Két Oscar-jelölt filmben,az Algírban ésa Sámson és Delilában is szerepelt ez az osztrák születésű színésznő, akinek nevét méltatlanul felejtettük el: igazán nagyot ugyanis feltalálóként alkotott.
Wifi, GPS, Bluetooth: amikor okostelefonunkat nap mint nap kezünkbe vesszük, használtjuk ezeket a megoldásokat, melyek segítségével internetezünk, útvonalat tervezünk vagy eszközöket csatlakoztatunk egymáshoz. Gyakorlatilag el sem tudnánk képzelni a modern mindennapokat nélkülük, az azonban biztosan nem jut eszünkbe, hogy a mindegyik alapjául szolgáló technológia feltalálója egy korábbi filmcsillag volt.
Édesapja terelte a tudományok felé
Hedy Lamarr Hedwig Eva Kiesler néven született 1914 novemberében Bécsben. A jómódú zsidó családból származó kislány egyetlen gyermeke volt édesapjának, aki különös figyelmet fordított arra, hogy a később Hedyként ismertté vált gyermeke nyitottan álljon a világ dolgaihoz. A férfi bankigazgatóként dolgozott, mégsem a pénzügyi érdeklődés csíráját próbálta elültetni lánya fejében, hanem inkább hosszú sétákra indult vele, amelyek során különböző gépek működési mechanizmusát vitatta meg vele. Így ismerte meg Hedy az autók vagy az újságokat és könyveket nyomtató gépek működését.
A kislány tudományos tehetsége már ötéves korában megmutatkozott, amikor saját kis zenélődobozát szedte szét és rakta össze újra a működési mechanizmus ismeretében.
Édesanyja ugyanakkor zongoraművészként azt is fontosnak tartotta, hogy a gépek mellett a művészetnek is nagy szerep jusson lánya mindennapjaiban,
így balettra íratta be, és már kiskorától zongoraleckékben is részesítette.
Szépsége tette színésznővé
A lány mindemellett sugárzóan szép is volt, briliáns tehetségét pedig a külvilág szeme elől el is rejtette előnyös külseje. 16 éves volt, amikor felfedezte őt Max Reinhardt rendező, akinél később Berlinben tanulhatta a színészmesterséget. Első szerepét 1930-ban kapta, majd 1932-ben az Eksztázis című, ellentmondásos megítélésű, némileg erotikus romantikus drámával érte el a valódi áttörést.
Sugárzó szépsége mellett nem volt csoda, hogy a következő évben már férjhez is ment: Fritz Mandl a színpadon látta a Sissy című darabban, amikor beleszeretett. A fegyverkereskedőhöz hozzá is ment a színésznő, frigyük azonban meglehetősen kérészéletűnek bizonyult, Lamarr később a következőképp beszélt együtt töltött idejükről:
„Nagyon hamar rájöttem, hogy nem lehetek színésznő, ha a felesége maradok. Otthon ő volt az uralkodó, én csak egy bábu lehettem. Olyasmi, amire vigyázni kell, egy tárgy, akinek nem lehetnek saját gondolatai és élete.”
A színésznő rettentő boldogtalanul élt férjével, akinek oldalán nem ritkán kellett otthonában nácikat fogadnia – 1937-ben aztán Londonba menekült mindazzal, amit első férje mellett, az ebédlőasztalnál megtudott a fegyverkezésről. Az éjszaka közepén pattant biciklire, hogy Mandl szorítását lerázza magáról, hamarosan pedig már az MGM Stúdió vezetőjével ismerkedett meg a Londonból New Yorkba tartó hajón.
Amerikába menekült, itt lett feltaláló
Louis B. Mayer azonnal rájött, hogy az amerikai közönség odalesz Hedy karizmájáért és akcentusáért egyaránt. Bár az angol nyelvvel hadilábon állt, mégis sikerült a társasági élet legfelsőbb köreiig eljutnia, John F. Kennedyvel és Howard Hugheszal, egy producerrel is megismerkedett és időt töltött. Hughes és Lamarr közt romantikus szál is szövődött, de ami igazán megragadta a színésznőt, az a férfi tudományos érdeklődése volt.
Ennyi idő után ugyanis végre ő is foglalkozhatott azzal, amire édesapja tanította – a férfi által rendelkezésére bocsátott eszközökkel végzett kísérleteket.
Amellett, hogy otthonában dolgozott, a forgatásokon használt lakókocsijában is tudományos munkát végzett a szünetekben. Hughes repülőgyárakba vitte el, és megmutatta neki, hogyan készülnek a modern repülőgépek.
Sosem kapott pénzt azért, amit megalkotott
A színésznő 1958-ig forgatott ugyan, de legjelentősebb találmányát még azelőtt megalkotta, hogy befejezte volna színésznői pályafutását.
1940-ban szabadalmaztatta a szomszédjával, George Antheil avantgárd zongoristával közösen megalkotott egyidejű frekvenciaváltási módszert, amelyet azért fejlesztettek ki, hogy megakadályozzák a torpedókat irányító rendszerek zavarását.
Fel is ajánlották azt a haditengerészet számára, amely azonban egészen az ötvenes évek második feléig nem foglalkozott azzal. A hatvanas években kezdték el használni a módszert, akkor, amikor Lamarrék szabadalma már lejárt, így egyetlen centhez sem jutottak. A haditengerészet 1985-ben tette lehetővé a módszer civil alkalmazását: a mobiltelefonok a bevezetőben felsorolt technológiákban kamatoztatják azt.
Lamarr nem csak ebben volt ugyanakkor úttörő: producerként is kipróbálta magát, ám a férfiak dominálta Hollywoodban a negyvenes években nem tudott valódi sikereket elérni. Amerikában még ötször ment férjhez, három gyermeke született, nyitott egy síközpontot, de magányosan halt meg, élete utolsó 35 évét egyedül töltötte. Az egykori színésznő utolsó éveiben nem hagyta el otthonát, még gyermekeivel – akik közül idősebb fiával majdnem ötven éven át nem beszélt – és unokáival is telefonon tartotta a kapcsolatot. 85 évesen szívbetegségben halt meg 2000-ben. Hamvait akaratának megfelelően egy bécsi erdőben szórták szét.
A programozás úttörője is egy nő volt, akinek életérőlszintén olvashatsz nálunk!
