Hogy a spiritualizmus mára üzletággá fejlődött, azt nehéz lenne vitatni, az viszont, hogy egy ártatlan gyermekcsíny indította el az irányzatot, bizony meglepetés lehet sokak számára.
1848-ban két lánytestvér, a tinédzser Maggie Fox és húga, Kate, azt gondolták, elhitetik környezetükkel, hogy túlvilági szellemekkel képesek kommunikálni. Azt állították, otthonuk falain és annak berendezési tárgyain kopogtatnak a szellemek, és ezt azzal bizonyították édesanyjuknak, hogy amikor ő megkérdezte az állítólagos túlvilági lényt, hány gyermeke van, az a pontos számot kopogta válaszként neki.
Így indult a spiritualizmus egy családi házból
Talán nem is lett volna semmi az ártatlan tréfából, ha nem látja a dolgot egy szomszéd, aki természetesen azonnal terjeszteni kezdte, hogy valami olyasmi történik a Fox-házban, amire nincsen racionális magyarázat.
Pedig volt, nagyon is gyakorlatias: természetesen nem szellemek kopogtattak, hanem maguk a lányok idézték elő a zajokat ujjaik és más ízületeik ropogtatásával.
Ez nem csak feltételezés: 1888-ban maga Maggie vallotta be ezt. Az egykori csínytevés azonban ekkorra önálló életre kelt, a két nővé cseperedett lányból országos szinten elismert médium lett.
Az emberek Amerika-szerte, sőt, Európában is bedőltek a két médiumnak, akik segítségével elhunyt szeretteikkel akartak kommunikálni: a spiritualizmus valóságos őrületté fejlődött. A két Fox nővér nem sokkal első csínyét követően ugyanis Leah nénjéhez költözött, aki
úgy döntött: ha már így alakultak a dolgok, akkor szívesen kovácsolna némi tőkét a lányok kitalált képességeiből.
1849-ben meg is szervezték első önálló fellépésüket, Rochesterben 400 ember előtt kommunikáltak a nem létező szellemekkel. Újságok kezdtek cikkezni a médiumokról, és hamarosan már New York Cityben tartottak bemutatókat a lányok.
Ha egy üzlet beindul, le sem lehet állítani
Persze volt, aki már ekkor átlátott a szitán: sok ember vélekedett úgy, hogy a testvérek nem rendelkeznek azokkal a képességekkel, amelyeket maguknak tulajdonítanak, és olyanok is voltak, akik azt is eltalálták, hogy ízületeik ropogtatása az a hang, amit szellemkopogásnak neveznek. Még mindig többségben voltak ugyanakkor azok, akik hinni akartak nekik,
ráadásul kisvártatva követőik is lettek, és egyre több ember állította magáról azt, hogy képes kapcsolatot teremteni a túlvilággal.
A bemutatók hamar látványelemekkel tarkított, színházi show-ra hajazó előadásokká váltak. Drámai megvilágításban és érzékletes zenei aláfestéssel táncoltattak asztalt a színpadon a főszereplők, akikből gyakorlatilag koruk celebjei lettek. Ira és William Davenport az ötvenes években egy komplett bűvészműsort mutatott be, melyről azt állították: minden egyes trükk a szellemek segítségével zajlik.
A legfurcsább a műfaj töretlen népszerűségében az volt, hogy folyamatosan leleplezték az előadók trükkjeit, de a tömegeket ez sem tudta eltántorítani attól, hogy eljárjanak a szeánszokra – többek között Harry Houdini is rendszeresen leleplezett médiumokat. Sokuk esetében ugyanakkor a közönség nem csak a hívők köréből került ki: akadtak egyszerűen kíváncsi emberek, akik szerették volna tudni, mi is zajlik ilyenkor a színpadon, illetve voltak olyanok is, akik egyszerűen jól szerettek volna szórakozni egy este, ezért hajlandóak voltak megnézni egy ilyen típusú látványosságot is. Az mindenesetre tény, hogy a Fox-testvéreket megelőzően a spiritualizmus nem létezett ebben a tömegek által elérhető formában, ők azonban divatot teremtettek belőle.
Életük szerencsétlenül alakult
A Fox nővérek élete ugyanakkor nem zajlott mindig békés mederben. Maggie felkeltette Elisha Kent Kane felfedező érdeklődését, a férfi megpróbálta meggyőzni őt arról, hogy hagyjon fel a szeánszokkal, és inkább tanuljon. Kane halálát követően Maggie azt állította, össze is házasodtak, később pedig feltehetően szerkesztett levelezésüket is kiadta 1865-ben. A nő 1858-ban megtért, ettől kezdve ritkán vett rész szeánszokon. Testvére, Kate Henry D. Jencken felesége lett, majd az 1870-es években Angliába ment, ahol a spiritualizmus igen népszerűvé vált. 1885-ben tért haza Amerikába, ahol alkoholizmusa miatt elvették tőle gyermekeit.
1888-ban jött aztán Maggie nagy beismerése arról, hogy egy csíny indította el médiumi pályafutásukat: mint bevallotta, a zajokat ízületeik ropogtatásával idézték elő, főleg lábujjaikat használva. A többi médium finoman szólva nem örvendett a hirtelen jött őszinteségnek, és azt állították, hazugság az egész, amelyet pénzért és talán alkoholos befolyásoltság alatt talált ki a nő. Később Maggie vissza is vonta állításait, és a két nő megélhetési médium maradt, ám ennek ellenére szegénységben töltötték el utolsó éveiket.
Nem tudták abbahagyni
Bár a Fox testvérek egész életükben az egykori hazugságok fogságában éltek. Már 1849-ben megpróbáltak kiszállni az „üzletből”, azonban feltehetőleg Leah nővérük pénzsóvár mivolta ezt ellehetetlenítette. Pedig előadásaik gyakran elég gyengécskére sikerültek: a közönségnek feltűnt egy korábbi elnök szellemének megidézésekor, hogy az ország valaha volt vezetőjének jelentősen gyengült a fogalmazóképessége és a helyesírása azóta, hogy ők utoljára hallották.
Volt olyan alkalom is, amikor a nővérek lába alá párnát helyeztek: mivel főként lábujjaikkal adtak ki hangokat, ezen az estén a szellemek némák maradtak.
A spiritualizmus ekkorra azonban már jelentős rajongótábort tudhatott magáénak: közéjük tartozott például Sir Arthur Conan Doyle, a Sherlock Holmes-történetek szerzője is. Mindmáig idéznek szellemet a gyerekek osztálykirándulásokon, de fizethetünk is azért, hogy valaki szellemekkel kommunikáljon, vagy épp őket elűzze.
