Ma vagy bemegyünk a szupermarketbe, és megvesszük az üveges vagy dobozos sört, vagy ha ínyencek vagyunk, akkor ellátogatunk egy kézműves söröket mérő vendéglátóhelyre, ahol aztán különlegesebbnél különlegesebb italokat kóstolhatunk.
A sör mindig is népszerű ital volt Európában, olyannyira, hogy hozzávetőleg akár négy litert is fogyasztottak naponta az emberek. Ez pedig lehetőséget nyújtott a nők számára, hogy megteremtsék a betevőt a családjuknak, vagy függetlenné váljanak.
A sört már az ókorban is a nők készítették
Az ókori Mezopotámiában a nők feladata volt a sörfőzés, de még a Gilgames-eposzban is van egy szereplő, Sziduri, aki isteni csapláros asszonyként jelenik meg. Angliában a középkortól kezdve készítették a keserű italt a nők, csak a 14. századi súlyos pestisjárvány szakította meg az iparág virágzását, ám ahogy az élet visszatért a normális medrébe, az emberek ismét egyre több sört fogyasztottak, és a nők egészen a 17. századig uralták a piacot.
A középkori Angliában a sör a napi étrend részét képezte, több litert is elfogyasztottak belőle naponta, mivel ez megfizethető volt és egészségesnek is tartották. Vagyis az igény nagy volt, ám az ital hamar tönkrement, állandóan újra kellett készíteni, és ez folyamatosan munkát adott a nőknek. A leggyakrabban árpát és zabot használtak a sörfőzéshez, ami egyébként egy sokak által ismert folyamat volt, viszont igen sok időt vett igénybe.
Generációról generációra szállt a sörfőzés tudománya
A sörfőzés évszázadokon át megélhetést biztosított a nők számára, nemcsak Angliában, de szerte Európában is, jóval biztosabb bevételhez jutottak így, mintha más, tradicionálisan női szakmákban dolgoztak volna. A sörfőzés a házi teendők közül emelkedett szakmává, ugyanis az anyák és lányaik otthon, a családjuknak készítették elsősorban a sört, így adták tovább egymásnak a nők a praktikákat és a recepteket is.
A sörfőzés elsősorban azoknak jelentett nagy segítséget a bevétel szempontjából, akik vagy még nagyon fiatalok, hajadonok, egyedülálló anyák vagy özvegyek voltak, és nem számíthattak a családjuk, a férjük anyagi támogatására. Ez a tevékenység azonban hosszú távon anyagi függetlenséget és biztos, kiszámítható jövedelmet jelentett. Korabeli dokumentumok szerint azok a nők, akik a sörfőzésből éltek, sokkal jobb körülményeket tudtak teremteni maguknak, magasabb színvonalon éltek, mint a más szakmákban tevékenykedők. Arról nem is szólva, hogy a sörfőzés nem igényelt komoly fizikai erőt, így férfiak segítsége nélkül is remekül végezhették, ám gyakran előfordult, hogy a férjek voltak azok, akik betársultak nejükhöz a jövedelmező vállalkozásba.
Ha arra is kíváncsi vagy, hogy mik voltak az ínyencségek a középkorban, olvasd el ezt a cikkünket.
