Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Disney-rajzfilmből ismert Pocahontas élete a valóságban szinte semmiben sem hasonlított a mesében látottakhoz, mégis legalább annyira izgalmas volt, mint egy igazi hollywoodi történet. Az őslakos törzsfőnök lányaként született, a később kikeresztelkedett és egy angol férfihoz hozzáment lány sorsa azonban váratlan tragédiával végződött.
Csak becenév volt a Pocahontas
Pocahontas 1596 körül született a mai Virginia állam területén, az egyik legnagyobb hatalmú őslakos törzsfőnök, a harminc törzset és 10-15 ezer főt tömörítő Powhatan szövetség vezetője, Wahunsunacock, ismertebb nevén Powhatan főnök gyermekeként. A szó tág értelmében Pocahontas valóban „indián hercegnő”, uralkodói sarj volt, azonban 26 testvérével osztozott utóbbi kiváltságban, és igen valószínűtlen, hogy ő lépett volna apja örökébe, különösképp, hogy a szokások szerint a törzsfőnökség nem egyenes ágon szállt apáról gyerekre. A legendák szerint Pocahontas volt Powhatan kedvence nagyszámú gyermekei közül, melyre születéskor kapott neve lehet bizonyíték.
Hősünk Mataoka („játékos kedvű”, illetve „legkedvesebb lány”) néven látta meg a napvilágot, felcseperedve Amonuteként szólították népének tagjai, a keresztény hitet felvéve – lásd lentebb – pedig Rebeccának keresztelték át; a Pocahontas csupán egy kissé pejoratív gyerekkori becenév volt, mely powhatan nyelven nagyjából annyit tesz, „elkényeztetett gyerek” vagy „kis ledér”, és nagyon ritkán használták. Pocahontas gyerekkoráról szinte semmit sem tudunk, valószínűsíthető, hogy ugyanazzal foglalkozott, mint a törzs más női tagjai, vagyis a ház körüli, falubeli teendőket végezte, míg a férfiak vadászni jártak és harcoltak.
John Smith valószínűleg csak kitalálta a híressé vált történetet
1607 májusában szállt partra a powhatan törzsek területétől nem messze a Londoni Virginia Társaság hajója, hogy egy, az indiánok által nem lakott mocsaras szigeten, a Chesapeake-öbölben megalapítsák az I. Jakab király tiszteletére elnevezett Jamestown gyarmatot. Az angol telepesek a rossz körülmények – a vízhiány, éhínség, a mocsaras terület nehézkessége, a szúnyogok és az általuk terjesztett trópusi betegségek – miatt kezdetben nem igazán tudták birtokukba venni a vidéket, többségük oda is veszett a megpróbáltatásokban, mindehhez hozzájött az őslakosokkal ápolt nem éppen felhőtlen viszony.
A közismert történet szerint a kolónia egyik vezetője, John Smith kapitány – aki korábban Európa számos országában megfordult, Magyarországon katonáskodva nyerte el a kapitányi rangot, és Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem vitézségéért lovaggá ütötte – csapatát az egyik indián támadás során kegyetlenül lemészárolták, egyedül Smith maradt életben, akit elfogtak, és a legfőbb vezető, Wahunsunacock színe elé vezettek. A törzsfőnök azon nyomban halálra ítélte a betolakodót, akinek a fejét egy nagy kőre tették, hogy lesújtsanak rá, ekkor azonban váratlanul odaugrott a főnök lánya, Pocahontas, és saját testével kívánta megvédeni Smitht.
A törzsfőnök látva lánya önzetlenségét megkegyelmezett Smithnek, azonban továbbra is fogva tartotta őt; a powhatanok között töltött idő alatt az angol férfi és Pocahontas közeli ismeretségbe kerültek egymással, sőt, szerelem is szövődött közöttük. A híres történet azonban a történészek többsége szerint puszta fikció: Smith 1608-ban írt naplójában egyetlen szóval sem említi, hogy az őslakosok fogságába került volna, és Pocahontas sem szerepel az írásokban. A történetet Smith csak évekkel később kezdte híresztelni, amikor Pocahontas egyfajta hírességgé vált Angliában – szintén lásd lentebb –, és valószínűsíthető, hogy a személye körül kialakult hírverést próbálta meglovagolni.
