A horogkereszt az egész világ által ismert jelkép. A holokausztot, a nácik népirtását kapcsoljuk hozzá a legtöbben. Pedig eredetileg teljesen mást jelentett, a szerencse szimbóluma volt.
Ha meglátod a horogkeresztet, valószínűleg neked is a nácik és Adolf Hitler jut eszedbe, illetve mindazok a borzalmak, amiket a második világháborúban elkövettek. Azonban ők csak kisajátították ezt a jelképet, a jelentése sokkal ősibb és pozitívabb volt eredetileg.
Ősi jelkép, amely a szerencse szimbóluma volt
A horogkereszt évszázadok óta szent szimbólum a hinduizmusban, a dzsainizmusban és a buddhizmusban. Emellett azonban ma már a gyűlölet szimbóluma is, a Harmadik Birodalom fájdalmas és traumatikus emlékeit testesíti meg. A nácizmussal, a holokauszt szörnyűségeit követő népirtással és fajgyűlölettel kapcsoljuk össze.
A horogkereszt története sokkal régebbre nyúlik vissza, mint a náci Németország időszaka. A szimbólum a jólét és a hosszú élet jele volt, megtalálható az őskeresztények sírjaitól kezdve a római katakombákon és a lalibelai sziklatemplomokon át a córdobai nagymecsetig. Valószínűleg először Eurázsiában használták 7000 évvel ezelőtt, a nap égi mozgását ábrázolhatta.
A szvasztika (horogkereszt) szó a szanszkrit su (jó) és asti (uralkodni) szavakból származik, ami jólétet vagy szerencsét jelent, és a Rigvéda, a legrégebbi hindu szentírás imáiban szerepel. A buddhizmusban, japánul mandzsi néven ismert jelkép Buddha lábnyomát jelképezi. A dzsainák számára spirituális tanítót jelent. Indiában a napisten szimbóluma, az óramutató járásával megegyező irányban, a küszöbökre és boltok ajtajára rajzolva, az üdvözlés jeleként használták, illetve járműveken, vallási szentírásokon és levélpapírokon láthatjuk. Ezt a jelet esküvőn és más ünnepi alkalmakkor, az új otthon felszentelésekor, valamint a pénzügyi év elején a számlakönyvek megnyitásakor vagy egy új vállalkozás indításakor is felrajzolják.
Trójában is felfedezték a horogkeresztet
Heinrich Schliemann német régész 1868-ban a görögországi Ithakába utazott, hogy megkeresse Trója ókori városát. A következő néhány évben bejárta a Földközi-tengert, végül Homérosz versei alapján azonosította az eposz szerinte valóságos helyszíneit. Az 1870-es években végül megtalálta várost, de valami másra is rábukkant: a horogkeresztre.
Schliemann Törökország égei-tengeri partjainál fedezte fel az epikus várost, amit brutális módszerekkel (például feszítővasakkal és faltörő kosokkal) tárt fel. Hamar rájött, hogy a lelőhelyen több ezer évre visszanyúló, különböző társadalmaktól származó leleteket talált. Rábukkant Trójára és az azt megelőző és követő civilizációk maradványaira. A cserépedényeken és más leleteken pedig rálelt a horogkeresztre.
Schliemann felfedezésének hamar híre ment, a horogkereszt népszerűsége pedig újból megnőtt, és megjelent a Coca-Cola termékeken, a cserkész- és leányklubok anyagain, sőt még az amerikai hadsereg egyenruháin is.
A nácik kisajátították a szerencse szimbólumát
Az első világháború után Németországban elterjedt a nacionalizmus, amelyet részben az úgynevezett árja faj felsőbbrendűségébe vetett hit táplált. Kezdetben az „árja” kifejezést az indoeurópai nyelvcsoport leírására használták. Nyelvi kifejezés volt, nem faji besorolás. Az 1800-as évek közepén a francia arisztokrata, Arthur de Gobineau Az emberi fajok egyenlőtlensége című művében megteremtette a kapcsolatot a mitikus árják és a németek között. Arról írt, hogy a németek a korai emberek felsőbbrendű leszármazottai, akiknek most a világ élére kell állniuk a nagyobb fejlődés végett. (Bár francia volt, szerinte a francia társadalom már visszataszító keveréket alkotott.)
A nacionalisták számára Schliemann törökországi ásatásainak eredményei új ideológiai jelentést kaptak. A horogkeresztet felsőbbrendűségük szimbólumának tekintették. Az olyan német csoportok, mint a Reichshammerbund (1912-ben alapított antiszemita mozgalom) és a bajor Freikorps (a Weimari Köztársaságot megdönteni akaró félkatonai erők) a horogkeresztet használták a faji identitásuk tükrözésére. Nem számított, hogy a szimbólumot hagyományosan a szerencséhez kötötték, hogy mindenhol megtalálható volt, vagy hogy senki sem volt igazán biztos az eredetében.
Amikor Adolf Hitler 1920-ban jelképet keresett újonnan indított pártja számára, a hakenkreuzot használta, a horogkeresztet jobbra forgatva és a négy pontot elhagyva. Hogy még inkább a náci hatalom szimbólumává tegye, Joseph Goebbels (Hitler propagandaminisztere) 1933. május 19-én rendeletet adott ki, amely megtiltotta a horogkereszt engedély nélküli kereskedelmi célú használatát.
Ezt a szimbólumot ma világszerte használják a fehér felsőbbrendűséget hirdető szervezetek. Antiszemita vandálok gyakran festik zsinagógákra, zsidó közösségi központokra, játszóterekre, sőt holokauszt-emlékművekre is.
Nőkből álló bombázóezred tartotta félelemben a nácikat, tudj meg többet róluk az alábbi cikkünkből.
