Kis távolságból figyelve egészen elképesztő látványt nyújtanak az aszfaltra festett, optikai illúziót felhasználó „street art” festmények. Mutatjuk, hogyan készülnek el.
Az általában krétával elkészített képeket úgy festik rá az útra, hogy az egy bizonyos pontról nézve 3D-s hatást keltsen, és teljesen megzavarja a szemünket. Igen jól működnek ezért az olyan képek, melyek valamilyen mélységet, például egy szakadékot vagy mély repedést ábrázolnak, de akadnak ennél sokkal kreatívabbak is.
Ebben a videóban Kurt Wenner, a korábban NASA-nak dolgozó illusztrátor utcai optikai illúziós festményeit láthatjuk, melyek elképesztő látványt nyújtanak:
Wenner még a krétákat is maga készíti, és egészen elképesztő, hatalmas, összetett műveket fest az aszfaltra.
Mérnöki munkát igényel egy-egy kép
A kép megtervezése után a művész úgy torzítja el a képet, hogy abba a néző perspektíváját kalkulálja bele. Az alkotó tehát ahhoz mérten, hogy mekkora képet szeretne festeni, és azt a néző honnan szemlélné, számolja ki, hogy mennyit nyújtson az adott képen.
A nyújtáshoz általában egy négyzetrácsos papírt használnak, ahol az élek szűkítésével arányosan változtathatják el az egész képet. A videón látott művész például már eleve egy fokozatosan eltorzított négyzetekből álló rácsos ábrára viszi fel a vázlatait, még a legkisebb eltorzított rubrika is egy valóságos, nagyobb négyzetnek felel meg.
Nem mindegy, hogy honnan nézzük ezeket
Ezeket a festményeket tehát egy megjelölt pontból érdemes szemlélni, illetve egyes művészek szerint egy lencsén, például egy mobiltelefon kameráján keresztül nyújtják a leghatásosabb látványt, mivel a 3D-snek tűnő, sík képen sétáló embert például ugyanúgy kétdimenziósnak látjuk, mint ahogy az aszfalton lévő festményt, így valóban elhiszi a szemünk, hogy a kettő egy síkon van.
Ezért a művészek sokszor egy lencsét is kihelyeznek, hogy a járókelők ezen keresztül csodálhassák meg a valóságosnak tűnő műveket.
Ebben a cikkben egy másik, pszichológiai vonatkozású optikai illúzióról olvashatsz.
