Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az ásatások 15 évvel ezelőtt kezdődtek meg a magyar Pompeinek is nevezett bugaci Pétermonostorán. A Kecskeméti Katona József Múzeum régész csapata egyedülálló módon megőrzött emlékeket talált az Árpádok korából.
Pétermonostora a középkor egyik kiemelkedő gazdasági lehetőségekkel megáldott települése volt, mely II. András király idején élte fénykorát, a tatárjárás azonban mindent megváltoztatott. A régészek felfedezése az Árpád-kor geopolitikai szerepét is más megvilágításba helyezte.
A bugaci Aranymonostor Látogatóközpont ma az Árpádok korának társadalmi rendszerét és a környék mindennapjait mutatja be. Mindent, amit megtaláltak, igyekeztek láthatóvá és átélhetővé tenni az ide érkezők számára. Falak, épületmaradványok a környékbeli kövekkel kiegészítve – a régmúlt és a modern technológiák ötvöződnek a múzeumban. Egykor ugyanis hatalmas kolostor állt itt egy háromhajós bazilikával, kerengővel, arany tükörfallal bélelve. Az, hogy a ma már pusztává vált környék kellős közepén egy ekkora komplexum állt, már önmagában beszédes. Nem véletlenül nevezik Bugac Aranymonostorának.
Az Árpádok korának gazdasági központja állt egykor itt
Itt volt az a nagy áttörés, ahol be tudták bizonyítani, hogy geopolitikai szempontból a keresztes hadjáratok és keletre vezető zarándoklatok idején Magyarország európai szinten is kiemelkedő szerepet töltött be, mondta a múzeum igazgatója, dr. Rosta Szabolcs régész a Kossuth Rádióban.
A környék termékeny földje, virágzó mezőgazdasága, az itt élő emberek gazdagsága csak egy volt abból a számos szempontból, ami miatt az itteni ásatások kiemelten fontosak. Freising Ottó német püspök, a II. keresztes hadjárat krónikása 1147-ben, II. Géza király uralkodásának idején már azt írta Pétermonostoráról, ahol akkor még nem állt egyházi központ, de ez nem akadályozta abban, hogy az évek-évtizedek során hihetetlen gazdagságra tegyen szert.
„Ezt a régtől Pannóniának nevezett tartományt… oly gazdagnak ismerik természettől fogva virágzó szépsége és földjeinek termékenysége miatt, hogy szinte Isten paradicsomának vagy a hírneves Egyiptomnak látják.”
De nemcsak a parasztoknak adott otthont Pétermonostora: az ásatások egyik legfontosabb eredménye az, hogy kiderült a kutatásokból, itt bizony urbanizált körülmények között éltek az emberek, városi környezetben. Száz évvel később, folyamatos virágzást követően a település utcái megteltek egyházi énekekkel, dolgozó szerzetesekkel és zarándokokkal. A Jeruzsálem visszahódításáért útra kelő hadak útvonala is erre vezetett. Rajtuk kívül zarándokok és utazók tömegei is érintették Bugacot, hiszen fontos kereskedelmi útvonal vezetett rajta keresztül Bizánc és a nyugati világ keresztény uralkodói székhelyei között.
A monostor megépítése tehát több szempontból is jövedelmező üzletnek tűnt, és be is vált, melyet mi sem erősít meg jobban, minthogy fennállásának alig 200 esztendeje alatt hat átépítési fázist élt meg. Szükség volt az egyre nagyobb terekre. Működése viszont szomorú véget ért.
1241-ben, húsz évvel az utolsó építkezések befejezését követően után a tatárjárás elpusztította.
A szél és a homok konzerválta az elhunytakat, tárgyaikat, épített környezetüket. Másutt a háború után visszatelepültek az emberek, újrahasznosították az ott megtalált anyagokat, itt azonban évszázadokig nem élt más ember, aki megbolygatta volna a lassan a feledés homályába merülő, véres emlékeket.
A magyar Pompei
Nemcsak a homok és a szél védelmező munkája, hanem a bőséges leletanyag, valamint az életkörülmények meghatározására alkalmas maradványok miatt nevezik ezt a területet magyar Pompeinek. A tatárjárás kezdeti szakaszában a mongol hordák ugyanis egészen hirtelen és váratlanul lepték meg az itt élő embereket, felkészülni sem nagyon lehetett idejük, sem kincseiket, sem életüket nem menekítették ki innen.
A források szerint a támadó tatárok az útjukba eső lakosság 90 százalékát lemészárolták, a szakrális épületeket porig rombolták. Így történt ez Pétermonostorán is.
A régészek az elmúlt mintegy másfél évtized során elképesztő mennyiségű, több mint 4000 számozott leletre bukkantak a föld alatt, melynek közel 10 százaléka arany vagy aranyozott volt, közte számos aranypénzzel. Ezeknek kormeghatározó szerepük volt, így tudjuk, hogy II. Vak Bélától II. Andrásig micsoda fejlődésen mehetett át ez az ország déli fertályán fekvő terület. Az ásatások kezdete egy véletlennek volt köszönhető. A Vajdasági Múzeum partnereket keresett az Aracson és Dombón tervezett pusztatemplomi régészeti feltárások elindításához, és egy tükörprojektre volt szükségük, melyet Bács-Kiskun vármegyében terveztek elindítani. A magyar szakemberek ekkor még nem tudták, hogy a Kecskeméthez közeli Bugac virágzó Árpád-kori központ volt, így itt nem is végeztek korábban feltárásokat. Egy temetkezési hely vélt helyén szúrták az ásókat elsőként a földbe.
(Címlapképünk illusztráció.)
Ha érdekel a középkor, és kíváncsi vagy, milyenek voltak egykor a magyar várak, ebben a cikkünkben megnézheted.
