Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szeleczky Zita igazi sztár volt az 1930-as és '40-es években, Magyarországon és külföldön egyaránt. Az angyalarcú, kislányos megjelenésű magyar színésznő a világháború alatt nem hanyagolta el honleányi kötelességeit sem – sőt, szinte túlzásba is vitte.
1944. november 19-én, vasárnap délután a Magyar Művelődés Házában rendezett hungarista esten földig érő rokolyában, pruszlikban, pártában, horogkeresztes zászlók alatt lépett a színpadra Szeleczky Zita, majd elszavalta Petőfi Sándor Föl a szent háborúra című költeményét. A nyilas uralom alatti fellépések és nyilatkozatok ma is ambivalens megítélésűvé teszik a színésznőt, akit akkoriban – többek között – „Magyarország kishúgának” neveztek. Meggyőződésből cselekedett, vagy csak elszavalt egy verset, amire felkérést kapott, hogy enyhítse a fronton sínylődő katonák keserveit? Felelősségre vonható-e művész, ha politikai rendezvényhez adja a nevét?
Az 1915-ben, Budapesten született Szeleczky Zita eredetileg tornász szeretett volna lenni: arról álmodott, hogy az olimpián majd miatta játsszák el a magyar himnuszt. Végül mégis inkább a színészet vonzotta: miután 1937-ben befejezte tanulmányait a Színművészeti Akadémián, a Nemzeti Színház szerződtette. Szeleczky Zita az 1930-as évek második felének és 1940-es évek elejének legfoglalkoztatottabb magyar filmszínésznője volt, évente legalább három-négy filmet forgatott, de akadt olyan év, amikor hét filmben is feltűnt. Filmjei közül a legismertebbek a Bercsényi huszárok, a Gül baba, a Sok hűhó Emmiért, a Méltóságos kisasszony és a Sziámi macska.
Szélsőjobboldali vagy hazaszerető?
1940-ben férjhez ment Haltenberger Gyulához, de nem éltek együtt: a sváb származású, sikeres üzletember Haltenbergernek a budai Nárcisz utcában volt háza, míg Szeleczky egy Serleg utcai, hatszobás villában lakott. A színésznőről sokat írtak a lapok: fellépéseiről, mandulaműtétjéről, magánéletéről egyaránt. Az, hogy politikailag melyik oldalhoz kötődik, szintén fontos kérdés volt a fasizálódó Magyarországon: 1941-ben a Magyarság újságírója megkérdezte tőle, milyen politikai nézeteket vall, és nyilvánosan vállalja-e azokat. Idézzük a cikket szó szerint:
„Különben sem rejti véka alá, hogy szélsőjobboldali, ezt mindenki tudja róla.
Elmondta, hogy egyik utóbbi filmjének forgatása során a Hunniában megjelent és őt rendezni akarta a zsidó Pless, aki a háttérben mindig szerepel tőkéjével, mire tiltakozott ellene, s azóta ez többet nem is tette be a lábát a filmgyárba. A Hunniában köszönték is neki, hogy eltávolította a letűnt liberális zsidó filmérának ezt a jellegzetes alakját.”
„A legmagyarabb színésznő”
A nyilatkozat természetesen nagy visszhangot keltett, mint ahogy Szeleczky az 1940-es évek elején olasz- és németországi vendégszereplései is. A színésznő karrierje a nyilas hatalomátvátel után sem bicsaklott meg. Sőt: viszakerült a Nemzeti Színházhoz (ahonnan 1942-ben távozott, mert nézeteltérése támadt az igazgatóval), 1944 novemberében több hungarista esten is fellépett. Muráti Lilivel (és másokkal) együtt a Gellért Szállóban és a Magyar Művelődés Házában rendezett esteken szavalt, a rádióban imádkozott, üzent „a fővárost vérükkel védő honvédeknek, üzen azoknak, akik egy mezőről szedett csokor virágot küldtek neki, egy mezőről, ahol tizennégy bajtársuk sírdombja hallgat a földben.” A katonák imádták: tábori lapokon köszönték meg „kedves testvérüknek’’, „húguknak’’, „a legmagyarabb színésznőnek és asszonynak” a szavalatokat, az itthon maradtak pedig vele együtt imádkoztak a fronton harcoló férfiakért.
A frontra is kiment
Mindez, akkori nyilatkozatai szerint nem csupán az általános részvét hangja volt; sajnálatos módon belekeveredett a nyilas eszmék iránti rokonszenv is. „Senki se higgye azt, hogy a küzdelmünkben nem segíthet itthon is! Viselkedésünkkel, lelkesedésünkkel, azzal, hogy a hősre felnézünk, a gyávát megvetjük, a rémhírterjesztőknek nem adunk hitelt, hogy előttünk nem lehet destruáló módon viselkedni, mindezzel nagyon sokat használhat minden nő az országnak” – visszhangozta a korabeli propaganda szólamait a színésznő. Azt is elismerte, hogy a nyilas hatalomátvétel óta több olyan levelet kapott, amiben fenyegetik, vagy számonkérik lelkesítő szavalatait.
