Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy remek, frappáns videóklip nagyban növelheti egy dal népszerűségét, segíthet, hogy a közönség könnyebben felismerje és megszeresse az adott számot. Jelen összeállításunkban azonban épp az ellenkezőjére gyűjtöttünk példákat, összeszedtük – a teljesség igénye nélkül, és pusztán önkényes, véletlenül sem objektív alapon – az elmúlt évtizedek legrosszabb magyar klipjeit.
Csongrádi Kata: Let’s Dance!
A színésznőként és musical-énekesnőként, illetve a szép emlékű Szív TV és Budapest TV műsorvezetőjeként ismertté vált Csongrádi Kata produkciója már zenéjét és (borzalmas angol kiejtéssel előadott) szövegét tekintve sem nevezhető éppen mesterműnek, a giccs határát többszörösen átlépő, középiskolás videószakköröket idéző megoldásokkal és bizarr elemekkel (szivárványos sállal a nyakukban táncikáló néni és bácsi és társaik) operáló klip pedig csak tovább erősíti a sokkhatást.
Akela: Ki ad nekem pénzt
A rockerkörökben is meglehetős ellentmondásokkal kezelt Akela talán legismertebb szerzeménye olyan, a magyarok tömegei számára ismerős témákat foglal dalba, mint a pénzhiány (és elkeseredett kunyerálás a hónap végén) és az alkohol hatása az emberi szervezetre. A videóklip ehhez illően olyan, mintha a tagok és a stáb egy alapos bepálinkázást követően hirtelen elhatározásból kamerát ragadtak volna, lesz, ami lesz. Az emlékezetes momentumok közé tartozik a vécébe rókázás (nagyon gyenge imitálása) és az üres boros (?) üveggel mímelt szólógitározás.
Tóth Lüszi: I Feel Happy
2008-ban a Megasztár negyedik szériájában tűnt fel az akkor csupán 13 éves Tóth Lüszi, akit a zsűri a legjobb női hangnak választott, ennek dacára hamar abbahagyta a zenélést és eltűnt a nyilvánosság elől. Itt maradt számunkra mementónak az I Feel Happy című – ismét csak elég rossz angol kiejtéssel előadott – dal videóklipje a maga már-már bájosnak nevezhető amatőrségével. A legemlékezetesebbek azok a snittek, amikor Lüszit jól láthatóan zöld háttér segítségével varázsolták valószínűleg ingyenesen letölthető Windows-háttérképek és várospanoráma-videók elé.
Zámbó Krisztián: Gyere, gyere gyorsan!
A tragikus sorsú popkirály, Zámbó Jimmy fia a 2012-es X-Faktorban lett országosan ismert, azonban már korábban is próbálta követni az apai példát – maradjunk annyiban, több-kevesebb sikerrel. 2010-ben megjelent Gyere, gyere gyorsan! című dalának videóklipje az utólag hozzáadott, túlzásba vitt és iszonyúan gagyi fényeffektek miatt szó szerint bántja a szemet, a klip története, melyben a szomorú tekintetű Krisztiánt érzékeny lelkű alvilági macsónak (vagy valami hasonlónak) próbálják beállítani, pedig kifejezetten ciki.
Fekete Pákó: Szívemben hull a hó
A leghíresebb – valójában egyetlen – nigériai–magyar mulatós zenész, Lapite Oludayo, ismertebb nevén Fekete Pákó teljes munkássága mély szégyenérzetet okoz, vizuális tekintetben azonban kétségtelenül a Szívemben hull a hó című, dalnak nehezen nevethető produkció klipje viszi a (negatív) pálmát. A klip gyaníthatóan úgy készült, hogy a szomszéd kamasz fiút, akinek a szobájában volt egy zöld fal és minimális szinten értett a videóeditáló szoftverekhez, egy kis zsebpénz fejében felkérték, vállalja már be a szabadidejében.
P. Mobil: Kell pénz a lóvéra
Az Akelához hasonlóan Schuster Lóránt és zenekara is a kocsmarockerek állandó problémáiról írt dalt („Kikapott a csapat, nem maradt már söröm se / Ledöglök az ágyra, nem jön álom a szememre”), a videóklipben pedig szürreális jelenetek követik egymást, melyeket nagy valószínűséggel egyfajta társadalomkritikának szántak. A tagok például csónak nélkül eveznek a Duna sekélyes vizében, és a Covid-világjárvány idején viselt maszkban vágóhídi marhákat imitálnak, a „csúcspont” viszont egyértelműen az, amikor Schuster feketére mázolt arccal, White Lives Matter feliratú pólóban banánt eszik – az efféle nyílt rasszizmust kevesen tolerálják manapság, de a P. Mobilnak úgy tűnik, nem volt gondja vele.
Edda Művek: Esküvő
Korábban már a legpusztítóbb magyar dalfeldolgozások összeállításunkba is bekerült a Guns N’ Roses világhírű dalának, a November Rainnek szemérmetlen lenyúlása, melyben Pataky Attila próbál Axl Rose babérjaira törni, azonban a videóklip mellett sem mehetünk el szó nélkül. Az 1992-ben készült produkció megtestesíti a kora ’90-es évek legrosszabb divatjait a borzalmas ruháktól kezdve a háttérben látható lufikon keresztül a frontember irritálóan maníros, túljátszó előadásmódjáig.
Cuki: Cuki vagyok
Az internetes mémek hajnalán, a videómegosztók csecsemőkorában, a közösségi média igazi nagy áttörése előtt tűnt fel és vált igazi sztárrá a világháló hazai szegmenseiben Lugosi Dóri, alias Cuki, aki a korabeli tinédzsereket igyekezett parodizálni egyedire sikeredett produkciójában. A Cuki vagyok hatalmas internetes sikere azonban inkább negatívan hatott a kamasz lányra, aki gyorsan felhagyott az énekesi ambíciókkal; napjainkban Dóra négygyermekes édesanya, aki Elég jó Anya címen vezet blogot, Mesélj, anyukám! címen pedig podcastot, emellett egy jótékony célú póló- és kiegészítő-márka, a Danka ötletgazdája.
Roberto: Küldd már a szerelmet
Az önmagát Mulatós Masszőrként aposztrofáló Tóth Róbert, alias Roberto 2011-es dalának videóklipje egy reménytelen, régóta a szerelemről ábrándozó férfi sorsáról mesél a maga egyedi eszköztárával. Az igazán low budget, amatőr megoldásokban dúskáló klip számtalan emlékezetes momentumot tartalmaz, a legzseniálisabb talán a zárójelenet, ahol a főhős a vízben (ruhástul) próbál nagy elánnal odarohanni volt barátnőjéhez, a lány azonban felszívódik, valószínűleg pusztán látomásként volt jelen.
Kerozin: Kismalac
A ’90-es évek második felének egyik legemlékezetesebb diszkóslágere lett a Kerozin együttes Kismalac névre hallgató magnum opusa, melynek videóklipje maga a tömény trashesztétika, szinte minden képkockája büntet. Elég annyit mondanunk, hogy a videó egy női iszapbirkózó ringben játszódik, és fontos szerepet kap benne egy gitárszintetizátor is.
