Fáy András író határozottan érdeklődött a nőnevelés iránt, de ezt sajátos módon valósította meg: ő maga nevelte a nőt, akit később feleségül vett, és akitől két gyermeke is született.
Fáy András nem tartozik azok közé az írók közé, akiknek egy-egy regényét manapság gyakran leemelnénk a könyvespolcról. Kazinczy és Kölcsey kortársaként legfeljebb A Bélteky-ház című regényéről hallottunk, pedig termékeny szerző volt, aki sokféle műnemben alkotott: írt meséket, példázatokat, történelmi drámákat, vígjátékokat, aforizmákat vagy éppen levélváltásnak álcázott társadalomkritikát, amely a beszédes Érzelgés és világ folyása címet viseli. Továbbá élénken érdeklődött a gyermeknevelés – azon belül pedig a leánynevelés – lehetőségei iránt.
Mint látni fogjuk, nem csak elméletben.
Fáy András, „a haza mindenese”
A nemesi származású Fáy igen tevékeny életet élt, hogy a „haza és haladás” eszméjének megfeleljen: nem véletlenül ragadt rá „a haza mindenese” jelző. Tevékenységi köreit szinte felsorolni is nehéz: táblabíró, a frissen megalakult Akadémia tagja, a Széchenyi által alapított Nemzeti Kaszinó könyvtárosa, a Védegylet alapító tagja, a Kisfaludy Társaság igazgatója és a Pesti Hazai Első Takarékpénztár ötletgazdája és létrehozója.
A nőkkel viszont vegyes tapasztalatai voltak. Egyik elbeszélésében (A különös testamentum) például azt fejtegeti, hogy a szép lányok hiúk, az okosak tudálékosak, a gazdagok pedig büszkék. A novellában a végrendelkező Csörgey tanácsos azzal a feltétellel hagyja vagyonát fiára, hogy az
„egy lyánkát nézzen ki magának, ki vagy szép legyen anélkül, hogy gőgösködnék, vagy tanult, anélkül hogy azt untalan fitogtassa”.
Bár Fáy Kazinczynak írott levelében tagadta, hogy szereplőit valóságos személyekről mintázta volna, beszédes, hogy a novellában a fiú, bár három lánynak is udvarol, egyikük sem felel meg az atyai kívánságnak.
Határozott elképzelések
Nézeteit a nők feladatáról és a nőnevelésről több ízben is kifejtette. Eszerint, bár kívánatos, hogy a haza boldogulása érdekében „jó nőket, anyákat, polgárnékat, tiszteletre, szeretetre méltó asszonyokat” képezzenek, nem mindegy annak mikéntje: a nőnek az a feladata, hogy boldog legyen és másokat boldogítson, de véletlenül se legyen túlművelt, főképp ne a női jogok elkötelezett élharcosa. Legyen szerény, tudását rejtse véka alá (leginkább persze a nagy tekintélyű férfiak előtt), leánykorában szerény és visszafogott, feleségként és anyaként pedig „vig, játékos, nyiltszívű, barátságos”. Egyszóval, olyan lény, akinek „józan ész és ép érzemény bélyegzik minden tevését és hatását”.
„Józan háztartás, józan pénz-költés”
Fáy szerint a nőknek fölösleges az iskolában francia nyelvet, zenét és kézimunkát tanulni: ezek helyett hasznos ismereteket kellene elsajátítaniuk, amelyek a következők: „rövid diatetica, női élet-bölcsesség, józan háztartás, józan pénz-költés’ elvei, magyar haza’ ismertetése, nyelve, literaturája, egy magyar polgárné’ kötelességei, házi szükséges munkák, nemes társalgásnak és női illedelemnek szabályai és mi fő dolog, tiszta fogalmak női rendeltetésről, világ’ folyásrol, szoktatás ész’ okai’ követéséhez…” Mindez, valljuk be, a 21. századból visszatekintve annyira azért nagyon nem tűnik modernnek: a nő életének középpontjában Fáy elképzelése szerint továbbra is a férjnek kell állnia. Az író egy országos nőnevelőképző intézet létrehozását is vizionálta, de nem jutott el a megvalósításáig – legfeljebb a saját háza táján.
Házasodna az író
A gombai családi birtokon élő Fáy nem számított jóképű férfinak:
Don Juan soha sem volt, a ragya már gyermek korában elverte, vézna, gyönge testű kisded emberke volt, még a ruha is esetlenül állt rajta
– jellemezte kortársa, Tóth Sándor református lelkész. Tudjuk, hogy ifjúkorában jelentős szerelmi csalódás érte: beleszeretett egy alacsony származású lányba, aki a Fáy-birtokon nevelkedett. Kész lett volna elvenni feleségül, de nővére, Zsuzsi – akinek „viselt dolgairól”itt írtunk bővebben – megakadályozta a házasságot, és addig mesterkedett, amíg a lány máshoz ment feleségül. (Ki tudja, talán innen ered a „túlművelt” nők iránti ellenszenv és a szegény sorsú lányok iránti vonzalom…?) 1809-ben, 23 évesen végigjárta Gömör és Nógrád nemesi udvarházait, de nem talált olyan lányt, akit szívesen feleségül vett volna.
Akárhogy is, valamikor megfogalmazódott Fáy elméjében a gondolat: saját feleségét ő maga szeretné felnevelni, hogy biztosan megfeleljen az általa támasztott kívánalmaknak. Ma már ez elképzelhetetlennek, sőt: betegesnek tűnik, akkoriban viszont ha különösnek találták is, elfogadták. Amint azt Völgyesi Orsolya írja Fáy András házasságáról szóló tanulmányában, „az évek múltával Fáynak ezt a tettét úgy értelmezték, mint az előítélet-mentesség megnyilvánulásának szép példáját.” Fáy ugyanis szolgabíróként felkereste a fóti iskolát, ahol feltűnt neki egy sokgyermekes özvegy kislánya, Sziráki Judit.
