzolt is, egyszóval kereste azt a művészeti irányzatot, amiben a legjobban ki tudna teljesedni. A visszahúzódó természetű, csendes, szelíd nő, aki „a mosolyához, törik-szakad, ragaszkodott”, érettségi után a budapesti egyetemen magyar–német szakos diplomát szerzett, majd a Bajza Utcai Általános Iskolában kezdett tanítani. Szerette a tanítást, egy idő után mégis szűknek érezte, és inkább szabadúszó költőként-íróként próbált érvényesülni.
Károlyi Amy nemcsak verseket, hanem meséket is írt. Első meséskönyve A kislány, aki fütyülni tudott címmel jelent meg 1941-ben, amit a háború után a Cili cica kalandjai követett.
„Cili cicának egy kiló mézet köszönhetek és a Weöres Sándorral való személyes megismerkedést.
Mielőtt a kiadóba mentem, előbb a boltban megkérdeztem, mibe kerül 1 kiló cukor. De fél óra múlva – a honorárium kifizetése után – már csak fél kilót tudtam volna venni ugyanazon az áron. Akkor a szőrös szívű szatócshölgy megsajnált: »Tessék mézet vinni! Az most ugyanannyiba kerül, mint az előbb egy kiló cukor«” – emlékezett vissza.
„Legyen masszív, mint egy aranyból készült papnő”
A költőnő már a háború idején megismerkedett Weöres Sándorral, legalábbis levélben: „Amikor 1944-ben egyszer éppen légiriadó volt, lenn voltam az óvóhelyen édesanyámmal. A postás bejött. Ott volt az egész ház, mindenkinek ott kézbesítette a levelet. Nekem is hozott egy elég vastag borítékot. Forgattam, nézegettem. Először azt olvastam: Csönge. Aztán meg ahogy kibontottam, Sándor írja, olvasta a verseimet (… ).” Abban a bizonyos levélben – többek között – ez állt: „Ma csak néhány költőnő tud ennyire a lét mélységeihez, az igazi valósághoz férkőzni, a férfi költők elkárhoznak az artisztikumok útvesztőiben, vagy még rosszabb esetben a napi politika büdösségében. Vigyázzon a tehetségére, el ne nyeljék a napi gondok, a polgáriasság, a polgárias könnyedség, a cukorból készült álerkölcstelenség. Legyen masszív, mint egy aranyból készült papnő.”
Az első közös ebéd
Személyes megismerkedésükre a Singer és Wolfner Kiadóban került sor. Károlyi Amy a Cili cica-könyv kapcsán járt benn, és már éppen indulóban volt, amikor a titkárnő egy megjegyzéséből kiderült , hogy Weöres Sándor is a kiadóban tartózkodik. „Gondoltam, ha már levélből ismerjük egymást és itt van pár méterre, várok. Mikor jöttek kifelé, megkértem W. I.-t [Waldapfel Imrét, a kiadó szerkesztőjét], mutasson be.
Aztán, mivel Sándor és én nagyon éhesek voltunk, lementünk az Andrássy útra egy vendéglőbe, ahol kiderült, nincs más, csak leves. Megettünk két levest.
Talán ezért a találkozásért kellett Cili cicát 1 kg mézért odaadni.”
Weöres Sándor felesége
A leves elfogyasztása után ismét találkoztak: ekkor került sor a sokat emlegetett temetői randevúra, ami kor is addig sétálgattak és beszélgettek, amíg rájuk zárták a temető kapuját. A szerelmes természetű Weöres Sándor korábban Mészöly Miklós feleségéért, Polcz Alaine -ért rajongott, de Károlyi Amy előtt is szívesen levelezgetett költőnőkkel. A fanyar humorú Sárközi Márta (Molnár Ferenc lánya, akiről itt írtunk bővebben) így emlékszik vissza találkozásukra és házasságkötésükre: „ Weöres Sándornak adtuk a verseket bírálni. Neki viszont minden olyan vers tetszett, aminek nem volt értelme és nő volt az írója.
A szerkesztőséget absztrakt lipótvárosi költőnők árasztották el, de azután ez is abbamaradt, mert az egyik költőnő végül is férjül vette a kritikus-szerkesztőt.”
A házasságkötésre 1947. október 8-án került sor. A rendszerető, fegyelmezett munkatempójú Károlyi Amy innentől kezdve féltőn-óvón, ugyanakkor vasszigorral gondoskodott az örök gyerek Weöresről (akit barátai, ismerősei csak „Sanyikának” szólítottak ), ami nem volt egyszerű feladat, bár Weöresnek, az őt ismerők egybehangzó vélekedése szerint, szüksége is volt erre a tanítónős szigorra: „Az irodalmi világ úgy tartotta, és gondolom, ez így is van, hogy ha nem jön Amy, Weöres Sándor az árokparton halt volna meg harmincvalahány éves korában. (…) Amy volt az, aki nem engedte – hogy világosan megmondjam, miről beszélek – Weöres Sándort elzülleni” – foglalta össze Lator László Károlyi Amy jelentőségét Weöres életében. Károlyi Amy kidobta lakásukból az ivócimborákat, a Vadrózsa étteremben szelíden eltolta Weöres kezét, amikor az italt rendelt volna a pincértől, és ugyancsak ő készítette ki minden reggel Weöres zokniját, ingét, ruháját, majd megfésülte, mint egy gyereket. Amy volt az, aki ízlésesen berendezte otthonukat, tárgyalt a kiadókkal, intézte a mindennapi élet ügyes-bajos dolgait – egyszóval kapocsként szolgált a költő számára az úgynevezett „normális” élethez.
Károlyi Amy, a költő
Természetesen voltak, akik felrótták neki, hogy a kispolgári élet béklyójába köti Weörest, de szerelmében, szerelmükben senki nem kételkedett. Zseni feleségének lenni azonban hálátlan feladat, különösen, ha az illető maga is költő: Károlyi Amy versei is háttérbe szorultak férje művészete mellett. Pedig halk szavú, finom hangulatú verseiből egy érzékeny és tűnődő személyiség alakja rajzolódik ki:
Mit szerettem legjobban? Tűnődni,
ágak között megkeresni a holdat,
homokórát játszani, ujjaim közt
pergetni perceket. Homokszemekként hulldogálnak,
vagy falevélként,
koppanva, mint a gyöngyház,
vagy hangtalanul, esti fényként.
Károlyi Amy negyvenkét éven át volt Weöres Sándor társa. Amikor 1989-ben a költő haldoklott, Amy megkérdezte tőle: „Mi fáj, Sándor?” „Felmegyek a magasságos egekbe, az fáj” – válaszolta Weöres. Károlyi Amy tizennégy évvel élte túl: 2003-ban, 93 évesen hunyt el. (Borítókép: Fortepan / Németh László Társaság)
Ha szívesen olvasnál egy másik művészházaspárról is, ezt a cikket ajánljuk.
