A híres tervező, Gustav Eiffel a róla elnevezett torony építésének finanszírozását háromnegyed részt saját, személyes vagyonából állta. Az volt tehát a minimum, hogy cserébe figyelembe vegyék kérését és kaphasson egy 100 négyzetméteres irodát a torony tetején – Párizs fölött több mint 300 méter magasan.
Mivel a torony fennállásának már az első évében majdnem 2 millió embert vonzott, Eiffel befektetése hamar megtérült, különleges irodájának pedig olyan illusztris látogatói voltak az idők során, mint II. Oszkár svéd, I. György görög, II. Lipót belga és I. Károly portugál királyok, Károly Ferdinánd osztrák főherceg, vagy akár Paul Gauguin és Thomas Edison.
Különleges „lakás” az Eiffel-torony tetején
Ez utóbbinak látogatását ma is viaszfigura örökíti meg a pazar panorámával rendelkező „titkos” lakásban, ahol Edison viaszbabája éppen vendéglátója, Eiffel viaszmásával cserél eszmét, talán a két zseni valamely új találmányáról.
Pontosan az ilyen találkozásoknak méltó otthont adni: ez volt az Eiffel-torony tetején kialakított irodával a tervező célja.
Lakni nem lakott benne soha. Volt anno ugyan nappali a „tetőtérben”, benne asztal, kanapé, és bármilyen hihetetlen is, a torony harmadik szintje fölött, a harangtorony alatt, de még zongora is. Három kisebb iroda, fürdőszoba és konyha is, de hálószoba nem, vagyis lakhatási célt sosem szolgált.
Még valakit el akart kápráztatni mindezzel
Ám Eiffel nem csak az illusztris vendégeket akarta lenyűgözni több párizsi irodájának legszebbikével. Még valakivel tervezett ott rendszeres találkákat. A hegyi levegőt is biztosító káprázatos ingatlannal nem másnak, mint szeretett dédunokájának, Janine Salles-nak igyekezett imponálni és felejthetetlen programot biztosítani minden csütörtök délután, mivel a kor francia oktatási rendszerében olyankor a gyerekeknek iskolai szünet volt.
A torony látványa a Szajnáról is fenséges. Így fest onnan napjainkban.