Haza is vitte magához, majd néhány hét múlva megpillantotta testvérét, Sziráki Zsuzsit. Juditot ekkor visszaadta az anyjának, Zsuzsit pedig magához vette.
Először Gombán járatta iskolába (nyáron pulykákat kellett őriznie), majd Pestre költöztek, ahol iskolába járatta. Eddig többé-kevésbé rendben is volna a történet, az erkölcsileg kifogásolható rész viszont ezután következett: Zsuzsi még 15 éves sem volt, amikor nevelőapjától teherbe esett. Gyermekét, Gusztávot Bécsben szülte meg (1824), akit Fáy írnoka után (!) Nagy vezetéknévvel anyakönyveztek, majd nyolc év múlva Fáy végül feleségül vette Zsuzsit. Ekkor Fáy 46 éves volt, Zsuzsi pedig 23.
A „nevelt lány”
A „különös házasság” már akkor is szemet szúrt egyeseknek: fivére, László például őrjöngött, és azzal fenyegette az írót, hogy lelövi, ha beteszi a lábát a házába. (Erre végül nem került sor, a testvérek idővel kibékültek.) Fáy a házasságkötésig Sziráki Zsuzsit továbbra is nevelt lányaként mutatta be, a kisfiút pedig nevelt fiaként tartották számon. Karacs Teréz (aki jól ismerte mind Fáyt, mind Zsuzsit) így emlékezett vissza Zsuzsira:
Megjelenése mindig szerény, szende, de nyájas közlékeny, szeme folyton ragyogott a vidámságtól, ajkáról ritkán tünt el a mosoly.
Fáy tehát valóban olyannak nevelte Zsuzsit, amilyennek szerinte az eszményi nőnek lennie kellett. Ugyancsak Karacs Teréz visszaemlékezése szerint társaságban Zsuzsi „tekintetes úr”-nak szólította Fáyt, aki „mint szerető jó szelid apa társalgott” vele. Házasságkötésük idején már a második gyermekük is megszületett, akit Fáy – Zsuzsi könyörgése ellenére – dajkaságba adott, ahol hamarosan meghalt. Szemtanúk szerint Fáy a házasságot titokban akarta tartani: ezek szerint tudta, hogy amit tesz, erkölcsileg, hogy úgy mondjuk, minimum kifogásolható.
Aludttej és magyaros vendégségek a szőlőhegyen
Fáyék élénk társasági életet éltek: ferencvárosi otthonukban, az Üllői út és a Ferenc körút sarkán „a szép Sziráki Zsuzsa rendszerint egy-egy pohár aludttejjel uzsonnáztatta meg a lapdázásban, futkosásban kiizzadt vendégeket”. Az 1830-as évek elején Fáy Fóton szőlőt vásárolt (mint ahogy Vörösmarty is), és az ottani szüret az egyik legemlékezetesebb esemény maradt a résztvevők (Kossuth, Wesselényi vagy Deák Ferenc) számára: „Fáy Andrásnak igen szép és nagy szőleje volt egykor Fóthon, s hozzá téres borháza, melyben, mint a hevesmegyei borházakban is szokott lenni, néhány lakszoba, s egy igen téres, teremnek beillő helyiség is volt, hogy szüret idején, midőn sok vendég gyűlt össze, ebédlő gyanánt használtassák. Nagy és víg szüreteket szokott itt tartani az öreg úr, melyekre meghívta Pestről a barátait, rokonait és nagy, magyaros vendégséget csapott” – írta erről Vachot Sándorné.
Különös házasság
A házasság egyes kortársak szerint harmonikusnak tűnt, mások szerint viszont Fáy zsarnokoskodott felesége fölött:
elvárta például, hogy betegsége idején fél éjszaka legyezgesse őt, amikor nehezen lélegzett.
A pénzről való eltérő gondolkodás szintén viták alapját jelentették a házasságban: a feleség túlságosan adakozó volt, emiatt gyakran került pénzszűkébe, amit Fáy nehezményezett. Mások beszámoltak arról, hogy Zsuzsannának szerelmet vallott egy népszerű, fiatal színész, Füresi Mihály, sőt, talán több is történt közöttük.
Fiát, Gusztávot taníttatta, később pedig igyekezett pályáját egyengetni a vármegyénél. Fáy halála (1864) után az író végrendelete szerint Zsuzsannának vissza kellett költöznie a gombai birtokra, mert – érvelt az író – özvegyasszonyként nem illő egyedül élnie, és persze praktikusabb is kiadni a pesti lakást, hogy fiát, Gusztávot ezzel is segítse. Gusztáv viszonylag hamar visszavonult a megyei élettől: Gombán gazdálkodott, és közben szenvedélyének, a zenének hódolt, operákat komponált. Unokatestvérét, az öccse házassága ellen ágáló Fáy László lányát, Zsuzsannát vette feleségül. Sziráki Zsuzsanna mindkettejüket túlélte: 1879-ben halt meg.
(Borítókép: Vörösmarty Mihály Fáy András fóti pincéje előtt a Fóti dal című versét szavalja. Jobb oldalon Fáy András és felesége, Szigeti Zsuzsanna. Forrás: Arcanum adatbázis, Pannon enciklopédia)
Ha egy másik írónk házasságáról is olvasnál, az alábbi cikkünket ajánljuk:
