Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Míg a zsidóüldözés alatt mindenki azon igyekezett, hogy elkerülje a gettókat és a haláltáborokat, 1940-ben egy lengyel férfi, Witold Pilecki önként jelentkezett, hogy bebörtönözzék Auschwitzban.
No persze nem az volt a cél, hogy még rosszabbá tegye a saját életét: a férfi az ellenállás tagjaként konkrét feladatot kapott: a táborban információkat gyűjtött az ott végzett tevékenységekről, és egy ellenállási hálózatot is igyekezett létrehozni. Pilecki több mint két és fél évig maradt, és szemtanúja volt, ahogy Auschwitz a nácik leghírhedtebb haláltáborává válik. Megpróbálta figyelmeztetni a világot a szörnyűségekre, de senki sem hallgatott rá.
Ma már nehéz elképzelni, de volt idő, amikor Oświęcim, németül Auschwitz még csak egy átlagos település volt a kis-lengyelországi vajdaságban. Német neve azért terjedt el, mert az 1700-as évek végén Lengyelországot felosztották, s a terület a Habsburgok kezére került – büszkén viselték az „Auschwitz hercege” címet. Amikor a várost a Német Birodalomhoz csatolták, nevét már lengyelül nem emlegette senki. Csak 1945 után kapta vissza az eredeti Oświęcim nevet.
Ez a magyarázata annak, hogy amikor elkezdődtek a haláltáborok építési munkálatai, már csak Auschwitzként emlegették a várost. A náciknak pedig nem állt érdekükben, hogy idő előtt – vagy bármikor – kiderüljön, mit művelnek ott pontosan, így sokáig csak találgatások terjedtek a furcsa táborról, ahol a zsidókat gyűjtik. Pileckit pont ezért küldték oda: ki kellett derítenie, mégis mi történik ott a valóságban, hogy ne pletykákra épüljön az ellenállás terve.
Witold Pilecki lett az auschwitzi ellenállás motorja
Az 1901-es születésű férfi, aki 1918-tól a lengyel hadsereg tagjaként szolgált, 1939 szeptemberében úgy vélte, hogy a lengyelek pár héten belül visszaverik a németek támadását. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy egyrészt ez nem történik meg, másrészt valamiféle titkos tábor épül, Pilecki – annak ellenére, hogy felesége és két gyermeke volt – szándékosan az egyik razzia áldozatává vált. Két nap kínvallatás után vagonírozták be. Csak Auschwitzban szembesült a terrorral és a gyilkológépezettel, amit a nácik működtettek ott. Őt is szortírozták, meztelenre vetkőztették, megnyírták, megkapta a számát és a hozzá járó csíkos ruhát, lefényképezték, s már az első időkben úgy megütötték, hogy kiestek a fogai. Később is gyakran verték, kínozták, ahogy a többi foglyot is.
Tőle tudta meg a világ, mi folyik Auschwitzban
Gyakori tévhit, hogy a haláltáborokban összezsúfolt foglyok egy emberként álltak ki egymásért, és mindenben támogatták egymást. Ez gyakran megtörtént, de az éhezés, a szenvedés, a félelem miatt sokszor az emberek a túlélést választották a bajtársiasság helyett. De volt nagyjából ötszáz ember, akik képesek voltak megszervezni az ellenállást. A hálózat kialakításánál igyekeztek odafigyelni arra, hogy minden pozícióban, minden munkafolyamatnál (a konyhában, a rabok nyilvántartásánál, a kórházban, az őrségnél stb.) legyen legalább egy beépített emberük. Így egészen teljes képet tudtak kialakítani a táborról, az információt pedig igyekeztek a lengyelekhez és a brit kormányhoz is eljuttatni. A nyugati hatalmak hírszerzése innen kapta meg a haláltáborokról szóló szinte összes információt, mégsem tettek a tábor megszüntetése ellen semmit. Pilecki három évet töltött Auschwitzban, folyamatosan szivárogtatva az adatokat, de nem tudta elérni, hogy kiszabadítsák a foglyokat.
A náciktól megszökött, erre a kommunisták végezték ki
Eközben az SS is dolgozott, nagyon sokan lebuktak a táborban, és kegyetlen kínok közt haltak meg, amikor kiderült róluk, hogy az ellenállás tagjai. Pilecki ekkor döntött úgy, hogy ideje távozni. Csakhogy ez rendkívül veszélyes mutatvány volt. A legtöbb szökéshez külső segítségre volt szükség – a szögesdrótokba áramot vezettek, lehetetlenné tették, hogy alá lehessen ásni. Így ahhoz, hogy kijusson, Pilecki két társával együtt először is elintézte, hogy a kerítés másik oldalán lévő kenyérsütőkhöz osszák be, méghozzá éjszakára. A szökés napján lefegyverezték az őröket, elvágták a telefonkábelt, és sikerült kijutniuk. Pilecki ezután csatlakozott a varsói felkeléshez. Első feladatként a lengyel földön, civil ruhában a felkelőkre vadászó német mesterlövészek likvidálását kapta.
Soha nem adta fel
Csakhogy a felkelést leverték, Pilecki pedig a nácik fogságába esett. Csak 1945-ben szabadult a karmaikból, amerikai segítséggel. A férfi ezek után ismét az ellenálláshoz csatlakozott, ezúttal azonban a kommunista vezetők ellen szervezkedett. 1947-ben letartóztatták, kínvallatásnak vetették alá, majd egy kirakatperben halálra ítélték. A börtönben lőtték le 1948 májusában, de erről nem adtak ki hivatalos információkat a családnak. Witold Pileckinek még a nevét sem volt szabad kiejteni a kommunista időkben egészen 1989-ig, azt akarták, hogy teljesen feledésbe merüljön. Nem jártak sikerrel, számtalan szobor őrzi a hős ellenálló emlékét, egy közülük hazánkban, Balatonbogláron található.
