Az ókori kultúrák jósai és látnokai gyakran befolyásolták a vezetők döntéseit. De vajon mennyire lehettek pontosak ezek a jóslatok, és mit mondanak a mai világunkról?
Az ókorban még a vallási nézetek, a hitvilág, a spiritualitás is sokszínűbb volt, több mindenben is hihettek egyszerre az emberek, de persze ugyanúgy jellemző volt megvetni valakit a hite miatt. Az ókorban azonban a jóslásnak volt igazán nagy divatja, sokan hittek az orákulumokban, és gyakorta jártak jósdákba, köztük a delphoiba, ahol sok hadvezér és uralkodó is megfordult, hogy betekintést nyerhessen jövőjébe. Ehhez a jósdához egy híres félreértés is köthető. Amikor az egyik hadvezér betért, hogy megkérdezze miként is alakul majd a következő csatája, a jósnő kétértelműen fogalmazott:
„Ha átkelsz a folyón, egy nagy birodalom fog elbukni”.
A hadvezér, miután ezt tévesen értelmezte, magabiztosan gyalogoltatta bele hadseregét a halálba.
Az ókori jóslatok befolyásolták a politikát is
Ma már némi távolságtartással, szkepticizmussal vagyunk a jóslás felé, az ókorban viszont ámulatba ejtette az embereket, ha találkoztak valakivel, aki állította, hogy a jövőbe lát és képes jósolni. Leginkább az ókori Görögországban volt jellemző a jóslás, sok jósda volt az ország területén, de mind közül a delphoi jósda volt a legnépszerűbb és leglátogatottabb.
Az ókori emberek képesek voltak több napot is utazni Delphoiba, hogy kérdezhessenek a jósoktól. Mielőtt ezt megtehették, voltak papok, akik megvizsgálták őket és azt, hogy valóban igazi esetekkel érkeztek-e, majd komoly utasításokkal látták el az alanyokat, hogy nagyon pontosan tegyék fel a kérdéseiket, ha pontos válaszokat akarnak.
Mielőtt ez megtörténhetett, pénzt kellett adományozniuk a templomnak, illetve állati áldozatot is be kellett mutatniuk, aminek tetemét aztán a papok ellenőrizték.
A delphoi jósdában a jóslást kizárólag nők végezték, és akkora befolyással voltak az egész görög birodalomra, hogy az ország vezetői semmilyen fontos döntést nem hoztak meg anélkül, hogy tárgyaltak volna előtte a jósnővel.
Így az ókori világ talán legnagyobb politikai és társadalmi befolyással bíró pozícióját közel ezer éven át nő töltötte be.
Az ókori jóslatok adták meg az első istenélményt
A jósnőket Apollo papnőinek tartották, és a pythia elnevezést adták nekik. Az első ilyen jósnő Kr. e. 4. században élt. Noha keveset lehet tudni róluk, az biztos, hogy ha egyszer megmutatkozott képességük és kiválasztották őket, akkor egy életen át kellett teljesíteniük a szolgálatot.
A pythia általában vagy egy emelvényen, vagy a jósda kövén ült, és az őt körbelengő illatos füst hatására transzba esve tudott kapcsolatba lépni az istenekkel, majd jósolni.
A jósnőkhöz városállamok megbízásából tevékenykedő küldöncök is érkeztek, akik fontos kérdésekben kértek segítséget. A magánszemélyek inkább személyes érintettségű problémákkal fordultak hozzájuk, elsősorban házassággal, betegséggel, utazásokkal kapcsolatban.
Sikerességét és hírnevét feltehetően annak köszönhette ez a jósda, hogy az uralkodótól egészen az egyszerű földművesig mindenki számára rendelkezésre állt. Mi tagadás, annak gondolata is lenyűgözte az ókori embereket, hogy közvetetten ugyan, de kapcsolatba léphetnek az istenekkel. Ez volt a kereszténység előtti emberek egyetlen spirituális élménye, amely rangtól, élethelyzettől függetlenül istenkapcsolatot adhatott számukra.
Történészek meglátása szerint a jósok nem egyedül dolgoztak, voltak mellettük más papok is, akik segítették az alanyokat a jóslatok értelmezésében.
A papok rávilágítottak arra a tényre, hogy az isteni szavak eredendően érthetetlenek a halandók számára. Nem lehetett közvetlenül befogadni, az isteni bölcsességet először gondosan kellett értelmezni.
Egyértelmű tehát, hogy a delphoi jósda nem csak egy szent hely volt a görögök és más birodalmak számára. Függtek tőle, támaszkodtak rá, számítottak rá. Mivel ekkora befolyással volt a vezetőkre és a birodalmakra, kijelenthető, hogy hatalmas szerepe volt a nyugati civilizáció fejlődésében és alakításában.
Vannak regények, amik tűpontosan megjósolták a jövőt – e cikkünkből megtudhatod melyek ezek.
