Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Michelangelo 1518-ban maga égette el korai rajzainak nagy részét, 46 évvel később bekövetkezett halála előtt pedig többi papírjának megsemmisítéséről rendelkezett. Ma ugyanezt a fecnit is múzeumban őrzik nagy gonddal, ám egy hétköznapi bevásárlólistát valószínűleg nem tartottak annyira fontosnak elpusztítani, szerencsénkre.
Így ma, több mint félezer évvel később pontosan tudhatjuk, mit kívánt enni egy nap a toscanai születésű szobrász- és festőművész, építész, költő, az itáliai reneszánsz egyik legkiemelkedőbb alakja.
Étrendje főleg halból, kenyérből és borból állt.
Michelangelo bevásárló listája rövid, de velős
Egy máig fennmaradt „bevásárlólista” tanúskodik az utókor számára a reneszánsz zseni étrendjéről – nem feledékenységből jegyezte fel saját magának a megvásárlásra szánt tételeket. A lista keletkezésekor, 1518-ban, már túl volt élete fő műveinek befejezésén: a Piéta, a Dávid-szobor és a Sixtus-kápolna mennyezeti freskója is öregbítette addigra a művész hírnevét, aki így megtehette, hogy szolgálóját küldi vásárolni egy 1518. március 18-i keltezésű levél hátoldalára skiccelt listával.
A házi segítség írástudaltan lehetett, így a mester kénytelen volt rajzaival elősegíteni a beszerzés sikerességét.
A listából elénk táruló menü meglehetősen egészséges táplálkozásra utal:
a hering és szardella mellé saláta és édeskömény kívánkozott a művész fogai alá, mindehhez pedig csupán zsemle és bor kísérőnek.
A főleg halból, pékáruból álló biomenü illúzióját árnyalja a tudósok azon feltételezése, hogy a húsvéti időszakra datálható lista a nagyböjt puritánságával szűkíthette a fentiekre a géniusz aktuális étrendjét.
Ha kíváncsi vagy más ritka nyomra is, amely a mestertől maradt ránk, olvasd el ezt a cikkünket is.
