Alfred Nobel 1888-ban Cannes-ban tartózkodott, amikor egy francia lap, a Le Figaro tévedésből róla közölt gyászjelentést. A cikk testvére, Ludvig halálhíréből született félreértés volt, de az elhunytként Nobel nevét írták meg, és „a halál kufárjának” nevezték a dinamittal szerzett vagyon miatt.
Ez a különös élmény mély nyomot hagyott a feltalálóban, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy néhány évvel később megszülessen a Nobel-díj gondolata.
Tévedésből született meg Alfred Nobel első nekrológja
Alfred Nobel 1888-ban a franciaországi Cannes-ban tartózkodott, amikor a Le Figaro című napilapban megjelent egy gyászjelentés róla. A sajtóhiba önmagában is különös lett volna, de a szöveg ennél sokkal bántóbbra sikerült: a lap nem dicsérte találmányait vagy ipari eredményeit, hanem „a halál kereskedőjeként” emlegette őt, arra utalva, hogy a dinamit segítségével – amit Alfred Nobel talált fel – gyorsabban lehet ölni, mint valaha.
Képzelhető, milyen megrázó élmény lehetett, amikor Nobel élő emberként szembesült saját nekrológjával. Ez az írás nemcsak egyszerű sajtóhiba volt, hanem egy olyan tükröt tartott elé, amelyben a közvélemény szemében a pusztítás szimbólumaként jelent meg. Nobel számára ez volt az első alkalom, hogy világosan látta: ha most halna meg, az utókor így emlékezne rá. Ezért mikor 1895-ben Párizsban aláírta végrendeletét egyedülálló döntést hozott:
vagyonának mintegy 94 százalékát egy alapítványra hagyta. Úgy rendelkezett, hogy a tőke kamataiból minden évben jutalmazzák azokat, akik az emberiség javára kiemelkedőt alkottak.
Öt területet nevezett meg: fizika, kémia, orvostudomány és élettan, irodalom, valamint a béke előmozdítása. Nobel szándéka az volt, hogy a tudományos és kulturális teljesítmények mellett azok is elismerést nyerjenek, akik a békét szolgálják, és a nemzetek közötti barátságot, együttműködést erősítik.
Van kedved játszani? Ebben a cikkünkben próbára teheted a tudásod. Derítsd ki, mennyit tudsz a magyar Nobel-díjasokról!