A történetnek a puszta matematika is ellentmond, Pocahontas ugyanis mindössze 11-12 éves lehetett a kérdéses időszakban, vagyis erősen valószínűtlen, hogy romantikus kapcsolatra került volna sor közte és a felnőtt, húszas éveinek végén járó Smith között.
Kikeresztelkedett, és angol dohányültetvényeshez ment hozzá
Egyes források szerint Pocahontas 14 éves korában megházasodott, azonban nem Smithhez és nem is más angol telepeshez, hanem törzsének egy tagjához, egy Kocoum nevű férfihoz ment hozzá, akiről mindössze annyit tudunk, hogy állítólag bátor és erős harcos volt. Kocoum létezése és a házasság ténye azonban nem bizonyítható, és az állítólagos férj hamar ki is került a képből, valószínűleg az angolok ölték meg néhány évvel később.
1613-ban, amikor a telepesek és az őslakosok között már végleg elfajult a háborús helyzet, az angolok elrabolták Pocahontast, és azt követelték Wahunsunacocktól, hogy a lányáért cserébe engedje el a powhatanok által elfogott társaikat, jutassa vissza az elzsákmányolt fegyvereket, illetve küldjön élelmet Jamestown lakóinak. A főnök azonban nem bízott a telepesek szavában, csak a követelések egy részét teljesítette (a foglyokat elengedte, a fegyvereket azonban nem küldte vissza), ezért Pocahontas továbbra is fogságban maradt; időközben az elfogott lányt egy anglikán lelkész megtanította angolul, megmutatta neki az európai szokásokat, és megtérítette a keresztény hitre.
A keresztségben Rebeccává lett kamasz lánnyal – főként magas státuszánál fogva – kifejezetten jól bántak a telepesek, és ő maga is gyorsan megkedvelte az európai szokásokat; fogsága idején megismerkedett egy özvegy jamestowni férfival, John Rolfe-fal, és hamar egymásba szerettek. A vagyonos, dohánytermesztéssel foglalkozó Rolfe megkérte az őslakos lány kezét, 1614 áprilisában pedig kimondták egymásnak a boldogító igent – a részben szerelemből, részben politikai érdekből létrejött esküvő egy időre kibékítette egymással az angolokat és az őslakosokat. A pár Rolfe dohányültetvényén élt, és a következő évben egy fiuk is született, Thomas.
Sztár lett Angliában, és tragikusan fiatalon hunyt el
A kapcsolat idillikusnak bizonyult, 1616-ban pedig Rolfe családjával hazalátogatott Angliába: az óceán túlpartján hihetetlen érdeklődéssel fogadták a kuriózumnak számító „indián hercegnőt”, aki egyszerre reprezentálta az Újvilág „vadembereinek” kultúráját és azt, miként képes az európai kereszténység „megszelídíteni”, „civilizálni” az őslakosokat. Pocahontas igazi híresség lett, előkelő bálok díszvendégeként szerepelt, és még a királyi pár is fogadta őt; a legenda szerint az ekkor már régóta hazatelepült Smith kapitánnyal is találkozott, akit örömmel látott viszont, és „apámnak” szólított.
A hazaút Virginiába azonban nem úgy alakult, mint hősünk és férje eltervezték: még el sem hagyták Angliát, amikor Pocahontas hirtelen jött, súlyos betegséggel ágynak esett, ezért a hajó kénytelen volt kikötni Gravesend városában és partra tenni a Rolfe családot. Ez a Temze déli partján található angol kikötőváros lett Rebecca Rolfe, vagyis Pocahontas életének utolsó helyszíne: néhány nappal az odaérkezés után a mindössze 20-21 éves nő belehalt betegségébe, mely a történészek szerint tüdőgyulladás, tuberkulózis, vérhas vagy himlő lehetett.
Rolfe egyedül tért vissza az Újvilágba, fiát Angliában hagyta; Thomas húsz évvel később utazott csak Virginiába, ahol apai örökségét átvéve sikeres és gazdag dohányültetvényes vált belőle. Nem sokkal Rolfe hazaérkezése után apósa, Wahunsunacock törzsfőnök is elhunyt, halálával véget ért az instabil lábakon álló tűzszünet, és kiújult a véres konfliktus az őslakosok és a telepesek között.
