Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ausztrália leghidegebb börtöne a Snowy Mountains legnagyobb városában, Coomában található. Az ország fővárosától egy óra autóútra lévő büntetés-végrehajtási központ történelme sötét titkokat rejt, az intézet az ötvenes és hetvenes évek között „homoszexuális bűncselekmények” miatt elítélt férfiakat tömörített, akiket állítólag emberkísérletekkel próbáltak „jó útra” téríteni.
Az új-dél-walesi Cooma városában 1957-től az 1970-es évekig úgynevezett „melegbörtön” működött a homoszexualitás „gyógyítására” szolgáló módszerek tanulmányozása céljából. Mai ismereteink szerint ez volt az egyetlen ilyen jellegű börtön a világon.
A coomai börtön missziója az volt, hogy a homoszexuális bűncselekményekben bűnösnek talált férfiakat elkülönítsék egy titkos kormányzati kísérlet részeként, amelynek célja a homoszexualitás „gyógyítására” szolgáló technikák kifejlesztése volt.
A Cooma börtön titka nyilvánosságra kerül
A coomai börtönt és elmegyógyintézetet az 1900-as években zárták be, mielőtt 1957-ben „melegbörtönként” újranyitották. Patrick Abboud ausztrál oknyomozó riporter háromévnyi kutatómunka során tárta fel a börtön sötét korszakát, amit 8 epizódból álló podcastsorozatban osztott meg a nagyérdeművel. A folytatásos sorozat egy részében egy 80-as éveiben járó volt rabot is megszólaltat, aki életében először mesélt a nyilvánosság előtt a Cooma börtönben szerzett tapasztalatairól.
Abboudnak sikerült kiderítenie, hogy az akkori kormány miért állította fel a börtönt. Egy 1958-as beszédében Új-Dél-Wales akkori rendőrfőnöke kijelentette, hogy „a homoszexualitás a legnagyobb fenyegetés, amellyel Ausztrália szembesül”. A kormány tehát azért hozta létre ezt a börtönt, hogy felszámolja ezt a „homoszexuális fenyegetést”, mégpedig úgy, hogy kutatási kísérleteihez meleg férfiakat gyűjt be.
Ez körülbelül két évtizeddel azelőtt történt, hogy az ausztrál államok megreformálták a homoszexualitást dekriminalizáló törvényeket, kezdve Dél-Ausztráliával 1975-ben. Az LMBTQI-közösségnek Új-Dél-Walesben még egy évtizedet kellett várnia, mire 1984-ben dekriminalizálták a azonos neműek közötti szexuális kapcsolatot.
Vallomások a Cooma börtönről
A podcastbeszélgetésben Abboud a hírhedt börtön egykori elítéltjeivel, a „bűnügyi osztag” tagjainak számító rendőrökkel és a börtönhöz kötődő más személyekkel is beszélgetett.
Egy korábbi börtönőr szerint azért vitték ide a meleg férfiakat, hogy „megvédjék őket” a többi börtöntől, ahol veszélyben lettek volna a homoszexualitásuk miatt. Begyűjtésük egészen alattomos módon történt, a magukat melegnek álcázó rendőrök bárokban vadásztak a férfiakra, majd amikor azok pozitívan reagáltak a szexuális felkérésre, letartóztatták őket.
Mások azt állították, hogy a korrekció volt a fő szempont, hogy a férfiakat „a helyes útra tereljék”. Mondani sem kell, hogy a céljukat nem sikerült elérni, sőt a podcast vizsgálódásai szerint az elítéltek bent is alakítottak ki kapcsolatokat, valamint olyanok is akadtak, akik direkt újra be akartak kerülni, hogy megint együtt lehessenek a partnerükkel.
A térítő szándékú emberkísérlet során kínzásoknak, többek között áramütéseknek vetették alá a rabokat.
„A cél az volt, hogy a homoszexualitás okait és kezelését vizsgálják, és lényegében »gyógymódot találjanak«” – mondta Abboud.
A coomai „melegbörtön” néhány évtizedig működött, mielőtt újból bezárták. Jelenleg alacsony és közepes biztonságú büntetés-végrehajtási központként funkcionál. Az újságíró és a csatlakozó melegjogi aktivisták célja, hogy egy formális bocsánatkérést érjenek el a hatóságoknál, valamint hogy vizsgálják felül az érintett rabok ügyeit, és a jogtalanul börtönbe vetett férfiak nevét töröljék a bűnügyi nyilvántartásból.
