Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A reformkor társadalmi szempontból óriási változásokat hozott. Az oktatás minőségnek javításáért a magyar asszonyok is sokat tettek, hiszen szerették volna gyermekeik jövőjét tudással megalapozni. Egyikük olyan olvasókönyvet készített fiának, amit évtizedekig használtak később.
Bezerédj Amália mezőszegedi Szegedy családjában nem volt különleges, ha valaki írásra adta a fejét, generációkkal korábban Kisfaludy Sándor nevét is megtaláljuk családfáján. Bár nem közvetlen leszármazottja a híres költőnek, a családban biztatták a művészetekre fogékony gyermekeket, legyen szó költészetről, zenéről, festészetről vagy éppen színművészetről. Amália szinte mindben jeleskedett, több hangszeren is kiválan játszott hat testvérével együtt. Tanára, aki festészetre oktatta, szívét is elrabolta. Ő volt Bezerédj István, politikus szónok, Deák Ferenc barátja.
Közös gyermeküknek, Floriánának írta meg Flóri könyvét, az első olvasókönyvet.
Az első, kifejezetten saját lányának szánt olvasókönyv pedig később olyan sikeres lett, hogy csaknem száz éven át ebből tanultak olvasni a magyar gyermekek. Bezerédj Amália ráadásul nemcsak ebben, de az óvodák elterjesztésében is jeleskedett és a magyar feminizmus, a nők egyenjogúságának egyik élharcosa lett.
Flóri könyvéből száz évig tanultak olvasni
Az olvasás készségének elsajátításáról ekkoriban a családok maguk gondoskodtak. Ezt azonban elsősorban a házitanítókra bízták, nem volt egységesen elsajátítandó tananyag, így a gyermekek műveltsége, annak iránya a családok igényeitől függött. Amália és férje azonban kifejezetten fontosnak tartotta, hogy annak ellenére, hogy lányuk született, a lehető leginkább széleskörű oktatásban részesüljön.
A Flóri könyve nem pusztán meséket tartalmazott, hanem egymásra épülő (természetesen a korszak aktuális ismereteinek megfelelő) tudásanyagot. Ugyan nagy része manapság idejétmúlt, jelen sorok olvasói minden bizonnyal a mostani oktatási rendszer egyes sajátosságait mégis felfedezhetik a lapokon.
A szöveg szótagolva könnyíti meg az olvasást, ez a ma is használt Meixner-módszer alapja is.
De nemcsak ebben volt formabontó, hanem a tartalma által közvetített általános emberi értékek miatt is. Amália már 1835-ben felhívta kislánya figyelmét egy azóta is érvényes örök igazságra több másik mellett:
„Ha az állatot kínzod, / rossz szívedett mutatod.”
A könyvben tanmesék sora jelenik meg illusztrálva könnyen olvasható formában. A magyar történelem mellett az akkoriban érvényes földrajzi ismereteket is tartalmazza. Megismerteti az apró olvasókat Pest és Buda szépségeivel, előrevetítve a főváros évekkel a megjelenését követő egyesülését. Megtanítja a hónapok és évszakok körforgását a gyerekeknek, bevezet a mezőgazdasági munkákba, az akkor elterjedt állatok alapvető tulajdonságait és a különféle mesterségeket is bemutatja, mindezt gazdagon illusztrálva. Apró imádságok, lekottázott népdalok és életbölcsességek törik meg a leckéket. A könyvnek 1926-ig tizenhat kiadása jelent meg. Benedek Elek így vallott róla:
„Az első igazi magyar gyermekkönyv, a Flóri könyve… Ennek a könyvecskének lelkéből sarjadzott ki az én gyermek-ifjúsági könyveimnek terebélyes fája.”
Iskolákat és óvodákat alapított az első olvasókönyv szerzője
Férjével, a korszak egyik híres politikusával együtt szívükön viselték az oktatást. Vármegyei szinten több iskolát és óvodát alapítottak, többek között saját birtokukon is létrehoztak egyet, illetve építtettek is többet a szekszárdi és a tolnai gyerekek számára. 3-9 éves kor között oktatták a gyermekeket olyan módon, mely szintén a mai iskolai tanórákhoz hasonló. A változatos témák, az órák közti, mozgással és játékkal töltött szünetek gondoskodtak arról, hogy az apróságok ne unjanak rá az iskolába járásra.
Nemcsak írni, olvasni és számolni, de természetismeretet, geográfiát, magyar történet, éneklést, hittant, egészségtant, erkölcs- és illedelemtant is tanultak. Az iskolba járó gyerekek saját parcellát, egy darab földet is kaptak, amit maguk műveltek meg, és részt vettek a növények és az állatok gondozásában. A Bezerédj-birtokon, Szedres-Hidjapusztán felállított iskolában, ahol a környező tanyák gyermekeit művelték, volt ásványtani gyűjtemény, földgömb, az udvaron játszótér is hintákkal.
Amáliának, bár munkássága korszakformáló volt, nem jutott hosszú élet. A már korábban is betegeskedő asszony 1837-ben fertőződött meg tbc-vel. A Pozsony melletti Máriavölgybe utazott gyógyulni, a jó levegőjű vallási kegyhely azonban nem segített állapotán. Hosszas betegeskedés után, alig 33 évesen hunyt el.
A reformkor asszonyainak jelentős része csak híres férje árnyéka volt. Ha kíváncsi vagy az életükre, ebben a cikkünkben bepillantást nyerhetsz, miként is éltek.
