Richter Gedeon neve ma is fogalomként él a köztudatban – az első hazai gyógyszergyár, egyben a modern magyar gyógyszeripar megalapítója árva gyerekből lett vagyonos és befolyásos üzletember, a szélsőjobboldali eszmék térnyerése azonban nemkívánatossá tette személyét. A világsikerű gyógyszergyáros a nyilasok áldozataként lelte halálát.
Szülei halála egész életére kihatással volt
Richter Gedeon 1872. szeptember 23-án látta meg a napvilágot a Heves megyei Ecséd községben, a Mátra lábánál, jómódú, asszimilálódott zsidó családban. A kisfiú születésekor édesanyja gyermekágyi lázban meghalt, apja pedig alig egy évvel később szintén eltávozott, ezért az árvaságra jutott Gedeont és testvéreit apai nagyszüleik, később más rokonok nevelték fel; a leendő gyógyszerész egész életét meghatározta a tudat, hogy szülei olyan betegségekben haltak meg, melyeket akkoriban már gyógyítani lehetett, ezért döntött úgy, a betegek gyógyításának szenteli magát.
Középiskolai tanulmányait a közeli Gyöngyösön, a ferences gimnáziumban végezte, ahol szenvedélyesen bújta az iskolai könyvtárban fellelhető gyógyszerészeti és orvos szakkönyveket; még érettségi előtt otthagyta az iskolát, és elszegődött patikussegédnek a gyöngyösi Mersits gyógyszertárba, azonban épp ekkor hoztak törvényt, miszerint a gyógyszerészeknek egyetemi diplomával kell rendelkezniük, ezért visszaült az iskolapadba, leérettségizett, majd beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem gyógyszerészet szakára.
Kitűnő minősítésű diplomája kézhezvétele után, 1895-ben Richter két évre segédként munkát vállalt egy budapesti patikában, majd négyéves külföldi tanulmányútra indult, hogy megismerkedjen a nagyipari gyógyszergyártás fortélyaival: bejárta Olaszországot, Németországot, Franciaországot és Angliát, hazatérésekor pedig eladta a családi birtokot, és az így befolyt pénzből megvásárolta a mai IX. kerületi Üllői út és Márton utca sarkán található Sas patikát (ahol egyébként napjainkban is gyógyszertár működik Pesti Sas Patika néven).
Néhány év alatt iparvezetővé fejlesztette vállalatát
A gyógyszerek árusítása mellett az ifjú patikatulajdonos rengeteg energiát és pénzt fektetett a kutatásba, a gyógyszertár alagsorában saját laboratóriumot hozott létre, ahol elsősorban a hiánybetegségeket és azok megelőzési, kezelési módszereit igyekezett alaposabban megismerni, kidolgozni. Behatóan foglalkozott az organoterápiával, vagyis az állatok belső szerveiből előállított gyógyszerekkel: engedélyt kapott juhok és sertések pajzsmirigyének, petefészkének beszerzéséhez a vágóhídról, ezek segítségével készítette el különleges hormonkészítményeit, erősítő szereit. 1902-ben piacra dobta forradalmi készítményét, a – mindössze néhány évvel korábban felfedezett – adrenalint tartalmazó Tonogen Suprarenalét, ugyanettől az évtől kezdve rendszeres, ingyenes hírlevelet küldött az orvosoknak, ismertetve és természetesen népszerűsítve termékeinek terápiás hatását.
Néhány év alatt a Richter-féle gyógyszerek annyira népszerűek lettek, hogy a laboratórium kinőtte a belvárosi patika alagsorát: az óriási érdeklődés kielégítésének érdekében hősünk vásárolt egy kezdetben kisebb területű, majd fokozatosan egyre nagyobbá bővített gyárat Kőbányán a Cserkész utcában (ma is itt található a Richter gyógyszergyár központja). Az így már vezérigazgatóvá előlépett Richter az organoterápiás szerek mellett a növénykémiai és szintetikus készítmények kifejlesztésére és gyártására is nagy hangsúlyt fektetett, olyan forradalmi szereket dobott piacra, mint az aszpirin mellékhatásait kiküszöbölő, acetilszalicinsav hatóanyagú Kalmopyrin, illetve a Hyperol nevű fertőtlenítőtabletta. Az első világháború kitörésekor már 24 szabadalom fűződött a nevéhez, termékei 12 aranyérmet szereztek különböző nemzetközi kiállításokon.
