Az 1960-as években világszerte tombolt a Beatle-mánia, a lemezboltok polcairól, a magazinokból, a tévé képernyőjéről és a mozivászonról is a liverpooli négyes tagjai mosolyogtak a közönségre. A Beatles népszerűsítésében és imázsuk kialakításában fontos szerep jutott egy felvidéki magyar származású fotóművésznek, Hoffmann Dezsőnek is, aki nemcsak a gombafejűekkel, de mások mellett Marilyn Monroe-val és Cliff Richarddal is dolgozott együtt, és több háborút is megjárt tudósítóként.
Filmstúdióból a spanyol polgárháborúba
Hoffmann Dezső 1912. május 24-én született az akkor még a Magyar Királysághoz tartozó Selmecbányán magyar ajkú, zsidó vallású szülők, Hoffmann Lajos és Kornélia egyetlen gyermekeként (ugyan a szlovák források gyakran szlovákként emlegetik személyét, az egyetlen vele készült hazai interjúban Hoffmann egyértelműen magyarnak vallotta magát, és folyékonyan beszélt magyarul). Édesapja halála után a fiú és édesanyja az akkor már Csehszlovákiához került Zsolnára költözött, ahol az anya − hogy biztosítsa a megélhetésüket − újságosstandot nyitott, ahol könyveket is árult. A könyvek, kiadványok, újságok valószínűleg mély benyomást tettek Dezsőre, aki az érettségit követően tipográfiát tanult, majd kötelező katonai szolgálatának teljesítése után Prágába költözött, ahol színházi jegyszedőként dolgozott, de azt remélte, sikerült újságíróként munkát találnia.
A fiatalembert hamar magába szippantotta a prágai színházi és filmes világ, megismerkedett Heda Kiesler színésznővel, aki segített neki bekerülni az AB filmstúdióba, ahol az éppen ott dolgozó amerikai operatőr, Otto Heller csapatának a tagja lett. Kitanulta az operatőri szakma csínját-bínját, a képalkotás mikéntjét, nem sokkal később pedig már a 20th Century Fox stúdió párizsi leányvállalata ajánlott számára munkát. Utazó operatőrként először Etiópiába küldték, ahol Mussolini inváziójáról kellett filmfelvételeket készítenie, majd 1936-ban Barcelonába utazott, hogy a berlini olimpia elleni tiltakozásként megrendezett, baloldali szellemiségű népi diákolimpiáról forgasson.
Hoffmann így épp a helyszínen tartózkodott, amikor kitört a spanyol polgárháború: csatlakozott a Franco tábornok ellen harcoló Nemzetközi Brigád önkénteseihez, Ernest Hemingway és a magyar–amerikai fotós, Robert Capa társaságában járta a frontot, és dokumentálta az eseményeket, a három fiatal művész elválaszthatatlan jóbarátokká lett. Állítólag Hoffmann ekkor váltott a filmezésről a fotózásra, kamerája ugyanis tönkrement az egyik csata során, és ezért csak fényképezőgéppel tudta folytatni a munkát. A háború alatt Hoffmann beleszeretett egy spanyol nőbe, akit feleségül is vett, néhány héttel az esküvő után azonban szerelmét puskatalálat érte, és meghalt; 1939-ben a fotós maga is súlyos sérülést szenvedett, melynek következtében az emlékezete is károsult.
A legnagyobb sztárokat fotózta
A polgárháború végén a lábadozó Hoffmannt a dél-franciaországi Saint Cyprienbe internálták, hamarosan azonban kirobbant a második világháború, Hitler megszállta Franciaországot, és zsidó származása miatt Hoffmann veszélybe került. Felépülése után Londonba menekült, ahol beállt a Királyi Légierő egyik emigráns csehszlovákokból álló alakulatához, időközben pedig másodszor is megnősült, angol feleségétől, Lillytől később két gyereke született, Dolores és David. Folytatta a haditudósítói munkát, Burmából, Indiából és dél-afrikai helyszínekről tudósított, végül a normandiai partraszálláskor ismét komoly sérülést kapott, ezért kénytelen volt leszerelni, és visszatérni Angliába.
