Manapság annyi fesztivált rendeznek Magyarországon, hogy a kínálatból nehéz válogatni – na nem azért, mert nem találhatná meg minden műfaj kedvelője azt a rendezvényt, amely hozzá a legközelebb áll, hanem azért, mert a pénztárcánk komoly határokat szabhat a bulizásnak. Régen ez viszont egészen másként volt.
Miközben gombamód jelennek meg újabbnál újabb fesztiválok – hogy aztán egy részük nyomtalanul eltűnjön –, nehéz elképzelni azt a kort, amikor még nem léteztek ilyenek.
Pedig a hetvenes évek előtt egyáltalán nem volt a mai értelemben véve zenei fesztiválja Magyarországnak.
Koncerteket persze tartottak, na és ott volt a Táncdalfesztivál is, ám azt sokkal inkább nevezhetnénk zenei tehetségkutatónak vagy akár dalversenynek, mint fesztiválnak.
A Táncdalfesztivál, amely sokakat tett ismertté
Ez a sorozat rengeteg, a kort meghatározó énekessel ismertette meg a magyar zenehallgatókat, nem csoda, hogy 1966-tól egészen 1972-ig évről évre megtartották, később pedig újra meg újra megpróbálták újra életre hívni a kezdeményezést. Katona Klári, Korda György, Szulák Andrea, Szécsi Pál, Cserháti Zsuzsa vagy Harangozó Teri neve is ezzel a meghatározó műsorral vált ismertté.
Kattints a képre, és megnyílik a galéria, amely után a cikk még folytatódik.
Az első táncdalfesztivál sikere után a zenét is a politika szolgálatába állítani kívánó pártvezetés kapva kapott az alkalmon, hogy a pol-beat mozgalom Magyarországon is szárba szökkenőben van: 1967-ben megrendezték az első országos pol-beat fesztivált.
Az Atlasz, a Syrius, Mikes Éva táncdalénekes és Vámos Tibor néven Vámos Miklós író is felléptek a fesztiválon, melyet a következő évben ismét megrendeztek, de totális érdektelenségbe süllyedve az enyészeté lett.
Voltak régen valódi fesztiválok is
1968-ban elindult aztán a Tabáni Majális: LGT, Hobo, Mini, Beatrice, mindenki zenélt itt, aki igazán számított a korszakban. Az ingyenes buli 1984-ben az LGT feloszlásával véget ért, de 1997-ben ismét életre hívták, és azóta is megrendezik, még ha teljesen mást is jelent ma, mint egykor.
A hetvenes években rendezett két Magyar–szovjet Ifjúsági Barátság Fesztivál sem pont arról a típusú szórakozásról szólt, mint egy mai hasonló esemény: 1975-ben és 1977-ben, majd még 1981-ben is tartottak hasonló találkozót, némi politikai felhanggal átitatva.
Persze a valósághoz hozzátartozik az is, hogy a korszakban a maihoz hasonló fesztiválok is beindultak. Elsőként a Szegedi Ifjúsági Napok, 1967-ben, majd igazi, korabeli all-star lineuppal 1973-ban a Miskolci Rockfesztivál jelentette a valóban felhőtlen szórakozást. 1975-ben elindult az EFOTT is, majd a nyolcvanas években egészen sok hasonló eseményt szerveztek, főként rock vagy esetleg punk vonalon. 1983-ban először érkeztek külföldiek is fellépőként, a Nazareth és a Toto Coelo álltak akkor színpadra.
Aztán jött a rendszerváltás, 1991 és a Budapesti Búcsú a hazai rock színe-javával és az eseményen dolgozó Gerendai Károllyal,
a többi pedig történelem, hiszen 1993-ban megrendezték az első Szigetet is. Ezt pedig azóta nagyon sok Sziget és rengeteg más fesztivál is követte: nyarainkat gyakorlatilag kitölteni is képesek ezek az események.
Ha kíváncsi vagy a szocializmus plakátjainak világára, ezt a galériánkat is lapozd végig!
