26 méterrel a vízfelszín alatt, a törökországi Van-tó mélyén egy titokzatos kőváros rejtőzik. A felfedezés nemcsak a régészeket hozta lázba, egyesek szerint akár a Biblia egyik legismertebb történetét is új megvilágításba helyezheti. Szeptemberben indul egy búvárcsapat a helyszínre.
A Van-tó a világ egyik legnagyobb sós vizű tava, és a helyiek régóta mesélnek róla legendákat. 1997-ben azonban a mítoszok mögött valódi kövek bukkantak fel: víz alatti kutatók egy több száz méteren elnyúló, ősi város romjaira akadtak. Kőfalak, templomok, díszes faragások, mindezt mélyen a tó vizében elrejtve. Egyesek úgy tartják ez a civilizáció már a Biblia előtt megalkotta Noé bárkájának történetét.
Felfedezés a mélyben
A szakértők szerint a feltárt város a jégkorszak vége felé, 12–14 ezer éve kerülhetett víz alá. A teória szerint a közeli Nemrut-hegy kitörése eltorlaszolta a Mirat folyót, és a feltöltődő tó egyszerűen elnyelte a települést. A romok között erődítmény, kör alakú templom és a híres Élet virága („Flower of Life”) mintázat is látható, utóbbi a világ más pontjain is megtalálható, például Peruban és Bolíviában is feltűnik, ami sokakat elgondolkodtat.
Nem véletlen, hogy egyes kutatók Noé bárkája történetét látják megelevenedni a felfedezésben. A helyszín ugyanis nincs messze attól a területtől, ahol sokan a bárka nyughelyét sejtik (240 kilométerre van az Ararát-hegy, ahol a legenda szerint Noé bárkája megfeneklett.) Ha a feltételezések igazak, a felfedezés új megértést adhat a régmúlt természeti katasztrófáiról és az ezekből születő mítoszokról.
Hogy valóban fennáll-e a kapcsolat a vízözön legendájával, azt hamarosan egy búvárcsapat fogja vizsgálni. Egy azonban biztos: a Van-tó mélyén rejtőző város emlékeztet minket arra, hogy a múlt még mindig tele van titkokkal és néha a legnagyobb történetek nem a könyvtárakban, hanem a víz alatt bújnak meg.
Ha kíváncsi vagy rá, hogyan élt Szűz Mária Jézus halála után, figyelmedbe ajánljuk ezt a cikkünket is!
