Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A fiatal művészettörténész, aki már saját galériát vezet, több országban élt és tanult. Hogyan csinálta? A tehetséges fiatal nővel beszélgettünk.
Fazakas Ágnes gyerekkorában épp úgy rajongott a fényes, színes tárgyakért, mint minden kislány. Már tinédzserként is vett egy-két tárgyat, amelyekhez mély érzelmi kötődés alakult ki, azonban a gyűjtemény tudatos építése később kezdődött. Ameddig kortársai cukorkáért álltak sorba, ő kerámia-, üveg- és nemesfém díszeket mustrált. Szenvedélyesen rajongott a művészetért, és egy éve saját galériát tervezett, ahol féltve őrzött kincseit árulja.
A legfiatalabb műértő
„A művészet iránti szenvedélyemet édesanyámtól örököltem, és egy pillanatra sem szakadtam el ettől a világtól. Amióta az eszemet tudom, rajongok a műtárgyakért, 17 éves koromban már ötvösműhelybe jártam, magával ragadott a fémek szeretete, majd ékszerészként végeztem. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy nyitok egy különleges üzletet - ebben a szüleim maximálisan támogattak , itt minden én vagyok, itt összeér a közösségi és gasztroélmény, valamint a művészet szeretete” – kezdi történetét a fiatal műgyűjtő, aki saját galériájában, a budapesti Asterisk Galleryben egymás után mutatja nekünk a múlt századi, eredeti antik és vintage használati tárgyakat, amelyek bejárták a világot: a bornyitóktól a csillárokig, a hamutálcáktól a bútorokig itt minden megtalálható. Ahogy belépünk a helyre, japán porcelánok fogadnak, majd a magyar műtárgyak közül feltűnnek art deco és mid-century, modern Zsolnay eozin-mázas vázák, állatfigurák, valamint Zsolnay Julianna szecessziós Lótusz sorozatából is van teáskészlet a galériában. Francia, Brit, Német kerámia, üveg- és fém tárgyak csillogó kavalkádja váltogatja egymást.
Coco Chanel asztalának mása
Az alagsor tele van olyan tárgyakkal, amelyekre bizonyára minden műgyűjtő felkapja a fejét. Ilyen például a búzakalászos asztalka, ami a nagyon kedvelt Hollywood Regency stílusú designban tündököl. Részben azért ilyen híres, mert Coco Chanelnek is ilyen asztala volt, Salvador Dali-tól kapta anno ajándékba.
„Olyan helyet szerettem volna, ahol az élet apró szépségei és örömei állnak a középpontban, és ahol egy időre kiléphetünk a stresszes mindennapokból egy frissítő ital, egy ínycsiklandó fogás révén, és rácsodálkozhatunk a minket körülvevő műtárgyak szépségére. Olyan műtárgyak elevenednek itt meg, amiket én már eleget csodáltam, és kész vagyok megválni tőlük, hogy mások is örömüket leljék bennük”
– magyarázza Ágnes, de azért megjegyzi, hogy vannak kivételek. És hogy hogyan jött létre a gyűjtemény? Hol keresgél Ági, és milyen szempontok szerint válogat? „Minden országban, ahol járok, mindig kimegyek régiség- vagy bolhapiacra megismerni a helyi iparművészeti kultúrát, néha elcsábulok és veszek is valamit. A mai világban azonban már gyakoribb, hogy az online térben keresgélek, mint egyfajta "virtuális turkálóban", ahol sok hozzáértéssel, kitartással, mérlegeléssel és reményeim szerint szépérzékkel igazi kincsekre lehet bukkanni. Így lesz igazán nemzetközi a gyűjtemény - sokszor az ágyban, a laptop előtt ülve - nem attól, mert mindent személyesen szerzek be. A régiség-gyűjtés egy szenvedély, kicsit függőség – teszi hozzá Ági.
Ez az igazi életművészet
Ágnes galériája nem csak a története miatt érdekes, ő nyitott elsőként olyan műkereskedést, ahol az emberek reggelizhetnek, ebédelhetnek vagy csak kávézhatnak egyet. Nem titok, hogy a gasztronómiai vonallal még több embert szeretne behívni – mint mondja – saját ékszeres dobozába.„Világszerte egyedülálló, hogy a művészeti és antikvitásgalérián belül található egy bisztró, ahol olasz kávékülönlegességeket és brunchfogásokat szolgálnak fel a pánmediterrán ételek mellett” – meséli büszkén a műgyűjtő. „Igazi szerelem-projektként jött létre ez a galéria-étterem, nem szigorúan anyagi megfontolásból. Ágnest a műtárgyak iránti szeretete és hozzáértése ösztönözte arra, hogy belevágjon ebbe a sok szempontból kockázatos projektbe, és szeretné ezt a lelkesedést másoknak is továbbadni.”
