Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Nyári utazásaink során az egyik legmaradandóbb élményt az adja a családnak, ha felkeressük a különböző nemzeti parkokat. Az egyedülálló természeti szépségek, az ott élő állatok megfigyelése bővíti az ismeretanyagunkat – ez főleg gyerekeknél fontos –, és közben megnyugtat, vidámmá tesz, feltölt.
A hazai nemzeti parkokkal érdemes kezdeni, hiszen egyrészt kevesebb utazással járnak, másrészt illik ismerni Magyarország lenyűgöző tájait, az itt élő állatok szokásait. Olyan kincsekre lelhetünk, amelyeket eddig csak képeslapokon láttunk. No de mi a helyzet azokkal, akik ennél jóval messzebb merészkednek? Azokkal, akik külföldön nyaralva úgy döntenek, megnézik a helyi nemzeti parkot is? Először is nagyon jó döntést hoztak, másodsorban azonban akár veszélyek is leselkedhetnek rájuk. Miközben Magyarországon maximum a vaddisznó támadhat emberre, és csak elvétve találunk egy-egy medvét vagy farkast, addig a nagyvilágban számtalan állat él, amely megharaphat, megmérgezhet, megtámadhat. A helyi tájat, természeti képződményeket nem ismerők is balesetet szenvedhetnek, hiszen nem tudnak egy sziklaomlásról, egy veszélyes gejzírről, vagy épp felkészületlenül vágnak neki a hegymászásnak. Hogy ezeket elkerüljük, megmutatjuk a világ 5 legveszélyesebb nemzeti parkját. Látogatásuk így is erősen ajánlott, de csak kellő felkészültséggel és óvatossággal, lehetőleg helyi vezető felfogadásával.
Amerika legszebb helyei a legveszélyesebbek is?
Tavaly az Outforia a National Park Service adataira támaszkodva összegyűjtötte, melyek a legveszélyesebb nemzeti parkok: a statisztikákban a 2010 és 2020 között történt szerencsétlenségeket, baleseteket keresték, és ez alapján állítottak fel sorrendet. Végül az derült ki, hogy a legtöbb szörnyűség a Grand Canyon látogatásakor történik, a listán a második a Yosemite Nemzeti Park, a harmadik pedig a Great Smoky Mountains volt. Elképzelhetetlenül szép, egyedi, izgalmas kirándulóhelyek mind, ahová minden évben szinte özönlenek a turisták. Pont emiatt történhet annyi baleset is: amikor a szerencsétlenségeket elkezdték a látogatók számához arányítani, kiderült, hogy a Yosemite messze lejjebb esett a listán, a Grand Canyon és a Great Smoky Mountains pedig még az első 10 legveszélyesebb nemzeti parkba sem került be.
Virunga Nemzeti Park, Kongó
A világ egyik legveszélyesebb parkja, de egyben a legkülönlegesebb is. A Kongói Demokratikus Köztársaságban található terület Afrika legrégebbi nemzeti parkja, ahol az őrök rendszeresen az életüket kockáztatják az itt élő vadon élő állatok védelmében. A park majdnem ötszáz hegyi gorillának ad otthont, ami a Földön élő teljes populáció felét jelenti. Jól tudják ezt az orvvadászok is, akik folyamatos, fegyveres fenyegetést jelentenek. Az őrök és az illetéktelen behatolók harca, no meg eleve a hegyi gorillák mérete miatt az átlagos turista nagyon könnyen bajba kerül. A park igazgatóját, Emmanuel De Merode-ot például kétszer is meglőtték szolgálat teljesítése közben. Ám azt mondja, hogy a veszélyek ellenére csapata eltökélten folytatja a munkát: miközben a gorillákat viszonylagos sikerrel védik, az orvvadászok az ott élő elefántok 95 százalékát kiirtották. A fokozott, fegyveres védelem, az állandó szolgálat tehát teljesen indokolt. Ám ha turistaként meg szeretnénk látogatni a parkot, előtte mindenképpen egyeztessünk annak vezetőségével és a helyiekkel is, tudjuk meg, mely állatok, milyen feltételekkel, milyen vezetővel látogathatók, és hogy kerülhetjük el a tűzharcokat. Ugyanez az elővigyázatosság szükséges Afrika legtöbb nemzeti parkjában: sajnos a legtöbbet fokozottan, fegyverrel kell védeni, mielőtt végleg kipusztulnak az ott élő állatok. A helyzet annyira súlyos, hogy 2014-ben a Netflix is forgatott a parkról:
