Medici Katalin az egyik legismertebb, legbefolyásosabb nemesi családba, a Medici dinasztiába született, francia királyné lett, majd régens, mégis gyakran félredobták, elítélték.
Caterina Maria Romola di Lorenzo de Medici 1519. április 13-án született Firenzében. Apja Lorenzo de Medici, Urbino hercege és Firenze uralkodója, anyja pedig Madeleine de la Tour d'Auvergne, I. Ferenc francia király unokatestvére volt. Mindkettejüket fiatalon elveszítette, férjhez a nagybátyja, VII. Kelemen pápa ígérte. Hozzáadták Orléans hercegéhez, a francia király második fiához. Azonban házasságuk nem volt túl boldog, férje egy évvel az esküvőjük után viszonyba kezdett Diane de Poitiers-vel.
Árvából Medici királyné
Katalint árvasága miatt rokonok és apácák nevelték fel. Nyolcadik születésnapja előtt a Mediciek uralmát megdöntötték Firenzében, és pápai nagybátyjait, X. Leót, majd VII. Kelement Luther Márton tanai fenyegették.
Katalin 1533-ban ment feleségül a leendő II. Henrikhez, de nem volt akkora befolyása a férfira, mint Diane de Poitiers-nek. A király helyzete korántsem volt stabil, tovább folytatta a rivalizált a Habsburgokkal (a tartós béke csak Henrik halálának előestéjén köttetett meg). Ráadásul, miközben ezek a katolikus fejedelmek egymással harcoltak, alattvalóik Luther és Kálvin János tanai miatt álltak egymással szemben, a protestánsok a vallásszabadságért és a vallásgyakorlás jogáért küzdöttek, a katolikusok pedig a reformátorok eretnekségeit igyekeztek kiirtani.
Katalinról nem a legjobb képet festi le a közvélemény, „Párizs kígyójaként” és „Olaszország sírjából származó kukacként” jellemezték. Történészek szerint legfőbb célja a királyi tekintély megerősítése, gyermekei védelme volt, törekedett a békére egy megosztott udvarban.
A Katalinnal szembeni előítéletek nagy része az olaszellenességben gyökerezik. Franciaországban sokan egy erkölcsileg és politikailag csődbe ment kultúra örökösének tekintették. Részben a katolikusok is elítélték őt, amiért megpróbálta megerősíteni családját és az országot azáltal, hogy gyermekeit protestáns nemzetek uralkodóihoz adta.
1536-ban Henrik vált trónörökössé, majd 1547-ben királlyá, de uralkodása nem volt hosszú. 1559-ben egy tornabalesetben életét vesztette. Először a legidősebb fiukat, Ferencet kiáltották ki királlyá, de kevesebb mint egy év múlva ő is meghalt. Aztán 1560-ban megkoronázták második fiukat, Károlyt, aki ekkor mindössze tíz éves volt. Katalin ezért régensként uralkodott helyette.
Katalin uralkodása régensként
Katalin eleinte próbált békében élni a hugenottákkal (francia protestánsokkal), de 1562-ben polgárháború tört ki Franciaországban, ezzel megkezdődött a francia vallásháború. Nem bizonyított, de sokak szerint részt vett egy brutális vérengzésben, amely a lánya, Marguerite és a protestáns Henrik, Navarra királya párizsi esküvőjén zajlott 1572-ben. A Szent Bertalan-éji mészárlás néven elhíresült esemény során mintegy 10 000 protestánst gyilkoltak meg. A mészárlást követően Katalin veje, II. Fülöp gratulált a történtekhez, amit „egész élete egyik legnagyobb örömének” nyilvánított. Katalin a halottakat a katolikusoknak címzve „Isten lázadóinak” nevezte. A protestánsokkal szemben pedig hangsúlyozta politikai árulásukat, mivel „egy második királyt” akartak trónra ültetni Franciaországban.
Miután IX. Károly 1574-ben meghalt, Katalin kedvenc fia, Henrik lett Franciaország uralkodója, azonban 1589-ben egy domonkos szerzetes meggyilkolta őt. Ő volt az utolsó fia, aki gyermek nélkül halt meg. A francia korona rengeteg vérontás után végül Navarrai Henrikre szállt. 1593-ban Henrik áttért a katolicizmusra, hogy biztosítsa királyi tekintélyét, ebben állítólag nagyban közrejátszott Katalin közbenjárása, bár ő már 1589-ben meghalt. Halála után is sokan elítélték, amiért Franciaország erejét előnyben részesítette a katolikusság iránti elkötelezettséggel szemben.
A gyűlölt szerető, Diane de Poitiers
Katalin királyné és Diane de Poitiers állítólag gyűlölték egymást, és életük nagy részét a király és udvaroncai figyelméért versengve töltötték. Diane 16 évesen érkezett meg a francia király kastélyába. Szépsége később felkeltette Henrik figyelmét, pedig 20 évvel fiatalabb volt a nőnél. Végül a fiatal herceg mentora és szeretője lett, és a francia udvar állandó szereplője volt gyermekkorától egészen II. Henrik uralkodásának végéig.
A király imádott mindent megjelölni felesége és saját maga monogramjával, hogy ezzel is mutassa Franciaország nagyságát. Ezeken egy "C" és egy "H" betű jelent meg, azonban pofátlan módon a C bizonyos szögből D-nek is tűnhetett, ami kedvenc szeretőjére utalt. Katalin nem volt ostoba, a hálószobájában különválasztatta a H és a C monogramokat, hogy ne kelljen látnia a bennük megbúvó D-t.
1559-ben, amikor II. Henrik halálosan megsebesült egy lovagi tornán, Diane szalagjait viselte, és nem a királynéjét. Halála órájában Katalin megtagadta, hogy Diane lássa a királyt, majd száműzte őt a kastélyból.
Több elődjével ellentétben Parr Katalin túlélte, hogy VIII. Henrik felesége lett, de élete nem sokon múlott. Ismerd meg történetétalábbi cikkünkből.