Jó főnök, odaadó férj, apa és nagyapa volt
Richter az 1910-es, ’20-as években Európa egyik legjelentősebb gyógyszerexportőrének számított, Londonban és Bukarestben leányvállalata, 34 országban bizományi raktára volt, és több mint száz országban, öt kontinensen forgalmazták a termékeit; gyárában neves külföldi szakembereket alkalmazott, hogy a lehető legmagasabb színvonalon folyhasson a kutatás és a termelés. A Tungsram mellett a Richter cég lett Magyarország legsikeresebb, világszinten jegyzett ipari vállalata, melynek különösen szervezettségét, folyamatos és alaposan megfontolt bővülését – melyre az alapító-vezérigazgató különös hangsúlyt fektetett – és állandó innovációra való törekvését irigyelték a vetélytársak. A hatalmas, nemzetközi sikerek okán és Magyarország külföldi tekintélyének növeléséért hála Bethlen István miniszterelnök felterjesztésére 1929-ben Horthy Miklós kormányzó magyar királyi kormányzó-főtanácsos címet adományozott Richternek.
Richter nemcsak lelkes és megfontolt főnök volt, de igyekezett mindig a lehető legjobb körülményeket biztosítani alkalmazottjai számára, a gyárban igazi családias légkört teremtett. Magánéletét sem jellemezték a konfliktusok: feleségével, Winkler Annával (becenevén Ninával), egy vagyonos szegedi fűszerraktáros lányával 1902-ben mondták ki a boldogító igent, a következő évben pedig megszületett a fiuk, László, aki az apai hagyományt követve vegyészdoktor lett, és a vállalatnál kapott pozíciót. László, aki igazi dzsentriéletmódot folytatott, sokat kártyázott, és imádta a lóversenyzést, apja kifejezett kérésére a híres pesti sebész, Lobmayer Géza lányát, Ilonát vette feleségül, és – mivel ez a házassági levél kiadásának feltétele volt – áttért felesége evangélikus hitére. A párnak két kislánya született, akik a híres nagyapa legféltettebb kincsének számítottak, sehová sem engedte őket kíséret nélkül.
A Dunába lőtték a nyilasok Magyarország legsikeresebb üzletemberét
Hiába volt Richter Gedeon az egyik legsikeresebb magyar üzletember, az 1930-as évek végén feléledő antiszemitizmus hulláma őt sem kímélte: a zsidótörvények értelmében a gyárat először katonai irányítás alá vonták, majd 1942-ben Richtert lemondatták vezérigazgatói tisztségéből, végül teljes mértékben eltávolították az általa alapított vállalattól. Még azt is megtiltották számára, hogy a gyár kapuján betegye a lábát, titokban, ismerősei, megbízottjai révén azonban még így is tanácsokat adott; a háborús helyzet rosszabbodásával azonban a Richter vállalat helyzete is egyre kilátástalanabbá vált, 1944 őszére a termelés szinte teljesen megbénult.
Magyarország német megszállásakor a kisemmizett igazgatónak – a Vöröskereszttől szerzett menlevéllel – lehetősége lett volna Svájcba menekülni, de nem akarta itt hagyni a gyárát, ezért inkább úgy döntött, Budapesten marad: feleségével együtt próbálták túlélni a vészkorszakot, több száz üldözött zsidó társukkal együtt Raoul Wallenberg svéd diplomata bujtatta őket. A sors végül mégsem bizonyult kegyesnek: december 30-án a nyilasok elhurcolták a Katona József utca 21. szám alatti védett házban tartózkodó bujkálókat, köztük Richtert és feleségét, először az Andrássy út 60.-ba, a nyilaspártházba szállították, majd másnap hajnalban fegyveres kísérettel – elöl haladtak a férfiak, hátul a nők – az utcára vezényelték őket.
Egy szemtanú visszaemlékezése szerint a 72 éves Richter átölelte a feleségét, elköszönt tőle, és beállt előre a férfiak közé a sorba; indulás előtt a foglyoknak alsóneműre kellett vetkőzniük a fagyos, téli időben. Menetelés közben, a Dunához közeledve a férfiak közül az elöl haladó ötven embert elvezették, és a mai Széchenyi rakparton, a Zoltán utcánál hidegvérrel a Dunába lőtték – az áldozatok között volt Richter Gedeon is. Nina asszony túlélte a vészkorszakot, de sohasem volt hajlandó beszélni férje meggyilkolásáról; 1953-ban, a svájci Luganóban érte a halál. A háború végén a család újsághirdetésben kerestette a gyógyszergyár-alapító holttestét, mely azonban sohasem került elő, így Richternek csupán jelképes sírja található a luganói családi sírboltban.
A háború után a gyárat újjáépítették és államosították, Kőbányai Gyógyszerárugyár néven üzemelt; a Richter Gedeon Nyrt. napjainkban is sikeresen működik, számos országban rendelkezik leányvállalattal, hazánk és Közép-Európa egyik legjelentősebb nemzetközi vállalatának számít.
