Több mint 100 ország 36 000 éttermében szolgálja ki vendégeit a McDonald’s – ezekkel a számokkal ma a világ vezető étteremláncának számít. Nem egyik napról a másikra érte el ezt a címet: a Meki története egészen az 1940-es évekre nyúlik vissza.
1948-ban járunk, amikor a McDonald testvérek, Mac és Dick (Maurice és Richard) átalakítások miatt bezárják sikeres éttermüket, amelyet akkor már nyolc éve működtetnek. Néhány hónappal később drive-in és egyedi ételkészítési rendszerrel nyitják újra az éttermet, amely a gyorsabbnál is gyorsabb kiszolgálást ígér. Az ételkészítési folyamatokat azzal turbózzák fel, hogy egy-egy alkalmazottat csak egy részfeladatra tanítanak be, így futószalag-szerűen készülhetnek a finomságok, ráadásul papírban szervírozva. Ennek eredménye, hogy a vendégek kevesebb mint egy perc alatt leadják, és meg is kapják a rendeléseiket.
Azonnali siker
A McDonald’s étlapján ekkor még csak néhány tétel szerepel: hamburger, sajtburger, üdítők, tej, kávé, burgonyacsipsz és piteszelet. A legnépszerűbb termék az akkor 15 centes hamburger, amely nagyon olcsónak számít. A gyorsétterem azonnali siker lesz, azonban nagyobb rá a kereslet, mint a kínálat. Ez arra készteti a testvéreket, hogy elkezdjék kidolgozni a franchise rendszerüket.
Színre lép Ray Kroc
1954-ben Raymund Albert „Ray” Kroc nehezen tudja eladni turmixkeverő gépeit, nem fut túl jól a szekér. Ray multimixereit éttermek vásárolják meg, azonban amikor az emberek tömegesen kiköltöznek a belvárosból, hogy a kertvárosi amerikai álmot éljék, ezeknek az éttermeknek a többsége bezár, vagy nem engedhetik meg maguknak a korszerű mixergépeket. Kivéve a kaliforniai San Bernardinó-i, családokra fókuszáló hamburgerezőt, akiknek olyan jól megy az üzlet, hogy egyszerre 8 multimixert is rendelnek Kroctól. Ekkor keresi fel Ray a McDonald testvérek éttermét.
Amikor a tapasztalt eladó meglátja a gyorsrendszert, hamar felismeri a benne rejlő hatalmas lehetőségeket.
Mac és Dick megemlítik Raynek, hogy országos franchise ügynököt keresnek, Ray pedig egyből megragadja a lehetőséget, és aláírja a franchise-szerződést. Azonnal ambiciózus célt tűz ki: 1000 McDonald’s megnyitását a keleti parttól a nyugatiig.
A gyorsétterem gyorsan terjeszkedik
Ray 1955-ben Chicago külvárosában nyitja meg első McDonald'sát, majd még az első évben további 18 franchise-t ad el. Jól tudja, hogy ha a drive-in éttermek sikeresek akarnak lenni, akkor a franchise-vevőknek a McDonald's módszerét kell alkalmazniuk. Épp ezért Ray kidolgoz egy 75 oldalas kézikönyvet, amely felvázolja a McDonald’s étterem működési elveit.
Kroc arra is hamar rájön, hogy a McDonald’s éttermeinek elhelyezkedése rendkívül fontos.
Az üzlet és a franchise-vevők támogatása érdekében Ray a hamburgerértékesítési üzletágat egy ingatlanüzlettel párosítja: létrehoz egy céget, amely megvásárolja vagy bérbe adja azokat a telkeket, amelyeken a McDonald’s éttermek épülnek. Ezzel hatalmas lépést tesz abba az irányba, hogy az övé lehessen a teljes hálózat: állandó részesedése lesz anélkül, hogy ebből bármit is fizetnie kellene a testvérpárnak. A vállalat egyértelmű iránymutatásokkal rendelkezik, melyek a McDonald's éttermek ideális helyének követelményei. Például két nagyobb utca sarkán helyezkedjen el, jelzett kereszteződésnél, és legyen akár 4000 négyzetméter a telek beépíthetősége.
Ray Kroc kivásárolja a McDonald fivéreket az üzletből
Mint minden sikerorientált üzletember, Ray is mindig az érték megőrzésének, a bevétel növelésének és a költségek csökkentésének módjait keresi. Ennek elérése érdekében beszél a testvérekkel a McDonald'sszal tervezett változtatásokról; a testvérek rendíthetetlenek, Ray javaslatait pedig elutasítják. Mac és Dick, valamint az eltérő üzleti elképzeléseik hamarosan akadályt jelentenek Raynek a McDonald’sszal kapcsolatos ambiciózus céljai elérésében. Ahogy Az alapító című filmben is láthatjuk, Ray Kroc végül 1961-ben 2,7 millió dollárért kivásárolja a McDonald testvéreket, a többi pedig már történelem.
Erkölcsileg vitatható, mennyire volt rendjén saját tulajdonként kezelni már a felvásárlás előtt is Dick és Mac McDonald elképesztően innovatív ötletét, amely a negyvenes évek végén úgy vált sikeressé, hogy ragaszkodott a minőséghez, az értékekhez és az egyedi miliőhöz.
Ebből nem akartak engedni a testvérek; a terjeszkedésnél és a hírnévnél is fontosabbnak tartották mindezt. Ráadásul Ray Kroc állítólag több helyen is alapítóként hivatkozott magára – ez a kijelentés pedig annak ellenére sem állja meg a helyét, hogy Kroc elképesztő merészséggel, precizitással, kreativitással és sok-sok munkával futtatta fel a kis családi vállalkozást világhírű étteremlánccá. Ugyanakkor nem fekete és fehér ez a történet sem; senki sem egyértelműen rossz vagy jó benne.
Ezt a sikersztorit akkor sem lehet elvitatni a McDonald'stól, ha rendszeresen kiugrik egy-egy csontváz a szekrényből.
Gondoljunk csak arra, amikor Jamie Oliver pert nyert a Mcdonald’s ellen az ammónium-hidroxidban áztatott marhahús miatt, vagy a porból készült sült krumpli pletykájára, nem is beszélve a nuggets hozzávalóiról, amit azóta már megváltoztattak. De hát jól tudjuk: a negatív reklám is reklám, a McDonald testvérek által megálmodott és Ray Kroc által felvirágoztatott gyorsétteremlánc a mai napig vezető szerepet tölt be ezen a piacon.
Albert Ray Kroc 1984-ben bekövetkezett haláláig mintegy 500 millió dollárnyi vagyont halmozott fel. 1974-től a tulajdonában volt a San Diego Padres baseballcsapat is, nem véletlen hát az elhíresült idézet: „A jól működtetett étterem olyan, mint egy nyerő baseballcsapat: támaszkodik a csapattagok tehetségére, és minden másodpercnyi lehetőséget kihasznál, hogy előnyhöz jusson” – tudjuk meg Ray Kroctól.
