Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ma már nem számít kirívó esetnek, ha valaki pályát módosít, akár azután is, hogy évtizedeken keresztül dolgozott egy szakmában, de a huszadik század elején ez még nem volt divat, főként nem a nők körében.
Persze ezen a területen is voltak úttörők, ilyen volt Mariette Helene Delangle, művésznevén Helle Nice, aki pont a századforduló évében, egy kis francia faluban született, a helyi postamester lányaként.
Született tehetség volt
Nice már kislány korában is kitűnt a tehetségével, legyen szó rajzolásról vagy festésről, nyelvtanulásról – angolul és olaszul is folyékonyan beszélt –, imádta a történelmet és a földrajzot. Visszaemlékezések szerint a mosolyával mindenkit elbűvölt, és sugárzott belőle az élet szeretete.
Talán nem véletlen, hogy testvérével egyáltalán nem jöttek ki, a lány egész életükben féltékeny volt Nice sikereire, olyannyira, hogy amikor meghalt, nem is vésette fel a nevét a családi sírkőre.
Modellből táncosnő
Röviddel az első világháború után Nice Párizsba utazott, és modellt állt Rene Carrerének, aki akkoriban pajzán képeslapokat készített, illetve különböző revüműsorok plakátját festette meg. A művész tanácsára Nice elkezdett balettet tanulni, bekerült a Casino de Paris-ba, és hamarosan fantasztikus szólókarriert épített táncosként, ekkor változtatta meg a nevét Helle Nice-ra.
Húszévesen már olyan jól ment neki, hogy saját lakást bérelhetett, és megvette első autóját, egy kis Citroent, amit Maisie-nek nevezett el. Ezzel az autóval turnézta végig Franciaországot, és szerzett elképesztő gyakorlatot a vezetésben, ezzel is bizonyítva, hogy a nők ugyanolyan jó vezetők lehetnek, mint a férfiak.
Szerencse a szerencsétlenségben
Nice 1929-ben síbalesetet szenvedett, ez pedig derékba törte tánckarrierjét, mivel súlyosan megsérült a térde. Viszont a nő, aki már háromévesen is tanúja volt egy autóversenynek, imádta a rivaldafényt és a hírnévvel járó figyelmet, olyan férfiak udvaroltak neki, mint Philppe de Rotschield és Jean Bugatti. Nem véletlen, hogy kapva kapott az alkalmon, és vezetői rutinját az autóversenyzésben kamatoztatta.
Meg is nyerte még abban az évben a kifejezetten nők számára rendezett Grand Prix-t. Másnap üzenetet kapott a Bugattitól, amelyben felajánlották, hogy legyen az ő versenyzőjük, Nice pedig gondolkodás nélkül el is fogadta az ajánlatot. Nem sokkal később már csak Bugatti-királynőként emlegették.
Nem hagyta cserben a céget, még ugyanabban az évben, 1929 decemberében, női rekordot állított fel a 197,7 km/órás sebességgel.
Néhány évvel később, 1933-ban Nice az Alfa Romeóhoz igazolt, viszont három év múlva, a brazíliai Sao Paulóban az utolsó körben megpördült az autója, és a közönség soraiba csapódott. A balesetben hatan életüket vesztették, Nice pedig súlyos fejsérülést szenvedett, és három napig kómában volt.
Egy karrier vége
A baleset tönkretette Nice autóversenyzői pályafutását, egy cég sem akart vele szerződni, és kitört a második világháború is. Az egykor rivaldafényben élő nő elszegényedett, olyannyira, hogy azt a tejet lopta el, amit a szomszédok a macskáknak tettek ki.
A helyzetén az is sokat rontott, hogy a szeretője megvádolta, hogy a Gestapónak kémkedik, ám ezt soha nem bizonyították be. 75 éves korában Nizza egy lepusztult negyedébe költözött, és ott is halt meg nyolc évvel később.
A magyar nők is képviseltetik magukat az autóversenyzésben, feltétlenül olvasd el az erről szóló cikkünket.
