Amikor moziba megyünk, az izgalmak alatt egészen más értünk, mint azok, akik a világ első filmvetítésén frászt kaptak a mozgóképben rejlő lehetőségektől.
Az izgalom egy film vetítésén ma fakadhat abból, hogy a háromdimenziós világot teljesen valószerűnek érzed, lehetséges, hogy olyan speciális effekteket is kínáló vetítőterembe kerülsz, ahol a szék mozog, a szél fúj, vagy épp vizet permeteznek rád. Persze vannak olyan filmek is, amelyek vetítése hatalmas izgalmakat jelenthet, vagy ha épp horrorról van szó, jó adagnyi rettegést.
Nos, a világ legelső vetítésén a fentiekre nemcsak mód és lehetőség nem volt, hanem szükség sem
– egy gőzmozdony is elégnek bizonyult ahhoz a legendák szerint, hogy az embereken páni félelem uralkodjon el.
Az első vetítésre egyszerű filmekkel készültek
A különleges vetítést Párizsban tartották: 1895. december 28-át jegyezték fel a történelemkönyvek az első filmvetítés időpontjaként. Mozgóképet nem ekkor látott először ember: a Lumiére testvérek már kilenc hónappal ezelőtt bejelentették, hogy képesek ilyesmit bemutatni, s akkor le is vetítettek egy képsort. Az érdeklődők azon megtekinthették, amit a fivérek gyárát munkások hagyják el, ez azonban még nem volt hagyományos értelemben vett filmvetítésnek tekinthető.
A következő hónapokat a két testvér aztán azzal töltötte, hogy Párizs hétköznapi életéből rögzített olyan képsorokat, melyeket a különleges decemberi alkalomra tartogattak. Nem mutattak tehát semmi olyasmit, aminek meglepetéssel, sőt mi több, borzalommal kellett volna eltöltenie a nézőket, mégis éppen ez történt.
Édesapjuk fedezte fel a film világát
A filmtechnológia gyökerei az 1830-as évek elejére nyúlnak vissza:
a belga Joseph Plateau és az osztrák Simon Stampfer egy időben létrehozott fenakisztoszkóp nevű eszköze egy forgó korongot tartalmazott, melyen rajzok sorozatát helyezték el.
1890-ben Thomas Edison és asszisztense, William Dickson kifejlesztette az első mozgóképes kamerát, a kinetográfot, majd feltalálták a kinetoszkópot, amelybe kukucskálóval betekintve egy filmcsíkra rögzített jelentsort lehetett megtekinteni.
Auguste és Louise Lumiére édesapja, Antoine 1894-ben éppen egy Edison-féle kinetoszkópos bemutatót tekintett meg, ami lebilincselte ugyan, de
azt is érezte, hogy ő ennél valami még jobbat is tudna készíteni. Így született meg a cinematográf, mely filmek vetítésére alkalmas készülékként valóban tömegeket volt képes lenyűgözni.
A Lumiére fivérek érezték, hogy beletrafáltak valamibe, ezért nagyon gyorsan igyekeztek kihasználni a találmányukban rejlő lehetőségeket. Már 1896-ban mozikat hoztak létre, amelyek gyorsan világhódító útra indultak.
Nem moziban mutatták be ezt a mozgóképet
De ne szaladjunk ennyire előre. Párizs kilencedik kerületében, a 14 Boulevard des Capucines alatt ma már csak egy tábla emlékeztet arra a kávézóra, amelyben a Lumiére fivérek első filmjüket megmutatták a közönségnek.
Érdekesség: a világ első fényképét is a fények városában készítették, 1895. december 28-án pedig a fenti címen található Grand Caféban megtartották az első filmvetítést is.
A rögtönzött mozit az épület pincéjében rendezték be, az indiai szalonban – a terv ennél nagyszabásúbb volt, a testvérek eredetileg egy múzeumban képzelték el a bemutatót, de túl nagy összeget kértek volna tőlük erre a célra, ezért végül a kávézó mellett kötöttek ki.
Az alkalomra a sajtó képviselőit is meghívták, de valószínűleg azért homályosak az emlékek azzal kapcsolatban, hogy mennyire rökönyödtek meg a vetítés miatt a nézők, mert egyetlen újságíró sem fogadta el a felkérést.
Így nélkülük vetítették le azt a húszpercnyi mozgóképet, amely összesen tíz kisfilmben nyújtott betekintést a párizsi életbe.
Ott volt ugyanakkor Georges Méliés bűvész, színházigazgató és későbbi filmrendező, aki nem kevesebb mint 500 mozgóképpel gazdagította a film korai történelmét. Ő azonnal megértette, mekkora jelentősége van annak a találmánynak, amelyet szórakozásképp bemutat nekik a két Lumiére: meg is akarta vásárolni tőlük a vetítőgépet, de nagy szerencséjükre a testvérek nem bocsátották azt áruba.
Ettől rettentek meg a nézők
A tíz film közt állítólag volt egy, amely különösen megviselte a nézőket: La Ciotat városában készült a felvétel, amely egy vonat érkezését mutatja meg olyan perspektívából, mintha az egyre inkább közeledne a vászon előtt ülő nézőhöz.
A Lumiére fivérek nemcsak arra voltak képesek, hogy egy technikai újdonságot megalkossanak, hanem azt is átlátták, hogy ennek akkor lehet majd igazán nagy sikere, ha sikerül rajta magával ragadó tartalmat bemutatni.
Épp ezért úgy vették fel az érkező vonatot, hogy a kameraállásnak köszönhetően a néző azt érezhette, áthajt rajta a vonat.
Az első filmvetítés nézői nem voltak hozzászokva az ilyen jellegű izgalmakhoz, ezért állítólag pánikba estek, amikor közeledni kezdett feléjük a vásznon a vonat. Felpattantak székeikből, és kirohantak a teremből: a sztori teljesen hihető, ugyanakkor egyes vélemények szerint nem is igaz, mivel a rövidfilm nem szerepelt ezen az első vetítésen, csak a következő évben mutatták be. Bármi is legyen az igazság, annyi biztosan igaz, hogy ekkoriban egészen máshol volt még az ingerküszöb, mint manapság, legyen szó filmről vagy bármi egyébről.
