Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ujszászy István a magyar kiugrási kísérletet készítette elő, de a háború befejezése után senkitől nem kapott érte köszönetet.
1944. április 18-án Veesenmayer budapesti nagykövet sürgönyt adott fel Adolf Hitler főhadiszállására. A sürgönyben tudatta a Führerrel, hogy Reichsverrat, azaz a birodalom elárulása miatt letartóztatta Ujszászy Istvánt, a Belügyminisztérium Államvédelmi Központjának vezetőjét; Kádár Gyulát, a honvédség kémelhárító osztályának főnökét és Karády Katalin színésznőt.
Találkozás a Barackos úton
Az ünnepelt színésznő, Karády Katalin és Horthy Miklós kedvelt tábornoka valamikor 1942 nyarán találkoztak. A színésznő és a titkosszolgálat irányítója a Hamvadó cigarettavég zeneszerzőjének, Hegedűs Tamásnak a Barackos úti (ma: Barackfa utca) lakásában ismerkedtek meg. Ma sem tudjuk, kinek a fejéből pattant ki az ötlet, hogy a 48 éves Ujszászy és a 32 éves Karády egymás mellé üljenek. Egyesek szerint Karády maga szeretett volna megismerkedni a kémfőnökkel, hogy embermentő tevékenységéhez segítséget kapjon, mások politikai játszmát sejtettek a dolog mögött. Egy biztos: a korosodó kémfőnök és a mély hangú színésznő úgy váltak el egymástól, hogy még találkozni fognak.
Egy sikeres katona
Ujszászy István egész életét a katonai pályán töltötte. 1894-ben, Nagykőrösön született, polgári-dzsentri családban, az elemi iskola első négy osztályának elvégzése után a soproni honvéd főreáliskolában tanult. Az első világháborúban tüzértisztként szolgált, s nyolc kitüntetést kapott a hadszíntéren nyújtott bátorságáért. Ezután Bécsben szolgált a katonai hírszerzés területén, majd egyre feljebb jutott a ranglétrán: vezérkari tiszt, őrnagy, majd alezredes lett, eközben katonai attaséként diplomáciai szolgálatot is teljesített. Karrierjének csúcsát 1939-ben érte el: az újonnan létrehozott VKF-2, azaz az első modern, hazai hírszerző szolgálat vezetőjévé léptették elő.
A kiugrási kísérlet vezetője
Karádyval való megismerkedése után nem sokkal megbízták az ÁVK (Államvédelmi Központ) irányításával. Sokszor találkozott vezető német tisztségviselőkkel, sőt kitüntetéseket is kapott a szövetségesektől, de nem hitt a német győzelemben, így amikor elérkezettnek látta az időt, Horthy Miklós őt bízta meg a kiugrási kísérlet előkészítésével. Különböző kapcsolatokat keresett, olasz és szerb körökben tapogatózott, adatokat szolgáltatott a nyugati hírszerzők számára, és tárgyalt a szövetségesekkel Magyarország függetlenné válásának szándékáról.
Szerelem a háború idején
Karády időközben Ujszászy menyasszonya lett, többször mutatkoztak együtt nyilvánosan, Kolozsvárott például ő fogadta a Karádynak érkező gratulációkat. „Százezrek szenvednek, ez a közvélemény kihívása, a jóízlés ellen való. Sokan hitték, hogy Ujszászyt Karády »térítette meg«, az ő hatására lett »antifasiszta«. Ez mese. Karádynak semmiféle politikai meggyőződése nem volt. Az igaz, hogy a jobboldaliak szemében vörös posztó volt, de szerénytelensége és magánélete miatt a baloldaliak sem tisztelték” – írta a színésznőről kevéssé pozitívan a vele együtt elfogott Kádár Gyula. Ujszászy Karády kérésére hozatta haza az ukrajnai munkaszolgálatból G. Dénes György „Zsüti” dalszövegírót.
Állítólag már az esküvőt tervezték, amiről 1943-ban Horthy hallani sem akart, így abban maradtak, hogy kivárják vele a háború végét.
Ujszászy szerepvállalása a kiugrási kísérletben azonban a németek előtt sem maradhatott sokáig rejtve. Már éppen a Magyarországra készülő titkos angol küldöttség útját és elszállásolását készítette elő, amikor Veesenmayer birodalmi megbízott megelégelte a dolgot, és letartóztatta Kádár Gyula ezredessel és Karády Katalinnal együtt. Megalázták, bántalmazták őket, végül Horthy Miklós személyes közbenjárására júniusban átkerültek a magyar hatóságokhoz. Július elejére mindannyian szabadlábon voltak, és Ujszászy a Nádor-laktanyába került, hogy a németektől valamennyire biztonságban maradjon. Idegrendszere ekkor már igencsak megviselt állapotban volt, ennek ellenére folytatta a kiugrási kísérlet megszervezését, ami 1944. október 15-én fulladt végleg kudarcba: ekkor a németek elrabolták Horthy fiát, a kormányzó pedig átadta a hatalmat Szálasi Ferencnek.
Karády egy cetliből értesült vőlegénye elhurcolásáról
Ujszászy a nyilas-hatalomátvételt követően bujkált. Egy ideig a svéd követség nyújtott neki menedéket, majd a szovjet katonai hatóság, az NKVD letartóztatta, és hadifogságba került.
Karády Katalin egy vonatból kidobott, kavicsra kötött cédulából értesült Ujszászy elhurcolásáról: „Azt írta: visznek valahová, nem tudom, hová, de azt hiszem, Kelet-Németországba.”
Nem oda, hanem a Szovjetunióba hurcolták 1945 tavaszán. A moszkvai Butirszkaja börtönben és a krasznojarszki hadifogolytáborban sínylődött két évig, majd 1948-ban megromlott egészségi állapotban, cukorbetegen visszakerült Budapestre. Az Államvédelmi Hatóság „Fekete Iván” néven előbb az Andrássy út 60.-ban, majd Zuglóban házi őrizetben tartotta és faggatta az életéért aggódó, megtört Ujszászyt.
Vallomások a holtak házából
Ujszászy alapos jelentést adott a VKF-2 és az ÁVK felépítéséről, működéséről, módszereiről – ezek később Vallomások a holtak házából címmel meg is jelentek –, de sorsa egyre inkább sűrű ködbe vész. 1948. december 10-én kelt utolsó levelében megköszönte Péter Gábornak a tőle ajándékba kapott nyakkendőtűt, de az ÁVH vezetőjének küldött soraiból kiolvasható a sorsa miatti rettegés is: „Nem szívesen válok meg altábornagy Úrtól, akivel nagyon szerettem volna együtt dolgozni, így jövőm és szabadságom irányában bizonytalanságban, nyugtalanságban vagyok.” Az aggodalom nem volt alaptalan, az ÁVH nem kegyelmezett neki: senki nem tudja, kik és hol végeztek vele, de Ujszászy István élete tragikus (és valószínűleg erőszakos) véget ért. (Borítókép: Fortepan / Magyar Rendőr)
A cikk fő forrása Szita Szabolcs Ujszászy István tábornok pályafutása című tanulmánya. https://epa.oszk.hu/00900/00995/00006/pdf/szitasz.pdf
