Páger Antal 1944 előtt a legfoglalkoztatottabb színészek egyike volt. 1945-ben azonban menekülnie kellett: nyolc évet élt Argentínában, majd 1956-ban, engedve az állampárt csábításának, hazatért.
1945. március 28-ról 29-re virradó éjjel Páger Antal feleségével, Komár Júliával és két kislányával, az ötéves Judittal és a hároméves Júliával együtt elhagyta Magyarországot. Nem hirtelen felindulás vezérelte, hanem tudatosan készült az emigrációra: már 1944 augusztusában elhagyta a fővárost, és a Vas megyei Pornóapátiban telepedett le. Az emigráció nehéz döntés volt a 30-as és 40-es évek sztárszínésze számára, de nem maradt más választása: a háború előtt, Muráti Lilihez és Szeleczky Zitához hasonlóan ő sem rejtette véka alá jobboldali meggyőződését.
Édesapja összetörte a hegedűjét
A makói születésű Páger Antal gyermekkorában édesanyja révén került kapcsolatba a színházzal: édesanyja jegyszedőként dolgozott, és gyakran elvitte fiát a makói színház előadásaira. Művészi vénája korán megmutatkozott, hegedült és festett, de csizmadia édesapja nem támogatta fia művészi törekvéseit: hegedűjét és festőállványát összetörte. (Páger ezután 45 évig nem is vett ecsetet a kezébe.) Mindenképpen tovább akart tanulni, és a cél érdekében a fizikai munkától sem riadt vissza: lakatossegédként és aratómunkásként dolgozott, hogy összeszedje a tandíjravalót. Mivel az orvosi karon már nem volt szabad hely, a jogi karra iratkozott be Budapesten, közben pedig szülővárosában amatőr színészként állt színpadra. Olyan meggyőzően alakított, hogy felfigyelt rá a székesfehérvári társulat titkára.
Napi 200 pengő fix
Az első világháború alatt az olasz fronton szolgált, majd ismét a székesfehérvári társulattal játszott. Kecskeméten, Pécsett, Nagyváradon és Szegeden lépett fel, innen hívta Beöthy Zsolt Budapestre az ekkor már vezető színésznek számító Págert. 1937-ben már a legjobban fizetett színészek egyike volt: fellépésenként 250 pengőt tehetett zsebre abban a korban, amikor arról énekeltek, hogy „havi 200 pengő fixszel ma egy ember könnyen viccel”.
„Rengeteget dolgoztam, de megkértem, és meg is adták, ami kijárt”
– vallotta később. A magyar film aranykorában Páger a legfoglalkoztatottabb színészek egyike volt, és megesett, hogy egy elkészült filmért 25 000 pengő ütötte a markát.
Páger Antal és Komár Júlia, az álompár
A népszerű színész rengeteg nő szívét megdobogtatta. Először 1924-ben nősült, felesége, Gere Lola operaénekesnő volt, de 1931-ben elváltak. Ezután beleszeretett kolléganőjébe, Komár Júliába, akit 1933-ban feleségül is vett. 1936-ban szerepeltek először együtt a színpadon, ezután Komár Júlia így nyilatkozott: „Soha olyan biztonságban nem éreztem magam színpadon, mint most. A férjem jelenléte felszabadít, fesztelenné és bátorrá tesz – mintha csak otthon lennénk a villában.” (A villa ma Budapest 12. kerületében, a Tamási Áron utca 40. szám alatt található.)
Jobb(oldali) kapcsolatok
Az idill akkor vált teljessé, amikor megszülettek a kislányok (1940-ben Judit, 1942-ben pedig Júlia), de nem tartott sokáig: Págert a szélsőjobboldali politikusok szívesen látták volna a hatalom szolgálatában, és a színész nem tudta, talán nem is akarta elég határozottan visszautasítani a közeledést. Feleségének, Komár Júliának több ismerőse is volt a szélsőjobboldal vezéralakjai között – egyesek szerint maga Imrédy Béla, Magyarország szélsőjobboldali miniszterelnöke volt a szeretője; mások szerint a pletyka alapja mindösszesen az, hogy a házaspár egy utcában lakott Imrédyékkel. Egyik kislányuk, Judit – Páger Antal tudta nélkül, de az édesanya beleegyezésével – egy ízléstelen háborús plakáton is szerepelt.
Szálasi Ferenc is gratulált neki
Páger 1943 januárjában fellépett az Imrédy Béla által szervezett irodalmi esten (azzal a feltétellel, hogy a belépőjegyek eladásából származó haszon a Vöröskeresztet illeti), de az is megesett, hogy maga Szálasi Ferenc tűnt fel egy előadás után az öltözőjében, hogy melegen gratuláljon a színésznek. Páger nem engedte, hogy közös fotó készüljön, de a filmre vett jelenet fennmaradt, haláláig magyarázkodásra kényszerítve a színészt. Egyik filmje, a Harmincadik úgy kerülhetett mozikba, ha előtte, goebbelsi mintára, bemondják, hogy „Így jár minden zsidó!”. Páger akkor is bekerült az újságokba, amikor megvádolták, hogy azért utasította vissza Móra Ferenc Ének a búzamezőkről című regénye filmadaptációjának a főszerepét, mert azt „szemétnek” tartotta. A színész kénytelen volt magyarázkodni, az újságírókat pedig igyekezett elkerülni ezek után.
„A sajtó hazudott és fölhasznált.