„Erre csak azt válaszolom: addig élek, amíg Isten akarja. És semmivel sem becsülöm többre az életemet, mint azokét a magyar hősökét, akik már meghaltak”
– szólt a hazafias (vagy nyilas) lelkesedés Szeleczky Zitából, aki azt is elárulta: már régen vágyik arra, hogy kimenjen az arcvonalba. Ígéretét be is váltotta: többször meglátogatta a fronton lévő katonákat és a hadikórházakat járta.
A nemzet kishúgából nyilasbarát csalogány
Többször keltették halálhírét: először 1944 februárjában, majd 1945 áprilisában, azt állítva, hogy öngyilkos lett. Férjét 1945 áprilisában letartóztatták, a lapok szerint a sváb származású üzletembernek nagy szerepe volt abban, hogy a színésznő a „nyilas propaganda” szolgálatába állt. Szeleczky Zita a „nemzet kishúgából” a politikai erőviszonyok átalakulásával „nyilasbarát csalogány” lett, „Szálasi volt kedvence”, aki után hajtóvadászatot indítottak. A Színház című lap megszólaltatta például Szeleczky házmesternőjét, aki 1945 augusztusában arról számolt be, hogy a színésznő lakásán „állandóan a német rádió üvöltött”, és a művésznő még búcsúzáskor is úgy nyilatkozott, hogy „most lehet, hogy lesz néhány nehéz hét, de az az egy biztos, hogy végül győzni fognak a németek”. Hogy így volt-e vagy sem, nem tudhatjuk – a szovjet hadsereg bevonulása után hirtelen mindenkiből előtörtek a titkos baloldali érzelmei.
Szeleczky Zita külföldön
A színésznő valójában nem halt meg: férje terjesztette el róla az álhírt, hogy biztonságban elhagyhassa az országot. Utoljára 1944. december 10-én lépett színpadra, Gárdonyi Géza Annuska című darabjának címszerepében. Öt nap múlva összecsomagolt, és autóval a nyugati határra utazott. 1945 márciusában Kőszegszerdahelynél lépte át az osztrák határt, Ausztria után Olaszországba utazott, 1948-ban pedig Argentínába emigrált.
1948-ban Szeleczkyt (távollétében) három év börtönre ítélték. Az első tárgyaláson a tanúk nem jelentek meg, a másodikon pedig a művészvilág prominens szereplői (Gobbi Hilda, Várkonyi Zoltán, Fényes Szabolcs, Turay Ida) azt állították, hogy „hallomásból” értesültek pályatársuk szélsőjobboldali nézeteiről. Szeleczky Zita ezalatt Buenos Airesben alapított színházat, és az őt faggató amerikai magyar lapnak így nyilatkozott:
„Mi az én bűnöm? Mit tettem én? Azt, amit tennem kellett. A kötelességemet. Amikor nemzetünk nagy harcát vívta, én derűt, mosolyt, vigaszt adtam a szenvedőknek.
(…) Nem voltam én politikus, aki méricskél. A szívemre hallgattam.” Nem Szeleczky volt az egyetlen, aki Dél-Amerikába költözött: Páger Antal és hajdani színpadi partnere, Szilassy László szintén az argentin fővárosban élt.
1956-ban emigráns magyarok tízezrei hallgatták az argentin rádióban mondott beszédét. 1962-ben Los Angelesbe költözött, itt látogatta meg a Magyarság. „A tágas szalonban finom ízléssel elrendezett európai stílusú bútorok, a falakon magyar festők képei, mindenfelé magyar dísztárgyak, térítők. Egy valódi magyar művésznőnek az idegen világban is magyarrá varázsolt otthona.” A hazájukat elhagyó magyarok sorsát emigrációja után különösen a szívén viselte: magyar nyelvű lemezeket adott ki, dalokkal, műsoros estekkel igyekezett összetartani a külhoni közösségeket. Élt Kanadában és Ausztráliában is, mindenhol küldetésének tekintette a magyar kultúra fenntartását és terjesztését, amiért a rendszerváltás után, 1993-ban megkapta (Wass Alberttel együtt) a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét.
Két évet élt Magyarországon
Miután 1994-ben a Legfelsőbb Bíróság felmentette a népellenes bűntett vádja alól, 1997-ben hazatelepült: „(…) időközben minden családtagomat elvesztettem. Magamra maradtam kínzó honvágyammal. Végtelenül vonzott az édes anyaföld” – vallotta hazatérése okairól. Mindössze két év adatott meg neki hazájában: 1999-ben, 84 éves korában, érdi otthonában elhunyt. Megítélése mindmáig nem egyértelmű: hazaszeretetéhez kétség sem férhet, mint ahogy az emigráns magyarokért tett fáradhatatlan munkájához sem. Ugyanakkor a hungarista estek miatt portréjára a nemzetiszocializmus zöldes árnya is rávetül.
Ha egy másik emigráns színésznőről is szívesen olvasnál, ezt a cikket ajánljuk.
