Azt gondolánk, hogy az atomreaktor a modern kor és az ember találmánya, pedig már évmilliárdokkal ezelőtt is létezett egy természet által alkotott formája.
1972-ben egy francia fizikus egy Gabonban lévő uránbányából vett mintában felfedezte, hogy az ott kinyert ércben alacsonyabb arányban volt a hasadóképes fajta urán-235. Az eltérés nem volt drasztikus, de elég volt arra, hogy jobban beleássák magukat a kutatók a témába.
A természet kétmilliárd éves “atomreaktora”
Először arra gondoltak a szakértők, hogy mesterséges hasadás történt, de a hasadási termékek nyomán arra következettek, hogy a minta teljesen természetes eredetű. Az urán valóban hasadáson ment keresztül, amely egy olyan folyamat, amelyet az atomreaktorokban is alkalmaznak. A különbség az volt csupán, hogy ebben az esetben nem ember által, hanem természetes körülmények között történt, hosszú évezredekkel ezelőtt.
Kétmilliárd évvel ezelőtt az uránban az U‑235 izotóp aránya kb. 3% volt, amely elegendőnek bizonyult egy láncreakció elindításához. Ahogy a talajvíz beszivárgott, lassította a neutronokat, és így lehetővé tette a reakciót. A talajvíz ekkor felmelegedett és elpárolgott – így a reakció leállt. Amikor újra lehűlt, akkor a víz ismét visszafolyt, és a láncreakció így újraindult.
Ez a körforgás évszázadokon keresztül ismétlődött folyamatosan.
Összesen mintegy 15 000 megawattévnyi energiát termelt ez a természetes reaktor, amely egy átlagos modern atomerőmű 10 évnyi működésének felel meg. Az urán‑235 aránya végül elég alacsonyra csökkent ahhoz, hogy a láncreakció megszűnjön, és így a reaktor is leálljon.
Az ősi atomreaktor tudományos jelentősége
A talált uránércben lévő xenon‑izotópok tanulmányozásával a kutatóknak sikerült rekonstruálni a reaktor működésének és leállásának részleteit. A minták egy részét jelenleg múzeumok, például a bécsi Természettudományi Múzeum is őrzi.
Elképzelhető, hogy létezhettek más hasonlóan természetes atomreaktorok a múltban, de vagy elpusztultak már, vagy még felfedezésre várnak. Egy mindenesetre biztos: nem csak az emberi agy volt képes az atomhasadást feltalálni, a természet már sokkal korábban bemutatta ezt.
Ebben a cikkben megnézheted, hogyan reagált Robert Oppenheimer, amikor meglátta, mit tett a találmánya.