A háború után Hoffmann Leicesterben saját filmkészítő vállalatot alapított, ő volt az első, aki Tito marsall megbízásából dokumentumfilmet készített a kommunista Jugoszláviáról, a vállalkozás azonban hamar csődbe ment. Hoffmann visszaköltözött Londonba, ahol szabadúszóként különböző újságok és magazinok, köztük a Daily Express és a Record Mirror nevű könnyűzenei lap számára készített felvételeket. Újszerű technikai és esztétikai megoldásai, melyeket filmes múltjának köszönhetett, hamar felkeltették a szakma érdeklődését, és népszerűvé tették személyét: a korabeli konvencióknak ellenszegülve nem használt vakut, külső helyszínen a mesterséges megvilágítást is mellőzte, állvány helyett kézből, beállított pózok helyett mozgás közben kapta lencsevégre alanyait, a spontaneitást, a lendületet akarta elcsípni.
A népszerű fotós számos világsztárról készített felvételeket, fényképezőgépe elé állt többek között Louis Armstrong, Frank Sinatra, Marilyn Monroe, Charlie Chaplin, Marlene Dietrich, a londoni Wardour Streeten található műtermébe pedig az ’50-es évek második felétől gyakran ellátogattak a brit zenei szcéna fiatal, feltörekvő zenészei, például Cliff Richard és a Shadows zenekar, akik szerettek volna hatásos, friss és egyedi stílusú fényképeket készíttetni magukról. 1962-ben a könnyűzenei világban dolgozó ismerősei hívták fel Hoffmann figyelmét egy akkor még ismeretlen, de kivételesen tehetséges vidéki zenekarra, a Beatlesre: a fotós elutazott Liverpoolba, találkozott a kvartett tagjaival, és készített róluk egy fotósorozatot, mely mind a tagok, mind Brian Epstein menedzser tetszését elnyerte.
A Beatles-tagok azt hitték, le akarja húzni őket pénzzel
A kölcsönös szimpátiának köszönhetően Epstein újabb fotózásokra kérte fel Hoffmannt, majd amikor a Beatles elkezdte ostromolni a hírnév csúcsait, megtette őt a zenekar egyetlen hivatalos fotósának. Hoffmann mindenkinél több fényképet készített a Beatlesről a világhír első éveiben, elkísérte őket a turnékra és a lemezfelvételekre, de stúdióportrékat, csoportképeket is gyakran lőtt róluk. Leghíresebb alkotása az ikonikussá vált „felugrós kép”, de neki köszönhetjük a Beatles Live at the BBC című albumának borítóképét is. Paul McCartney egy korabeli interjúban úgy nyilatkozott, Hoffmann Dezső a világ legnagyobb fotósa.
A banda és a neves fotós kapcsolata akkor romlott meg, amikor a Beatles-tagok a hirtelen jött hírnév és gazdagság miatt egyre gyanakvóbbá váltak, azt gondolták, sokan csak a pénz miatt akarnak velük cimborálni. John Lennon Hoffmannt is azzal vádolta, gátlástalanul igyekszik minél több pénzt legombolni a zenekarról, holott egyetlen pennyt sem kapott azért, mert a Beatles hivatalos fotósa volt, csupán a képekért járó tiszteletdíjat fizették ki neki az újságok és az egyéb megrendelők. A viszony végleg elmérgesedett, így 1965-ben Hoffmann és a Beatles útjai különváltak, a fotóművész azonban ekkor már olyan hírnévnek örvendett, hogy a pop- és rockzenei világ legnagyobb alakjai kilincseltek nála. Dolgozott Jimi Hendrixszel, Elton Johnnal, Eric Claptonnal, David Bowie-val, Rod Stewarttal és a Rolling Stonesszal is.
A ’60-as évek végétől Hoffmann rendszeresen hazalátogatott Pozsonyba, ahol segített a helyi zenei fesztivál megszervezésében, és a csehszlovák rádió pozsonyi adásában is dolgozott tanácsadóként, ő javasolta, melyik nyugati zenei előadóktól érdemes dalokat játszani. 1980-ban nyugdíjba vonult, két évvel később pedig nagyobb terjedelmű válogatást jelentetett meg a Beatlesről készült fotóiból. 1986. március 26-án, 74 éves korában érte a halál a londoni Harley Street-i klinikán. Földi maradványait a brit fővárosban található Golders Green izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra, a temetés költségeit Paul McCartney állta.
