Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ezek az igazán retró fotók bepillantást nyújtanak abba az időszakba, amikor nem kellett még hóágyúzni a Normafánál ahhoz, hogy sílhessünk is Budán.
A Normafa ma is igazi téli központ a fővárosban: nem csoda, hiszen roppantul egyszerűen megközelíthető, ugyanakkor annyival magasabban fekszik, mint a város nagy része, hogy még kisebb hó is akár napokkal tovább megmarad itt, mint a belvárosban.
Nem csoda, hogy amint megjelennek az első fehér pelyhek az égbolton, a kisgyerekes családok és a hó szerelmesei azonnal megjelennek a Normafán, hogy ott hódolhassanak a tél örömeinek.
Szánkózás, hógolyózás, hóemberépítés: ezeknek mind teret ad a Normafa, ahol ma sífutók vagy műanyag pályán síelni tanulók is örömmel töltik idejüket.
Ha a képre kattintasz, megnyílik hangulatos téli galériánk, mely után a cikk még folytatódik.
Régen ugyanakkor nem kellett még ennyire árgus szemekkel figyelni az időjárásjelentést, mint manapság, nem kellett azért imádkozni, hogy elég hűvös legyen a hóágyúzáshoz - akkoriban ugyanis esett elegendő ahhoz, hogy természetes hótakaró fedhesse a Normafát hosszasabban.
Nem is csoda, hogy a sísport egykori központja volt összesen hét lesiklópályával, melyeket négy felvonó szolgált ki. Ma már furcsának hangozhat, de a huszadik százaban a mindössze 477 méteres magaslaton található Normafa síház igazi síközpont volt. Még síugrósánc is megtalálható volt egykor itt: mindennek ma már se híre, se hamva, a sífutóknak kedvez még a terep, lesiklásra azonban csak a műanyag pályás síiskolában van lehetőség a hegyen.
Ha ez a galéria tetszett, van még régi képgyűjteményünk a múlt századi lábszánkózásnak nevezett sportról, azaz a síről.
