Hősies tettekkel mentették meg a magyar nemzeti aranykészletet a II. világháború idején, mégis évtizedeken át csak meghurcoltatás volt az aranyvonat egykori utasainak jutalma. Most egy Amerikából visszakerült levél újabb részleteket tárt fel a történetükről.
1847-ben adták át a magyar vasút második vonalát, amely Pest és Szolnok között teremtett összeköttetést. Ez tette lehetővé, hogy az 1848-as szabadságharc idején kimenekítsék a fővárosból a Szent Koronát és a koronaékszereket az osztrákok elől. Egy század múltán éppen Ausztria felé indult el az aranyvonat a nemzeti kincsekkel.
Az egyik aranyvonat kincsei a náciktól az amerikaikhoz kerültek
Majdnem egy évszázaddal az első aranyvonat után, a második világháborúban két újabb indult el Magyarországról, hogy külföldre szöktesse a nemzeti kincseket. Az egyik az elődjénél egy sokkal dicstelenebb akció volt: az 1944 októberében hatalomra került nyilasok a szisztematikusan összelopkodott zsidó vagyont akarták kicsempészni azzal a céllal, hogy hazai vereségük esetén abból finanszírozzák majd Németországból a náci ellentámadást.
A 77 vagonból álló szerelvény a becslések szerint 4 milliárd dollár értékű ékszert, drágakövet, aranyat, ezüstöt festményeket, szőnyegeket, bútorokat és más műtárgyakat rejtett.
A szovjet frontvonaltól biztonságos távolságban, a nyugati határszéli Fertőbozon három hónapig állomásozott a vonat, amíg a zsidóüldözéssel párhuzamosan folyamatosan dagadt a felhalmozott vagyon mennyisége. Bár a náci és nyilas célok szerencsére nem valósultak meg, a kincsek mégsem kerültek vissza eredeti tulajdonosaikhoz, és nemcsak azért, mert közben őket is bevagonírozták, hogy aztán soha többé ne térjenek vissza Auschwitzból és a többi haláltáborból. Az amerikai hadsereg ugyanis hadizsákmányként lefoglalta az ausztriai Tauern-alagútban elbújtatott vonatot, melynek tartalmát előbb a győztes katonák dézsmálták meg, majd a maradékot egy New York-i galériában elárverezték, hogy az Egyesült Államok háborús költségeit enyhítsék.
A másik aranyvonat és Tarnay Frigyes hőstette
De az amerikaiak sem mindent nyúltak le. 1945. január 23-án volt egy másik aranyvonat is, amelyen kalandfilmbe illő körülmények között vitték ki a Magyar Nemzeti Bank (MNB) által őrzött aranytartalékot és számos más felbecsülhetetlen nemzeti kincset az érkező Vörös Hadsereg elől, nehogy azok hadizsákmányként a szovjetek kezére kerüljenek. A jegybank vezetősége hivatalos levél formájában vette fel a kapcsolatot az amerikai haderővel, melynek parancsnokát arra kérte, hogy a háború végéig őrizzék meg ezeket a vagyontárgyakat.
Tarnay Frigyes, a Magyar Nemzeti Bank főellenőre volt az, aki társával – élete kockáztatásával – eljuttatta a kincseket kísérő levelet Ausztriába az amerikai katonai parancsnokságnak. Az ő egyik fia kereste meg nemrég a Magyar Nemzeti Bankot, hogy fel szeretné ajánlani ezt a dokumentumot, amely nemcsak apja hősiességéről tanúskodik, de az idén 100 éves hazai pénzintézet történetének is fontos tárgyi emléke. A tárgyalások eredményeképp Tarnay Amerikában élő fiai idén májusban ünnepélyes ceremónia keretében a Pénzmúzeumnak adományozták az iratot, amely közel 80 évvel a születése után így műtárgy státuszba lépett.
Ezeket a kincseket életveszélyes körülmények között, éhezve és fagyoskodva mentették meg, a nácik éberségét is kijátszva,
mesélték el a levél átadásakor a fiúk, akiknek az édesapja mindezért idehaza semmiféle elismerést nem kapott, sőt árulóként bélyegezték meg.
Holott az átadás után egy évvel az amerikaiak hiánytalanul visszaszolgáltatták a 30 tonnányi aranyat, és ez szolgált fedezetül a ma is használt új fizetőeszköz, a forint 1946. augusztus elsejei bevezetéséhez.
Tarnay beszámolója: az amerikaiak megelőzték az oroszokat
Részlet a Tarnay fiúk által édesapjuk történetéről írt Szabadság, szeretet, arany című könyvből:
„Vasárnap, május 6-án jelentkeztem a rendőrfőnöknél. Ő azt mondta, legjobb lenne, ha a titkosszolgálat emberéhez, Cowles-hoz fordulnék, aki a városházán található. Oda is mentem.
Cowles alhadnagy elolvasta a levelet, és kijelentette, hogy ő ugyan nem illetékes, de miután hozzá fordultam, a felelősség rajta van, és intézkedni fog. Rögtön lemásolta saját kezűleg a levelet, autóba vágta magát, és elrobogott.
Bementem a városba, de a hadosztályparancsnokkal az érintkezést még nem tudtam felvenni. Aztán visszaautóztam Spitalba, ahol az aranytartalékot őriztük. Május hetedike volt, délután a szirénák hangja megszólalt az utcákon, és az első amerikai tankok végigvonultak a falun. Megmenekültünk. Kis különbséggel az amerikai hadsereg nyerte meg a versenyt az oroszokkal szemben, akik elfoglalták a falutól mindössze öt kilométerre lévő Pyhrn-hágót.”
Ha szívesen olvasnál még a Magyar Pénzmúzeumról, amely nemzetközi díjat is nyert, kattints ide.
