Ma már olyan természetes, hogy előkapjuk a telefonunkat, megkeressük a megfelelő alkalmazást, és máris ott az étlap. Kiválasztjuk az ételt, fizetünk, és egy órán belül megérkezik az ebéd vagy a vacsora.
Ez a kényelmi szolgáltatás nem a 20-21. században vált népszerűvé, már sokkal korábban jelen volt. Hiába, az ember mindig is szerette a finom ételeket, főleg, ha azt "házhoz" szállították.
Ez volt a street food őse
A mai étkezési kultúránkban oly népszerű street food, aminek beszerzéséhez nem kell mást tennünk, csak elsétálunk egy bódé mellett, ahol beszippantjuk az ínycsiklandó aromákat, jelez a hasunk, és máris a kezünkben tartjuk az ízletes harapnivalót.
Ez a koncepció majdnem egyidős az emberrel, ugyanis már Pompeiiben is léteztek a thermopoliumok, az ún. nyitott konyhák, ahonnan az ételt el lehetett vinni, de a világ másik oldalán, az aztékok piacain is voltak olyan árusok, akik kifejezetten csak ételt árultak – elvitelre.
Ilyen volt a házhoz szállítás anno
Talán meglepő, de az első dokumentált házhoz szállítás a 19. század végén történt, de ami ennél is hihetetlenebb, hogy egy ma is igen népszerű ételt vittek ki a megrendelőnek. Az étel a pizza volt, a megrendelő pedig a király: 1889-ben I. Umberto király és Margherita királynő Nápolyba látogatott, ahol mindenképpen ki akarták próbálni a híres szakács, Rafaele Esposito pizzáját. A legenda szerint a házhoz szállított pizzák közül a királynőnek az ízlett a legjobban, amin mozzarellla sajt, friss bazsalikom és paradicsom volt a feltét, ezért Esposito ezt a királynő iránti tiszteletből Margherita pizzának nevezte el.
A házhoz szállítás Ázsiában is megjelent, ám az ok jóval prózaibb: az iparosodás terjedésével Indiában egyre több ember költözött a nagyvárosokba, Mumbai volt az egyik. Az elfoglalt munkásoknak nem volt idejük elmenni ételért, így azt a munkahelyükre szállíttatták. Ezeket az ételfutárokat dabbawaláknak hívják, ami magyarul annyit tesz: „az ember, aki a dobozt szállítja”. A dabbawalák szolgáltatása a mai napig működik, és többnyire még mindig biciklin vagy vasúton viszik házhoz az ételt, a szolgáltatáshoz nem használnak semmilyen applikációt vagy más digitális rendszert, mégsem keverik el a rendeléseket, és szinte soha nem késnek.
A második világháborúban az Egyesült Királyságban szociális alapon szállították házhoz az ételt azoknak, akiknek az otthonuk megsemmisült a bombatámadásokban. Főként meleg ételt vittek ki a rászorulóknak, hogy ezzel is tartsák az emberekben a lelket a háború nehézségei közepette.
A házhoz szállítás természetesen később a tengerentúlon is elterjedt: az 50-es években az az étterem, amelyik nem vezette be a szolgáltatást, csődöt jelenthetett, mivel az emberek szívesebben maradtak otthon, és nézték az akkoriban újdonságnak számító tévéműsorokat.
Ha kíváncsi vagy, hogy mit ettek a magyarok a középkorban, olvasd el ezt a cikkünket.
