Ha a nyári fesztiválokra gondolunk, akkor táncoló, ugráló, nevetgélő, nem feltétlenül a biztonságra fókuszáló fiatalok tömege jelenik meg a szemünk előtt. Ezzel nincs is semmi baj, nagyon is szükség van az önfeledt bulizásra, csak az nem mindegy, mi minden történik még közben.
A nagy fesztiválok mindig együtt jártak különböző problémákkal: van, akinek a sátrát lopják el, van, akinek a pénzét. A túlzásba vitt hangulatjavítás rosszullétekhez, balesetekhez vezethet. S ott van minden lány rémálma, a zaklatás is, ami sokkal könnyebben megtörténik a koncertek alkalmával.
Hogy mennyire, azt jól mutatja egy 2017-es adat: Svédország legnagyobb fesztiválját a Bråvallát egyszerűen nem rendezik meg többé, annyira sokan jelezték a hatóságok felé az ilyen jellegű problémákat – miközben nagyon jól tudjuk, így is mekkora a látencia az ilyen típusú bűncselekményeknél. Az 1999-es woodstocki fesztiválon nyolc nő tett panaszt hivatalosan, de aztán egy erre létrehozott portálon jóval többen számoltak be hasonlóról, van, aki szerint az esetek száma a százas nagyságrendet is elérte. 2012-ben a hazai a VOLT Fesztiválon, 2016-ban pedig a Balaton Sound szombati buliján a DVBBS backstage-ében tapasztaltak ilyen típusú visszaéléseket, amelyek miatt a zenekart a Sziget Fesztiválon már nem is engedték fellépni.
Mire lenne szükség a biztonságos fesztiválozáshoz?
A különböző fesztiválokon történő visszaéléseket még oldalakon át sorolhatnánk, most nézzük inkább mégis, mi jelenthetne megoldást ellenük. Sokak szerint a nők jóval nagyobb biztonságban éreznék magukat, ha létezne olyan rendezvény, amire nem engednek be férfiakat. 2016-ban már tettek erre kísérletet, a Glastonbury fesztiválon a Shangri'Lában kizárólag nők buliztak a legmenőbb zenékre. A Sisterhood klub a fesztivál első, csak nőknek létrehozott létesítményeként nagy sikert aratott, a nők felszabadultan táncoltak, buliztak, elengedték magukat, nem tartottak semmilyen negatív következménytől.
Férfimentes fesztivál: ez lesz a jövő?
A kompletten férfimentes buli ötletgazdája Emma Knyckare svéd humorista volt, aki szerint nevelési céllal addig kéne ilyen rendezvényeket szervezni, amíg „minden ember meg nem tanulja, hogyan kell viselkedni”. 2018 augusztusának végén Svédországban egy lépéssel tovább is mentek, és Statement néven egy teljesen férfimentes fesztivált rendeztek. Eleinte úgy tűnt, ezt képtelenség finanszírozni, de a Kickstarteren indított kampány során több mint 50 000 eurót gyűjtöttek össze. Sem az előadók, sem a művészek, sem a meghívottak között nem szerepelt férfi, és 18-as korhatárt is megszabtak, mégis ötezer vendég érkezett, ami azt jelentette, hogy a jegyek árából ki tudták termelni a költségeket. Ám a hosszú távú cél még a szervezők szerint sem az volt, hogy a férfimentes fesztivált minden évben pont ebben a formában rendezzék meg. Emma Knyckare ötletgazda szerint is akkor teljes a buli, ha azon mindkét nem képviseltetheti magát, ezért ügyvédek segítségével javaslatokat dolgoztak ki a problémamentes szórakozás feltételeinek megteremtéséhez. A biztonságos szórakozás ötletét a kormány is támogatta, 200 000 korona hozzájárulás érkezett a Svéd Művészeti Tanácstól.
Hol a nemek közti egyenlőség?
Csakhogy később a svéd esélyegyenlőségi ombudsman vizsgálatot indított, arra volt kíváncsi, hogy a szervezők megsértik-e a nemi alapú megkülönböztetést tiltó törvényeket. 2018 decemberében döntést hoztak: többek között a fesztivál „férfimentes” megnevezése nemi diszkriminációnak minősült. A férfimentes bulizás koncepciójára adott, nem hivatalos reakciók is vegyesek voltak, egyesek üdvözölték a változást, míg mások szerint nem a férfiak kizárása jelenti a valódi megoldást.
Változó igények
Természetesen a reakciók minden esetben tükrözték az adott válaszadók korábbi élményeit. Az a nő, aki átélte már, hogy következmények nélkül bármi megtörténhet vele a koncerteknél kialakult tömegben, az nagy örömmel értesült arról, hogy létezik férfimentes rendezvény, mert számára ez jelenti a biztonságot. Azok a nők viszont, akik épp ismerkedési céllal szeretnének fesztiválozni, nem biztos, hogy jól éreznék magukat a férfitársaság hiányában, pláne ha mondjuk a saját barátaikat, párjukat vagy testvérüket kéne otthon hagyniuk.
Mi hozhat megoldást?
Valójában természetesen nem a férfiakat kéne kitiltani a rendezvényekről. Senkinek semmi baja nincs a nemi diverzitással egészen addig, amíg elő nem kerül az évszázadokon át sulykolt jogosultságérzés. Nem a fesztiválokkal van baj, nem az alkohollal vagy a felszabadultsággal, és még csak nem is a hiányos öltözettel – Iggy Pop rendszeresen félmeztelenül koncertezik, s nagyon sok férfi jelenik meg és tombol egy szál sortban különböző fesztiválokon, mégsem esik bajuk. A gond ott van, ahogy a nőket kezelték hosszú évszázadokon keresztül, s ahogy sokan el tudták, el tudják kerülni ma is a felelősségre vonást. Amint megértjük, hogy a nők nem azért öltöznek lengén, mert bármire hajlandók, amint kikopik végre nagy össznépi sztereotípiatárból, hogy a nők vigyázzanak csak saját magukra, ha nem akarnak „úgy járni”, amint megértetjük mindenkivel, hogy a nők nem „úgyis csak azt akarják”, a biztonságos fesztiválozás is elérhető közelségbe kerül. Az erősebb rendőri jelenlét, a rendvédelmisek és a biztonsági őrök érzékenyítése, a szigorúbb törvényi szabályozás, a több működő videókamerás megfigyelés bevezetése is sokat tehetne ezért.