A jobboldali sajtó akaratom ellenére megvédett, a baloldali félreértett. A hírhedt uszító plakát a kislányomról a tudomásom nélkül készült. Széket törtem dühömben. Miért tettek úgy a jobboldali újságíró urak, mintha szőröstül-bőröstül hozzájuk tartoznék? Nem tartoztam sehova. A magam útját jártam” – állította 1979-ben.
Argentínában újra festeni kezdett
Páger Antal, családjával együtt, 1948 januárjában érkezett Argentínába. Magyarországon ekkor már évek óta tiltólistán voltak a filmjei, villáját pedig Balázs Bélának utalták ki. A színész végül nyolc évig élt Buenos Airesben, ahol ismét a kezébe vette az ecsetet, és festeni kezdett, „szép, magyar hangulatú tájképeket, és úgyszólván minden nap lejárt a folyópartra, halászni. Magyar társaságban a legritkább esetben mutatkozott” – írta a színész Argentínában töltött napjairól egy lap. Páger színpadra is állt, de az argentínai Magyar Színjátszó Társaság minden bizonnyal nem tudta kárpótolni az évi öt-hat filmszerepet, amiben 1944 előtt része volt.
Páger Antal hazatér
Rákosiék azonban Budapesten úgy határoztak, hazacsábítják a legendás színészt. A munkával Gallai Ferencet, a buenos airesi magyar nagykövetség munkatársát bízták meg, aki 1953-ban hozzá is kezdett Páger megpuhításához.
A színész azonban feltételeket szabott: visszakérte villáját, balatonföldvári nyaralóját, sőt, még azt is kikötötte, hogy amíg állami pénzen rendbe nem hozzák az ingatlanokat, a Gellért Szállóban szállásolják el – természetesen ingyen.
Gallai mindezt megígérte, sőt még azt is kijelentette, hogy a hazai színházak, valamint a magyar filmrendezők is számítanak Págerre.
Páger Antal 1956. augusztus 30-án, különgéppel érkezett haza. Visszatérésének nem mindenki örült: a leghangosabban a Színházművészeti Szövetség főtitkára, a „pártapáca”-ként emlegetett Szilágyi Bea tiltakozott, aki szerint „Páger Antal fasiszta mételyt jelentene a színházi világunkban”, és még nyilatkozatot is előterjesztett a színész visszatérése ellen. Sokan nem tudtak (vagy nem akartak) megbocsátani neki egykori színésztársai közül sem. A párt viszont beváltotta ígéretét: Págert 1959-ig a Gellért Szállóban helyezték el, ahol folyamatosan ellenőrizték, mit csinál, kikkel találkozik. Páger többé nem politizált, így az állampárt sem gördített akadályokat színészi karrierje elé. 1957-től kezdve 1986-ban bekövetkezett haláláig rengeteg magyar filmsikerben játszott, köztük például a Keménykalap és krumpiorr-sorozatban, a Mici néni két élete című vígjátékban vagy a Pacsirta filmváltozatában, amiért 1964-ben a cannes-i filmfesztiválon megkapta (megosztva) a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat.
Besúgót vette feleségül?
Harmadik házasságát nem igazán értette senki: a zsidó származású Szilágyi Beát, hazatérésének leghangosabb ellenzőjét vette feleségül, 1959 márciusában. Sokan gyanakodva figyelték a kapcsolatot, érdekházasságot sejtetettek mögötte, vagy pedig azt, hogy Páger a besúgójával házasodott össze és vele költözött vissza a Tamási Áron utcai villába – miközben talán törvényes feleségétől, Komár Júliától még el sem vált.
Szilágyi Beáról nehéz pozitív jellemrajzot találni; rosszmájú megjegyzésekből és anekdotákból annál több akad. Kiss Ferenc, aki a Szálasi-kormány alatt a Nemzeti Színház igazgatója volt, például így vélekedett, amikor megkérdezték tőle, mit szól ahhoz, hogy míg ő börtönben ült, Páger a villáját is visszakapta: „Én leültem a nyolc évet, Téni [Páger beceneve] elvette Beát, én jártam jobban” – mondta állítólag. Arról is megemlékeztek, hogy Szilágyi Bea bejárt férjével együtt a Vígszínház próbáira, „őt mintegy saját tulajdonának tekintette, intézkedett, bármibe beleszólt a maga fontosságának tudatában, míg egyszer ezt Várkonyi a színpadról észrevette. Leállította a próbát, és egyenest odament hozzá. »Mi nem magát, hanem Páger Antalt szerződtettük!« – förmedt rá. És egyszer és mindenkorra megtiltotta, hogy előadáson kívül bármilyen céllal vagy ürüggyel betegye a lábát a színházunkba.” Ungvári Tamás sem ment a szomszédba egy kis rosszindulatért, amikor így írt Páger harmadik feleségéről: „Szilágyi Bea ezüstérmes volt a különlegesen rondák között, vagy legalábbis dobogós. Nagy turbánokat hordott, hosszú selyemruhákat, akár egy bajadér, egy Seherezádé, aki esténként a szultánt szédítette meséivel.”
Páger Antal második felesége, Komár Júlia soha nem tért vissza Magyarországra: 1976-ban, Buenos Airesben hunyt el. A budapesti Farkasréti temetőben Páger Antal mellett Szilágyi Bea nyugszik. (Borítókép: Fortepan / Szalay Zoltán)
Ha szívesen olvasnál a nyolcvanas évek kedvelt színészeiről is, ezt a cikket ajánljuk.