Madidi Nemzeti Park, Bolívia
Elképesztően kalandos az Amazonas folyó felső medencéjénél túrázni, úgy érezhetjük, valóban egy filmbe csöppentünk. Hihetetlenül sokféle növény és állat várja, hogy megcsodáljuk, rendszeresen fedeznek fel új fajokat, de a dzsungelben bizony jócskán találkozunk veszélyekkel is. A mérgező növények némelyike már érintés útján is panaszokat okoz, ezért ebben a nemzeti parkban kiemelten fontos szabály, hogy nem kóstolunk meg és nem fogdosunk semmit, amit a biztonsági szabályok és a velünk levő vezető nem engedélyez. Az állatvilág épp ilyen barátságtalan lehet, a lepkék és a hangyák is iszonyú fájdalmas bőrpanaszokat okozhatnak, a vaddisznók pedig gyakran támadnak a látogatókra. A turistákat még a húsevő baktériumok is fenyegetik, így ez az a nemzeti park, ahová tényleg csak az látogasson el, aki előtte mindenre kiterjedő biztosítást kötött.
Tuséti Nemzeti Park, Grúzia
Az Északkelet-Grúziában elhelyezkedő nemzeti parkot 2003-ban alapították, nem akármilyen állatok védelmére: a hegyekkel, völgyekkel tarkított területen szürke farkasok, barna medvék, vadkecskék, szirti sasok, keselyűk, leopárdok, zergék élnek. A táj gyönyörű, a kis falvakban feltankolhatunk élelemmel, kultúrával, de legyünk nagyon óvatosak. Nemcsak az ott élő állatoktól kell tartanunk, de a parkban található a 85 kilométer hosszú Omalo és Alvani közti út is, ami a világ egyik legveszélyesebbje. Néhol van aszfalt, de a legtöbb részen csak egy keskeny, kiásott földsávon, földcsuszamlások között kell elboldogulniuk az autósoknak, s érthetően nagyon sok a baleset.
Lake District Nemzeti Park, Anglia
A világ egyik legveszélyesebb természeti csodája található a hegyvidékekkel tarkított parkban, a szigetország legmagasabb pontja, a Scafell Pike 978 méteren. Bár a brit hegyen évente kevesebb a halálozás, mint a többi, nagyobb, európai társain, a turisták száma is sokkal kevesebb, azaz nagyon óvatosnak kell lennünk, ha oda látogatunk. A hegymászók különleges felkészülését nem szabad kihagyni, ha mindenáron a hegy tetejéről szemlélnénk a világot. Ha azonban a biztonság az elsődleges, akkor az UNESCO világörökségének részét képező park más, gyönyörű részein éppúgy jól érezhetjük magunkat.
Jim Corbett Nemzeti Park, India
India legelső nemzeti parkja, melyet 1936-ban alapítottak. Nevét arról a férfiról kapta, aki ugyan rengeteget fotózta és védte az ott élő bengáli tigriseket, de jó sokat le is lőtt közülük. Ma már szerencsére egy állatot sem bánthatnak, a több mint 500 négyzetkilométeres parkban viszonylag szabadon járhatnak-kelhetnek a csíkos nagymacskák. Bár a látvány gyönyörű, azért nem szabad elfelejtenünk, hogy a tigris ragadozó, és ha úgy adódik lehetőség, és nem hagyják békén, az embert is leteríti. Így aztán a látogatókkal inkább a változatos, egyedi növényvilágot csodáltatják, a nagymacskákat és az elefántokat csak messziről, biztonságos helyről érdemes meglesni. A vezetett szafarik során tilos kiszállni a dzsipből, és egyáltalán, elkóborolni a kijelölt útvonaltól több mint veszélyes.
