Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Sarah Breedlove afroamerikai rabszolgák gyermekeként született. Fiatalkora nélkülözések közepette telt, de végül Madam C. J. Walker néven ő lett az Egyesült Államok első női milliomosa az 1910-es években.
1867 karácsonya előtt két nappal, egy louisianai gyapotültetvényen az egyik rabszolganő, Minerva Breedlove ötödik gyermekével vajúdott. Az újszülött különleges körülmények között látta meg a napvilágot: ő volt az első a testvérek között, aki szabad emberként született, miután Abraham Lincoln 1862-ben aláírta az Emancipációs Kiáltványt.
Hétévesen árván maradt
Ez azonban még korántsem jelentette azt, hogy a kislánynak, Sarah-nak könnyű gyermekkor jutott volna: édesanyja öt évvel később, kolerában elhunyt. Apja újraházasodott, de egy év múlva, 1873-ban ő is életét vesztette. Sarah hatévesen árván maradt; nővéréhez, Louveniához és annak férjéhez költözött a Mississippi állambeli Vicksburgba, ahol már tízévesen munkába állt háztartási alkalmazottként, miközben szabadnapjain a vasárnapi iskolában sajátította el az írás-olvasás alapjait.
Mosónőként kezdte
Sógora bántalmazta, így, hogy szabaduljon tőle, 14 évesen férjhez ment egy Moses McWilliams nevű férfihoz. 17 évesen megszülte egyetlen gyermekét, A´Leliát, ám a megpróbáltatások még ekkor sem értek véget: férje elhunyt, Sarah-nak pedig hároméves kislányáról is gondoskodnia kellett. Ekkor St. Louisba költözött, ahol három fivére is élt.
Mosónőként talált munkát, alig tudta eltartani magát és kislányát, akit szeretett volna taníttatni.
Nyomorúságos körülmények között éltek, alig volt mit enniük, és fürdésre sem volt sűrűn lehetőségük. Mindez az akkor 21 éves nő egészségi állapotán is megmutatkozott: Sarah-nak hullani kezdett a haja, és folyamatosan bőrbetegségektől szenvedett.
Egy afroamerikai nő a szépségiparban
Bátyjai, akik borbélyként tevékenykedtek, próbáltak neki segíteni, több-kevesebb sikerrel. 1904-ben munkát vállalt a St. Louis-i világkiállításon egy szépségipari vállalkozó, bizonyos Annie Malone standjánál. Malone maga is afroamerikai volt, és fekete nők számára kifejlesztett hajápolási termékeket forgalmazott. Sarah a kiállítás után továbbra is Malone-nál dolgozott, elleste a hajápolás minden csínját-bínját, majd 1905-ben lányával együtt a Colorado állambeli Denverbe költözött, és saját hajápolási termékcsaládot fejlesztett ki. Malone-nal ekkoriban kezdődtek nézeteltéréseik: mestere azzal vádolta, hogy ellopta tőle a már száz éve használt vazelin-kén alapú hajápoló termékek receptjét, viszonyuk soha nem is állt helyre.
Sarah 1906-ban harmadszor is megházasodott, és ekkor lépett az üzleti porondra, Madam C. J. Walker néven. Férje egyben üzlettársa és marketingese is volt; Sarah, azaz most már Madam C. J. Walker házról házra járt termékeivel, amelyek rövid időn belül rendkívül népszerűek lettek az afroamerikai nők körében. Hajápoló szereket és kozmetikai kenőcsöket értékesítettek, a termékeket postán is meg lehetett rendelni, az üzletnek ezen részét Sarah lánya, A´Lelia irányította.
A család Pittsburghbe költözött, ahol megnyitották első szépségszalonjukat, majd a New York-i Harlem városrészben is megnyílt a második ilyen létesítmény, amely csakhamar a helyi feketeközösség egyik központjának számított. A következő állomás Indianapolis volt, itt már szinte nagyvállalatként működtek:
gyárat, szépségszalonokat, fodrásziskolát üzemeltettek, ügynököket képeztek, sőt, kutatási laboratóriummal is rendelkeztek.
Sarah karrierjének csúcsát az 1910-es évek jelentették: 1911 és 1919 között csaknem 20 000 alkalmazottja volt, szinte kizárólag nők, akik ügynökként kereskedtek termékeivel. Ügynökei fekete szoknyában és fehér blúzban járták Amerikát, fekete táskában vitték házhoz a hajápoló szereket Amerika feketelakosságának. Emellett intenzív reklámhadjáratba kezdtek; afroamerikaiaknak szóló lapokban hirdették termékeiket, amelyek egyre keresettebbek lettek.
Egy milliomos missziója
Madam C. J. Walker számára azonban a vállalkozás nem csak a pénzkeresésről szólt. Küldetésének azt tekintette, hogy megmutassa az afroamerikai nők számára, hogyan kell költségvetést készíteni, és saját vállalkozást felépíteni, végső soron arra ösztönözte őket, hogy anyagilag függetlenné váljanak, megvalósítva álmaikat. Nagyon is tudta, miről beszél: 1912-ben a feketék üzleti találkozóján mondott beszédében a következőképpen fogalmazott: „Nő vagyok, a déli gyapotföldekről. Innen léptem elő a mosókádak mellé, majd a konyhába. És a konyhából léptem elő a hajápolási termékek üzletébe, ahol végül a saját területemen építettem fel a saját gyáramat.
Ha elértem valamit az életben, az azért van, mert hajlandó voltam keményen dolgozni.”
Szívesen jótékonykodott, iskolákat alapított színes bőrű lányok számára, háza a feketeközösségek vezetőinek egyik központja lett.
1919-ben bekövetkezett haláláig sokszor tartott előadást a feketéket is érintő politikai, gazdasági és társadalmi ügyekről. Halála után sem feledkezett meg gondoskodni az afroamerikaiakról: közel 100 000 dollárt hagyott örökül különböző árvaházak, iskolák és más intézmények számára, és végrendelete szerint birtoka nyereségének kétharmadát halála után is jótékony célokra kellett fordítani. Vagyonát közel egymillió dollárra becsülték, ezzel ő lett az Egyesült Államok történetének első női, egyben a nők közül az első afroamerikai származású milliomosa.
